Már egy éve annak, hogy a Koronavírus miatt elkezdődtek a korlátozások Magyarországon is. Mindig nehéz szembenézni az ismeretlennel, aggodalom és félelem gyűlik fel az emberekben, amit nehéz orvosolni, ha a probléma ennyire globális. A vírus erős, de fel kell vele venni a harcot azért, hogy visszanyerjék az emberek egészségüket, meg tudják őrizni azt és újra szabadon élni a mindennapjaikat. A testi megbetegedésen kívül nagyon fontos a lelki egészség, amit ápolni kell és nagy becsben tartani. Hajlamos az ember egy ilyen nehéz helyzetben elveszteni a pozitivitását és a motivációját. Ezt a küzdelmet mindenki vívja, csak különböző formákban, ezért jó tudni, hogy senki nincs egyedül ezzel az érzéssel. Dr. Priol Kingával, a Római Jogi Tanszék tanársegédjével és Révész Sándorral, elsőéves jogász hallgatóval beszélgettem, akik megosztották javaslataikat, tapasztalataikat a vírushelyzettel kapcsolatban.
Mit gondol, milyen hatása van a jelenlegi vírushelyzetnek az emberi kommunikációra? Miben változott, vagy esetleg alakult át?
Dr. Priol Kinga: A járványhelyzet előtti időszakban is már jellemző volt az emberi kommunikációra, hogy a személyes kontaktusok helyett minél inkább áthelyezzük azt az online térbe. Nemhogy a személyes érintkezés, már a telefonálás is egyre inkább „kiment a divatból”, a mindennapi kommunikációnk jelentős része az online üzenetküldő, kép- és videó-megosztó alkalmazások használatára korlátozódott. Sokak már azt bíráló szemmel nézték, amilyen irányt vett a kommunikációs csatornák átalakulása a járvány előtti időszakban, de ki gondolta volna, hogy lehet ezt még fokozni? A védelmi intézkedések még inkább arra kényszerítettek minket, hogy a személyes találkozásaink számát redukáljuk, így a kommunikációnk a korábbinál is virtuálisabb lett. Be kell azonban vallanunk magunknak, hogy éppen az aktív online jelenlét segít át bennünket azon, hogy a járvány miatt fel kellett függesztenünk a találkozásainkat, az élő beszélgetéseket. A kommunikáció megújulásának köszönhetően már az idősebb korosztálynak is van számítógépe, okostelefonja, melyen lehet velük tartani a kapcsolatot, és az olyan, eddig többnyire személyesen végzett tevékenységek is folytathatóak tovább online, mint pl. az oktatás.
Vettél észre bármi változást a kommunikációs szokásaidon mióta tombol a vírus Magyarországon?
Révész Sándor: A járványhelyzet következtében sajnos az élő kommunikáció nagy mértékben visszaszorult és rendszerint az emberek az online térben kommunikálnak egymással. Személy szerint a legszembetűnőbb változás az, hogy általában írásban kommunikálok, bár néhány barátommal jobban szeretek telefonon vagy video chatben beszélgetni, hiszen így mégiscsak személyesebben tudunk társalogni. Valamint előfordul, hogy csoportos videopartykat tartunk, pótolva ezzel a baráti összejöveteleket, amiket a járványhelyzetnek köszönhetően nem tudunk szokványos módon megtartani.
Ön szerint hogyan hat az emberi viselkedésre, érzelmekre a járvány?
Dr. Priol Kinga: Az elmúlt egy év személyes tapasztalatait összegezve azt mondhatom, hogy erre a kérdésre nehezen adok választ. A környezetemben mindenkire különbözőképpen hatott, attól függően, hogy hogyan alakította a személyes körülményeiket a vírus. Sokak megkönnyebbültek attól, hogy áttérhettek otthoni munkavégzésre, megszabadultak a munkahelyi frusztrációiktól, sokan viszont nem vágynak arra, hogy az otthonuk egyet jelentsen a munkahelyükkel. A családosok között vannak olyanok, akiket összekovácsolt, türelemre és elfogadásra tanított a vírus, és vannak olyanok, akiket elválasztott egymástól. Akik eddig a társas időtöltésben teljesedtek ki, számukra a járvány sok ajtót bezárt, akik viszont egyedül érzik jól magukat, nekik lehetőségeket teremtett.
