advent-harmadik

Advent harmadik vasárnapja türelemre int! – Interjú Dr. Jusztinger Jánossal!

Advent harmadik vasárnapja, az öröm vasárnapja. Ennek okán a rózsaszín gyertyát gyújtjuk meg a koszorún. Ezen a napon egy fehér, ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

Ezen advent vasárnap – ezüstvasárnap -, oktatónkat, a Római Jogi Tanszék tanszékvezetőjét, Dr. Jusztinger Jánost kerestem fel kérdéseimmel. Polgármesterré választása után olvashattatok egy hosszabb interjút vele utoljára itt, a Media Iurison és most úgy gondoltam, hogy picit személyesebb vizekre evezem és megkérem, hogy engedjen nekünk bepillantást az ünnepi érzéseibe. A Tanár Úr nem okozott csalódást. A tőle megszokott precizitással és kedvességgel, készségesen állt a rendelkezésemre.

INTERJÚ

Media Iuris: Mit jelent Önnek az Advent, a karácsonyi előkészület?

dr-jusztinger-janosDr. Jusztinger János: Advent harmadik vasárnapja azt üzeni nekünk, hogy az Ünnep közelségében szívünket-lelkünket az öröm járja át, ugyanakkor türelemre is int. Az utolsó előtti gyertya az utolsó előtti pillanatok feszült várakozását jelenti. Számomra elsősorban azt üzeni az adventi készülődés, hogy felgyorsult világunkban tanuljunk meg türelemmel várakozni. A türelem erénye valahogy hiánycikk lett az utóbbi időben. Mindent készen és gyorsan akarunk. Pillanatok alatt célba érnek üzeneteink, leveleink, címezzük akár a bolygó másik felére, egy kattintás csak, s kitárul a világ. A technikai fejlődés mindennapjainkban a várakozást egyszerű  időrablássá silányította. Türelmetlen és feszült emberekkel találkozunk nap mint nap, akik mindent elkövetnek, hogy a lehető leghamarabb „a sor élére” kerüljenek. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy milyen értéke és szépsége lehet életünkben a lassúságnak, a türelmes várakozásnak. Pedig az igazán fontos dolgok éppen e várakozástól lesznek valóban értékesek. Hiszen időt kapunk jót és jól cselekedni, van időnk felkészülni rájuk. Mennyi élmény ér bennünket, és nem is tudjuk már értékelni… A türelmesen várakozó ember minden részletét meg tudja jegyezni a találkozásnak, a várt eseménynek, és ez alakítani is fogja az életét.

Media Iuris: Hogy készül a szeretet ünnepére, vannak-e szokásai erre az időszakra, melyeket évről évre felelevenít?

Dr. Jusztinger János: A karácsonyi ünnepi időszak számomra elsősorban a családot, a szeretteimmel való együttlét, találkozás örömét jelenti. Sajnos többükkel már csak gondolatban ünnepelhetek együtt, így a közös emlékek felidézésének is fontos szerep jut ezekben a napokban. Nincs különösebb díszben a ház, nincsenek csillogó-villogó fényfüzérek, olykor a karácsonyfa állítása is elmarad: sokkal fontosabbnak tartom a szeretetteljes megnyugvást az ünnepek alatt.

Media Iuris: Az elmúlt hetekben, aki Sásdon járt láthatta, hogy nagy a sürgés-forgás, készülődés. A Sásdiak Önkéntesen Sásdért csoport fényképeit Ön is megosztotta a közösségi médiában. A város lakossága ünnepi díszbe borította a települést közös összefogással advent alkalmából. Idézve egy városlakó szavait: „Nem mostanában volt ilyen összefogás!”  Ön, mint Sásd város polgármestere mit gondol a közösségi összefogás és erejéről?

Dr. Jusztinger János: Valóban megmozdult az egész település, nehéz szavakat találni arra, amit a választások óta folyamatosan megélek. Felemelő érzés, hálásan köszönöm minden Sásdinak, hogy nap mint nap megmutatják, mekkora erő is rejlik a közösségünkben. Mintha egy időutazáson vennék részt egy szebb, jobb világba. Nagyon rég nem éreztem ilyet Sásdon. Oly sokszor hangzott el a múltban, hogy ezt most, ezt itt, ezt már, ezt így nem lehet. De, lehet. Csak legyenek értelmes, közös célok, s azért valóban önzetlenül tenni akaró emberek. Persze ez óriási felelősséget is jelent számomra és az egész önkormányzat számára. Ez a közösség csak akkor marad együtt, csak akkor mozdul így, ha érzi, hogy értük vagyunk. De nem is lehet másként; csak így érdemes.

sasd2019advent

ÓRIÁS NÁNDOR SZAKKOLLÉGIUM – BÚCSÚ

Media Iuris: A napokban egy korszak ismét lezárult az Ön életében az Óriás Nándor Szakkollégium Elméleti-történeti Tagozatában, mentorként eltöltött öt év után. Pillanatokon belül 2020-at írunk, milyen újabb célkitűzései vannak az új évtizedre nézve?

