A 2020-ban kezdő gólyák is már elmondhatják magukról (így én is), hogy túl vannak az első vizsgaidőszakukon, igaz nem a hagyományos módon. Alap esetben is elég sok ember egyetért azzal, hogy ez egy igazán embert próbáló periódusa tud lenni a félévnek. A vélemények elég megoszlók, vannak, akik szerint így könnyebb volt, mások szerint pedig pont, hogy nehezebb. Elsőéveként, viszonyítási alap nélkül is elmondhatom, hogy így is voltak pozitívumok és negatívumok. Bár utóbbiak igazából csak magamnak köszönhetők. Ez alatt az időszak alatt éreztem meg igazán a fontosságát a megfelelő időbeosztásnak és napirendnek. E nélkül itthon, a saját környezetünkben könnyen el lehet „veszni” és engedhetünk a halogatás csábításának is, ami nagyon rossz ötlet. Viszont ez kiváló tanulság lehet a későbbiekre. A gólyák azonban az első ilyen időszakuk során még tele lehetne kérdésekkel, bizonytalanok lehetnek a határidőkben, hiszen még sok tapasztalatuk nincs az egyetemista életet illetően. Viszont itt Pécsen, a jogi karon még így online sem szenvedtünk semmiben hiányt. A segítőkész felsőbbévesek, a HÖT tagjai és a tanárok is nagyon türelmesek és segítőkészek voltak, bármi problémánk volt, bátran fordulhattunk hozzájuk kérdéseinkkel. A sokat hangoztatott népszerű mondattal ismét csak egyet tudok érteni, miszerint a #ptecsalád nem csak egy szlogen. Ezt az összetartást még itthon a képernyő mögött ülve is éreztem, mert soha nem voltam magamra hagyva a kérdéseimmel és problémáimmal.
A vizsgáink vegyesek voltak. Írásbeli és szóbeli számonkérésekben is egyaránt részt vettünk. Az utóbbi típus, a Teams alkalmazáson keresztül került lebonyolításra. Itt találkozhattunk csoportos, illetve egyenkénti hívással. Az előbbi úgy zajlott, hogy adott tárgyból aznap vizsgázók mind beléptek a Tanár Úr/Tanárnő általál létrehozott szobába, és névsorrendben haladtunk előre. Az éppen felelő diák pedig mindig bekapcsolta a kameráját és mikrofonját. Utóbbi esetben, mindenkit külön hívott a vizsgáztató pedagógus. A legtöbb gólya nevében elmondhatom, hogy ezek előtt mindig volt nagy izgulás. Az évfolyamunk közös Facebook csoportjában folyamatosan ment a közvetítés, hogy éppen ki vizsgázik, mik a tapasztalatok. Az első vizsgám előtt ez sokszor jó támpontot nyújtott, amikor még fogalmam sem volt, hogy hogyan is fog ez az egész zajlani. Ennek ellenére néha mégis tele voltam kétséggel, különösen a tudásomat illetően féltem, hogy valami nem fog eszembe jutni a nagy témakörből vagy elakadok és lefagyok. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy nincs mitől tartanom. A vizsgáztatók segítőkészek voltak, ha valami nem jutott eszembe finoman próbáltak rávezetni vagy kaptam helyette egy mentő kérdést. Az szintén nagy szerencse, hogy a különböző tárgyakból rengeteg vizsgaidőpont állt a rendelkezésünkre. Akár javításról, akár első vizsgáról volt szó, sokkal könnyebben tudtam elosztani őket és az időmet is. Mert be kell ismerni, volt olyan tantárgy, ami nem sikerült elsőre. Utána beláttam, hogy hasznos volt az a pluszba ráfordított egy hét tanulás, mert sikerült jobban meglátnom és megértenem az összefüggéseket az adott tárgynál. 
Sokszor a családom együttérzésére és elnézésére is szükség volt. Mert voltak napok, amikor már Én is ingerültebbé váltam, nem tudtam mindig részt venni minden kis családi programon, vagy egyszerűen csak szükségem volt az egész napos csendre itthon, hogy megfelelően tudjak haladni a tanulással. Kisebb súrlódásokat leszámítva, mindenki megétette, hogy az első vizsgaidőszakom még kicsit bonyolult és stresszes lehet, ezzel is megkönnyítve a helyzetemet. Az ünnepek alatt az idő beosztása néha kimondottan nehéz volt, főleg mert a születésnapom is akkor van. Igaz, a vírus miatt a családlátogatás idén elmaradt, így csak az itthoni teendőkkel kellett összeegyeztetnem a tanulást.
Összességében az első vizsgaidőszakomat egy nem könnyű, de annál tanulságosabb időszaknak éltem meg. Mint már említettem, megtanultam a megfelelő időbeosztás fontosságát. Ez pedig azért nagy pozitívum, amit többször ki is emelek, mert számomra mindig nagy nehézségeket okozott. Sokat tanultam magamról, a határaimról és ezek átlépéséről. Ezekből számos következtetést levonva, már biztosra tudom, hogy mik lesznek azok a szokások, amiket megtartok a következő ilyen időszakra és mik lesznek azok, amiken változtatnom kell a hatékonyság érdekében. Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy a sok erőfeszítés és áttanult napok, hetek kifizetődnek. A saját magadba vetett hited erősebb lesz azáltal, hogy megdolgoztál a jó eredményekért egy ilyen színvonalas egyetemi szakon.
Sziasztok! Deák Adrienn vagyok, a Media Iuris egyik szerkesztője! Már kicsi korom óta nagyon sok minden érdekel, legyen szó akár valaminek a működéséről vagy menetéről. Szeretem beleásni magamat a különféle témákba, így tőlem nem lesznek szokatlanok a tudományos cikkek. Remélem sikerül majd felkeltenem az érdeklődéseteket és sok új dolgot megismertetnem veletek.