Mit gondolsz, változtat az emberi viselkedésen, érzelmeken a járványhelyzet?
Révész Sándor: Úgy gondolom ez az időszak mindannyiunk számára rendkívül nehéz és valamilyen szinten mindenki érzelmi világára kihat a járványhelyzet, hiszen a monoton hétköznapok, a bezártság, a szociális élet hiánya, az online oktatás hajlamos kedvetlenné, fáradékonnyá tenni az embert és súlyosabb esetben akár kisebb fajta depresszió is kialakulhat. Fontosnak tartom, hogy eme rendkívüli helyzetnek ne csak a negatív oldalára fókuszáljunk, hanem próbáljuk megtalálni a pozitív oldalát is. Igyekezzünk erről az oldalról származó lehetőségeket kihasználni: például jó alkalom van most arra, hogy környezetünkben rendet rakjunk, feleslegessé vált dolgainkat kiselejtezzük, az esetlegesen felszabaduló időben akár nyelvet tanuljunk, hobbijainknak hódoljunk és minél több időt töltsünk együtt a családdal.
Az elmúlt hónapokban átlagosan sokkal több időt töltöttek otthon a felnőttek és a gyermekek egyaránt. Tudna említeni elkerülendő hibákat, illetve javaslatokat, amikkel jobban kezelhető a „bezártság”?
Dr. Priol Kinga: Talán arra érdemes leginkább odafigyelni, hogy a „bezártságban” is megmaradjon a személyes tér, hogy legyen hely és idő elvonulni, hogy tiszteletben tartsuk egymás határait. Azok a családok talán jobban átvészelték az otthonlétet, ahol több lehetőség volt ennek a személyes térnek a kialakítására mind a gyermekek, mind a felnőttek számára, hiszen talán többek nevében mondhatom, hogy nem a folytonos családi jelenlétre vagyunk berendezkedve. A családi napirend kialakítását fontosnak tartom, hogy az együtt töltött idő mindenki számára tervezhető legyen, hogy ne okozzunk feleslegesen kellemetlen meglepetéseket egymásnak, amihez alkalmazkodni kell. Az alkalmazkodás képessége ugyanis véleményem szerint nehezen tanulható, főleg úgy, ha a stresszfaktorok száma a megszokott felett van. A kulcsszavak számomra tehát a tisztelet, a tervezés, és az alkalmazkodás.
Hogyan éled meg a karanténos időszakot? Mi az, amin már változtattál tavaly márciushoz képest?
Révész Sándor: A körülményekhez képest egészen jól viselem ezt az időszakot, bár pár hete volt egy kisebb fajta mélypontom, amit leginkább az egésznapos képernyő előtti üldögélés váltott ki belőlem, de szerencsére hamar túlestem rajta. Igazán nem változtattam semmit a tavalyi rutinomhoz képest. Alkalmazkodtam a helyzethez és igyekeztem a legtöbbet kihozni belőle. Bár a tavalyi időszak nehezebbnek bizonyult az online oktatás szempontjából, mivel mindenkinek új volt még ez a műfaj és időbe telt mire belerázódtunk, de úgy érzem, a tavalyi iskolám tanárai mindent megtettek azért, hogy az oktatás színvonala ne csökkenjen a nehézségek ellenére és az egyetemen is ugyanezt tapasztalom.
A Covid19 gyorsan terjed és támadja meg az emberi szervezetet, nem beszélve az esetleges szövődményeiről, viszont a mentális egészségről sem szabad elfeledkezni. Mi a véleménye, hogy tudjuk megőrizni a pozitivitásunkat?
Dr. Priol Kinga: Véleményem szerint mindenkinek meg kell találnia azokat a lehetőségeket, melyekkel helyettesíteni, pótolni tudja a kiesetteket. Ha valakinek időt szabadított fel a járványhelyzet az életében, hát töltse el hasznosan: ha leterhelt volt, most pihenjen, ha soha nem volt ideje olvasni, most falja a könyveket. Sokakat egy egészségesebb életmód folytatására ösztönöz a betegségtől való félelem, így leszoknak a dohányzásról, sportolni kezdenek, átalakítják az étrendjüket. Célokat kell kitűznünk magunk elé, melyek teljesítése, vagy legalább már az erőfeszítés pozitív élményt fog okozni.
A vírus régóta jelen van az emberek életében és nehezíti meg a mindennapjaikat. Mi a taktikád, mivel deríted magad jókedvre a monoton hétköznapokon?
Révész Sándor: Úgy gondolom, a mentális fáradtságot mozgással lehet leginkább kipihenni, így hétköznapokon szeretek a városban sétálgatni. Hétvégenként, ha tehetem és jó idő van biciklizem vagy a természetben túrázgatom távol a város zajától, ezenkívül sokat hallgatok zenét, ami számomra mindig lelki feltöltődés, valamint szeretek zongorázni, alkalomadtán egy barátommal sakkozni vagy a családdal kártyázni.
Az iskolákat is érinti a jelenlegi helyzet. Mit gondol, mik az előnyei és hátrányai az online oktatásnak?
Dr. Priol Kinga: A legnagyobb előnye az online oktatásnak a digitális lehetőségek kiaknázása. A közoktatásnak véleményem szerint már régóta szüksége volt arra, hogy a digitalizációt bevonja az eszköztárába, a járvány most erre rákényszerítette az oktatásszervezést és a pedagógusokat. Ha megenyhül a jelenlegi helyzet, biztos vagyok benne, hogy az online oktatás pozitív tapasztalatait be fogják megfelelően építeni a jelenléti oktatásba, és ez hozzá fog járulni az oktatás minőségének javulásához. Ha a közoktatást nézem, a legnagyobb hátrány véleményem szerint az, hogy az infrastruktúrához való hozzáférés terén az esélyegyenlőség nem biztosítható. Sok háztartásban nincs annyi oktatáshoz szükséges eszköz, ahány gyermek van, szimultán tanulnak többen egy szobában, vagy éppen az internet sincs bekötve. Ezt a lemaradást nehezen kompenzálják majd később azoknál, akik egyébként is nehezen vonhatóak be az oktatásba. Ha a felsőoktatást nézem, akkor számomra a legnagyobb hátrány az, hogy nincs személyes kapcsolatom a hallgatókkal. Az online órák alatt csak a monogrammokat látom a képernyő alján, az interaktivitást nehezen hozom tető alá, és nem tudom ellenőrizni a személyes fejlődést, a kibontakozást. Hiányoznak az órai közös élmények, a nevetések, a találó hozzászólások, a heves eszmecserék. Az egyetemi nyüzsgést semmilyen online jelenlét nem tudja pótolni, így nagyon várom már, hogy az órák közötti kávézás ideje alatt újra tele legyen a „Medi” a campuson. Köszönöm szépen a felkérést!
Legtöbbünknek meg kellett szoknia, hogy egy ideig oktatóival, társaival csak a képernyőn keresztül tud kommunikálni és otthonról hallgatja az órákat. Van javaslatod, amivel ezt könnyebbé és hatékonyabbá lehet tenni egy diák szempontjából?
Révész Sándor: Ebben az időszakban számomra a legnehezebb az egyetemi élet teljes nélkülözése, hogy nem láthatom hallgatótársaimat, nem ülhetünk be a szeretett előadótermünkbe, valamint, hogy oktatóinkkal is csak az online térben találkozhatunk. A nehéz helyzet ellenére oktatóink mindent megtesznek azért, hogy a járványhelyzet ne hasson ki az oktatás minőségére és igyekeznek segíteni bármilyen akadályba is ütköznénk. Az online oktatás során nehézséget okozhat a hallgatóknak, hogy egész nap a képernyők előtt teljes koncentráltsággal kövessék az órákat, ezért törekedjünk arra, hogy minél nyugodtabb légkört teremtsünk az órák idejében és próbáljuk az órákat olyan fegyelemmel követni, mintha az jelenléti formában zajlana, valamint a reggeli előadások előtt igyekezzünk kellő időben felkelni és előadásra frissen, éber állapotban bejelentkezni, elkerülve ezzel annak veszélyét, hogy esetleg valami fontos dologról lemaradjunk. Két előadás között pedig levegőzzünk, elősegítve ezzel agyunk felfrissülését, hogy a következő órákon megfelelően tudjunk koncentrálni, hiszen köztudott, hogy a tanuláshoz, koncentráláshoz megfelelő mennyiségű oxigénre van szüksége az agynak.
A Media Iuris nevében, nagyon köszönöm az interjút!