Dr. Jusztinger János: Valójában tíz év az az öt… Már az újjászervezés előtti szakkollégiumban is oktatói mentorként közreműködtem 2009-től. Nagyon szívesen végeztem ezt a munkát, bízom abban, hogy egykori mentoráltjaim is jó szívvel emlékeznek vissza ezekre az évekre. A tudományos kutatások és az oktatói munka mellett a tehetséggondozást ugyanolyan fontos feladatnak gondolom. A szakkollégium pedig a lehető legjobb szervezeti kereteit teremti meg ennek a jogi karon. Nehezen is szántam rá magam a búcsúra, de azt vallom, hogy csak úgy és addig csináljunk valamit, ahogyan és ameddig abban képességeink és lehetőségeink szerint a legjobbat tudjuk nyújtani. Az én életembe az októberi választáson elért eredmény óriási változást hozott. Hogy az új, polgármesteri megbízatásomnak is meg tudjak felelni, meg kellett hoznom ezt a nehéz döntést. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a jövőben nem szeretnék a legtehetségesebb hallgatóinkkal foglalkozni, de ennek a szervezeti kereteit a tanszéki tudományos diákkör fogja jelenteni.

A célkitűzésekről… Egy egész évtizedre előre nem tudok és nem is igazán akarok terveket szőni. Lépésről lépésre az életem minden területén, ezt vallom. Az egyetemen a nagyon közeli jövőben előttem a habilitáció, polgármesterként pedig az elnyert pályázati projektjeink megvalósítása. Komoly beruházásokról van szó. Uszodát, piaccsarnokot építünk, megújítjuk a teljes városközpontot, parkosítunk, s ha minden jól megy, új bölcsődével is gazdagodik a település. Rengeteg a tennivaló, unatkozni biztosan nem fogok.

Media Iuris: Nemrég még arról kérdeztük, hogy mit gondol, milyen befolyással lesz a győzelme, új polgármesteri hivatása a tanszéki munkájára. Most a vizsgaidőszak kezdetekor azt kérdezzük Öntől, hogy mit tanácsol, mint a Római Jogi Tanszék, tanszékvezetője a hallgatóknak. Hogyan egyeztessék össze a tanulást, a téli kikapcsolódást, regenerálódást, ünnepeket, családdal töltendő időt?

Dr. Jusztinger János: Fontos és jó kérdés. A legfontosabb tanácsom, amit már az órákon is sokszor hallhattak tőlem: semmiképp sem úgy tegyék, ahogy azt én tettem egyetemistaként. Tulajdonképpen öt évig egyáltalán nem figyeltem a karácsony szépségére, csak a vizsgaidőszaknak, a vizsgáknak éltem. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a napi nagyjából 14 óra tanulásban ilyenkor sem volt megállás, még szenteste sem. Remélem az én tanítványaim már bölcsebbek és hagynak időt maguknak a pihenésre és a családra is. Vegyék ezt komolyan: egy vizsga, egy jó érdemjegy sem lehet fontosabb azoknál az ünnepi pillanatoknál, amelyek megismételhetetlenek, s egy egész életre elkísér az emlékük. A kreditrendszer a vizsgaidőpontok összeállításánál is nagyobb szabadságot ad, mint az a mi időnkben volt, ezt használják ki, kezdjék meg a felkészülést inkább korábban, bátrabban használják ki a vizsgaidőszak eleji vizsganapokat, hogy a december végi időszak kicsit szabadabb legyen. Legyen békés, boldog karácsonyuk szeretteik körében!

 

jusztingerjanosadventikoszoru

A Media Iuris csapata nevében kívánunk a Tanár Úrnak is Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

Előző bejegyzésünk:
Nálunk járt a Margaret Island!

iranyapecsijog2020

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian