A zene különleges értéket képvisel mindannyiunk számára, főleg ebben a rendkívüli időszakban, ezért készítettem egy interjút Bellák Tiborral zenei karrierjéről, hogy közelebbről is megismerjétek, aki 2000 nyara óta foglalkozik komolyabban egy csodálatos hangszerrel, a harmonikával, ami egy káprázatos hangszínt mutat be. Lenyűgözi a gyerekeket is, mert bármilyen zenei stílust meg tud szólaltatni. Egy szóval: varázslatos! Ez az egyetlen olyan hangszer, ami annyira közel van a szívhez! Jó pár kérdésre választ kaptam tőle, Tibor érzelmi világával, önkifejezésével képes megmutatni azt, hogyan lehetséges magunkból a legtöbbet kihozni koncentrálással, munkával és határozott elszántsággal.
Mit adott neked a zene?
Bellák Tibor: Mindenféle földi érzést, szerelmet, munkát, bánatot, örömet. A zene a minden. A zene egy olyan szerelem, ami egy áldás az ember életében. Mind a két nagyapám harmonikázott. Az egyik lakodalmakban is fellépett. Már kiskorom óta nyomogattam, játszadoztam a harmonikával. Valójában autodidakta módon, saját magam kezdtem el zenélni rajta, illetve az egyik papám előszeretettel tanítgatott az alapokra. Később jártam egy neves tanárhoz, Pálfi Attilához, aki zongorista volt a régi nagykanizsai Centrál étteremben, majd Kanadában és Amerikában volt bárzongorista, de sajnálatos módon lebénult a keze, és amire hozzá kerültem harmonikát tanulni, csak elméletben tudta visszaadni, hogy milyen akkordokat hogyan kell lefogni.
Milyen stílusú zenét játszol?
Bellák Tibor: Előadási darabokat, francia sanzonokat, Monti csárdást, magyar zenéket, igazából azt játszom, amiket kérnek.
Milyen helyekre hívnak téged?
Bellák Tibor: Rengeteg helyen jártam. Legfőképp városnapok, falunapok, ballagások, születésnapok, esküvők, amikre hívnak, de éttermekben és lakodalmakban is muzsikálok. Pécsen is jártam zenélni. Sajnos a jelenlegi helyzet által romlik az emberekben a művészeti érték is.
Milyen sikereket értél el?
Bellák Tibor: 2012 előtt indultam versenyeken. Kétszer jelentkeztem a Tabányi Mihály Országos Amatőr Harmonikaversenyre is, ahol nagy meglepetésemre különdíjas lettem. A különdíj egy olyan hatalmas serleg volt, ami sokkal nagyobb volt, mint az első díj. Fölöttébb szép pillanatot éltem meg, amikor átvettem a kupát! Én mindent hallás alapján tanultam meg. Kottát a mai napig nem tudok olvasni, mivel zeneiskolába soha nem jártam. Egyszer jelentkeztem a Zeneművészeti Karra, ahol azt tanácsolták, pótoljam be a zeneiskolai anyagokat, erre mindössze 4 hónapom állt rendelkezésre, ami természetesen nem volt elegendő ahhoz, hogy több évnyi lemaradást behozzak vele, úgyhogy emiatt fel kellett adnom ezt a Művészeti Főiskolát. Kaszóban, az Országos Vadásznapon is felléptem 2000 ember előtt. Utánam jött az Irigy Hónaljmirigy fellépni, megtisztelő volt, hogy én voltam az előzenekara. Egyszer zenéltem a Budapest Harmonika Triónak is, ahol Orosz Zoltán volt a főharmonikás. Az ő zenekaruk a világon egyedülálló, mert van benne egy basszusharmonika is. Jelenleg a Mura Band tagja vagyok, immár 14 éve játszunk együtt.
A Csillag születik tehetségkutató műsorba is önszántamból beneveztem, gondoltam megér egy próbát, de sajnos Szabó Ádám után kerültem be, így csak annyit mondtak a zsűritagok, hogy szépen játszottam, majd értesítenek. Abszolút nem bánom, mivel nem játszott döntő szerepet az életemben, persze nagyon örültem volna, ha összejön és én is bekerülök a többiek közé. Így aztán munkába álltam, és csak hobby szinten folytattam a zenélést. A munka monotonitása kiölte belőlem azt a gondolatot, hogy újból versenyekre készüljek. Bár a jelenlegi céljaimban nagyon elszánt vagyok, mert van miért zenéljek az embereknek. Újra felveszem a hangszert és gyakorlok, ez az egy dolog számít!
Mi az, ami jelenleg boldoggá tenné az életedet?
Bellák Tibor: Örülnék, hogyha egy két nehezebb darabot meg tudnék tanulni, ami jelenleg tervben van, de ami igazán boldoggá tenne, ha újra lennének fellépéseim, ha újra lehetne menni muzsikálni, ha több felkérés, megkeresés érkezne. Bármennyi pénznél többet ér az, amikor felmész a színpadra és taps fogad, és a harmonika megszólalása után mindenki jókedvre derül és tapsolnak, fütyülnek, ez az érzés pénzzel nem mérhető! Amire igazán vágyom, hogy szeretnék egyszer egy igazi cigányzenekarral koncertezni!
Mi inspirált, hogy a Facebookon az élő videózást elindítottad?
Bellák Tibor: Egyszer átjött a szomszédom beszélgetni hozzánk, és kért, hogy mutassam meg neki a hangszeremet, hogyan szól élőben, illetve hogyan játszok rajta. Őszintén elég vicces volt, mert a feleségem kérte, hogy este 8 óra van, nehogy a lakásban zenéljek, mert mit szólnak majd hozzá a lakók. Erre csak azt feleltem: mit szólnak hozzá? Akkor kiülök az erkélyre, hogy mindenki hallja! És valóban, így is tettem, kiültem az erkélyre zenélni. Volt bennem egy olyan ébresztő gondolat is ezáltal, hogy hé emberek, a világ azért még áll! Így aztán elindítottuk az élő videót. Nagy meglepetésemre sok embernek tetszik, így minden szombat este 20 órakor élő bejelentkezést tartok, de most a karácsonyra való tekintettel, az ünnepek miatt most szünet következik.
Ki a példaképed?
Bellák Tibor: A szüleim, akikre felnézek, mert olyan példát mutattak az életemben, ami a zenében olyan szinten fontos, hogy édesapám harmonika szeretete és a munkához való hozzáállása, az szinte nagyobb, mint az enyém, édesanyám kedvessége nagyobb, mint az enyém. Édesapám rendkívül szorgalmas, asztalos a szakmája, amit művészi szinten csinál, ő az, aki a legnagyobb töltetet eléri, hogy nekem többet számít az ő véleménye, mint bárki másé. Például, ha anyukám azt mondja, ez most jól esett, mert ő kedves velem, viszont, ha apukám azt állítja, fiam ez most gyenge volt, vagy elrontottad, akkor az sokkal jobban bánt, mintha egy hozzáértő szakmabeli ember kritizálna. Apukám a legfőbb kritikusom a mai napig!
Mi volt életed legcikibb fellépése?
Bellák Tibor: Egy ismerősnek mentem el egy művházba zenélni, és 3 számot kértek tőlem egy jótékonysági estből kifolyólag, és a harmadik számnál rám húzták a függönyt! Ultra ciki volt, mert valamit elszámoltak időben és már a következő fellépő érkezett. Emlékezetes maradt számomra, mert nem vagyok ehhez szokva!
Kitartó vagy?
Bellák Tibor: Addig vagyok kitartó, amíg hiszem, hogy működik. Sok pozitív élményem van. Szerelmes vagyok a szerelembe, ha valamibe beleszeretek, akkor azt addig csinálom, amíg érdekel, viszont, ha jön egy törés, egyből kiszeretek belőle, utána elég jó sokáig tudom jegelni a témát. Azok a barátaim, akik közel állnak hozzám, mind hatást gyakorolnak rám. Nem a rosszból táplálkozó típus vagyok, hogy csak azért is megcsinálom. Van egy-két jó barátom, ezért igen szerencsésnek mondhatom magam, sőt még szerencsésebb vagyok azoknál, akiknek van közel 20-30 barátja, holott egy sem az igazi! A barátaimból merítek erőt, mert az a fontos!
A barátaid piszkálnak azért, hogy Tibi neked csak a zenélésből kellene megélned?
Bellák Tibor: Mindenki ezt mondja! Nagyon őszintén fogok válaszolni. Az az oka, hogy a művészi színvonalon játszó embereket, illetve azokat a darabokat, amik kicsit bonyolultabbak, szívmelengetőbbek, azt nem engedik kibontakoztatni és helyette olyanokat játszanak a rádiókban, hogy te vagy a buliban a király meg hasonló, és ezeket tolják, holott az emberek már azt sem tudják például, hogy mi az a VIVALDI Tél. Ennek ez az egy oka van. A művészeti értékek nagyon lent vannak, de egyben az emberi értékek is!
Mi a kedvenc dalod?
Bellák Tibor: Nincs kedvenc dalom. Szeretem a komolyzenét, Chopint, Vivaldit, jazz standardeket, de ami igazán felpezsdíti a véremet, az az igazi cigány zene, nem a kis grófóra gondolok, hanem az ének nélküli nagybőgő, hegedű, cimbalom és klarinét hangzása együtt, ez a valódi zene. Az igazi zene az, amihez nem kell elektromos áram, hogy megszólaljon, az az igazi hamisítatlan hangszer, mert annak lelke van.
Mi volt eddig a legnehezebb darab, amit eljátszottál? Külföldön is felléptél már?
Bellák Tibor: A pacsirta! Igen, Horvátországban és Ausztriában is harmonikáztam.
Hogyan készülsz fel az aznapi előadásodra? Van valami furcsa szokásod?
Bellák Tibor: Elkések! Neeem! Talán az, hogy a hangszert leporolgatom, meg akkor megborotválkozom. Amikor még volt hajam, akkor bezseléztem előtte, de már nincs.
Mi az, amit el szeretnél érni zenei pályán?
Bellák Tibor: Még nem értem el a céljaimat. Szeretném, ha zenéből meg tudnék élni! Ha minden hétvégére jutna egy fellépés az nagyon boldoggá tenne.
Sziasztok!
Kiss Nóra vagyok a Média Juris szerkesztője, a Pécsi Tudományegyetem Állam – és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, és a pécsi Alliance Francaise francia tanfolyamnak a tagja. Filozofikus természetű vagyok, szeretek az élet nagy kérdésein elmélkedni. Számomra a legfontosabb értékek az önmagunkhoz és másokhoz való viszony, valamint az igazság, amely minden időben megállja a helyét. Fő szándékom, hogy mindenki tudja magából a legtöbbet kihozni! Bízom benne, hogy egy olyan erő születik benned a motivációs cikkeim olvasása során, ami együttműködést, támogatást és igazságokra épülő különleges teljesítményeket kelt életre benned.
