1911-1929. Nagyrév, Magyarország. A mélyszegénységben élő alföldi, tiszamenti falvak közül ebből a községből indultak ki a gyilkosságok, melyeket a tiszazugi méregkeverő asszonyok követtek el, és vált az ügyük egy csapásra a 20. század egyik legnagyobb botrányává.
A nagyrévi bábaasszony, Fazekas Gyuláné talált rá a mérgezés módjára: a vízbe áztatott légypapírból kioldódik az arzén, az így mérgezett víz a „beteggel” megitatva annak halálát okozza. A bábaasszony beszélte rá ismerőseit, asszonytársait az arzénes víz használatára, akik kezdetben a frontról hazatért férjeiket, később már az eltartani képtelen öregeket, betegeket tették el láb alól. A méreg futótűzként terjedt a környező falvakban, és Nagyrév mellett 6 másik, tiszazugi településen is elharapództak a halálesetek. A mérgezést a halotti bizonyítványok módosításával „tüntették el”, az ügyre azonban 1929-ben fény derült. A halottakat exhumálták, szervezetükben kimutatható volt az arzén általi halál. A nyomozás megindulásának hírére 4 asszony, köztük Fazekas Gyuláné is öngyilkosságot követett el, mielőtt a csendőrök őrizetbe vehették és kihallgathatták volna őket.
Ugyanebben az évben 28 személyt állítottak az ügyben bíróság elé, ebből 26 volt nő. Az áldozatok számát 50-300 körülire becsülték, a gyanúsítottakra azonban végül 162 gyilkosságot bizonyítottak rá. Azzal szemben, aki nem vallotta be bűnét, a hatóságok tehetetlenek voltak. A nyomozás lefolytatása évtizedek távlatából rendkívül nehéznek bizonyult, így végül halálos ítéletet 6 főre szabtak ki (ebből azonban csak hármat hajtottak végre), 8-an életfogytiglani börtönbüntetést, további 6 személy pedig különböző hosszúságú fegyházat kapott.
A tiszazugi méregkeverők ügye azonban a mai napig tisztázatlan erkölcsi kérdéseket vethet fel: mi vette rá ezeket a nőket, hogy gyilkolják meg családtagjaikat? Valóban az emberi erkölcsnek egy fertője voltak ezek a tiszazugi falvak, vagy csupán végletekig kétségbeesett asszonyok segélykiáltásai? Míg az kétségtelen, hogy a gyilkosság bűn, és büntetést von maga után, az elkövetésnek miértje is vizsgálandó. Az áldozatok nagy része a világháborúból hazatért, testileg-lelkileg megnyomorodott férfi, akik testileg és verbálisan is bántalmazták feleségeiket, családjaikat. A háborús éhínséget követő, mélyszegénységben élő falvakban egyszerűen nem juthatott elég étel mindenkinek: a munkából kivont, sérült férjnek, az öreg szülőknek, a betegeknek. Szívszorító okok ezek, melyekre maguk a méregkeverő asszonyok is hivatkoztak a tárgyalásokon. Azonban az is igaz, hogy nem minden, ilyen körülményeknek és stressznek kitett ember válik gyilkossá.
Az elkövetők lélektanát vizsgáló első tudományos, átfogó tanulmány az ELTE Történeti Intézetének 2011-ben indított kutatásának eredményeként jelent meg, Méregkeverők címmel. Az ügyet kriminológusok, pszichológusok, néprajzkutatók és lelkészek segítségével, illetve a diákok bevonásával is vizsgálták a nemek viszonyának szempontjából, történelmi és jogantropológiai eszközök alkalmazásával.
Bár a tiszazugi méregkeverők nem tekinthetők klasszikus női sorozatgyilkosoknak, a Méregkeverők utólagos konstrukciója során több, női sorozatgyilkosokra jellemző lélektani elemet párosítottak az asszonyokhoz. Ilyen például, hogy a többszörös gyilkosságokat elkövető nők általában nem egyedül hajtják végre a bűncselekményt, és sok esetben nem is személyesen. A méreg beadása után az elkövetőnek akár jelen sem kellett lennie a helyszínen a halál beálltakor. Egy másik jellemző egy domináns tag kiemelkedése, aki ebben az esetben Fazekas Gyuláné volt. A falubeli bábák a közösség tiszteletét élvezték, világra segítették a gyermekeket, de sokszor foglalkoztak gyógyítással, sőt abortusszal is. A bábaasszonyok tulajdonképpen az „élet és halál urai” voltak a falvakban, ennek segítségével is tölthettek be vezető szerepet, mivel Nagyréven kívül Tiszakürtön, Ókécskén, Tiszaföldváron, Kunszentmártonon, Mesterszálláson és Öcsödön is a bábák voltak a gyilkosságok központi szereplői.
A megrázó ügyben Móricz Zsigmond írt novellát, Tiszazugi méregkeverők címmel, mely hűen ábrázolja a korabeli történéseket és szereplőket.
Sziasztok! Gáspár Zolna vagyok, a pécsi jogi kar hallgatója és a Media Iuris szerkesztője. Már gyerekkorom óta közel áll a szívemhez az írás, évek óta dolgozom a készülő könyvemen, de olykor rövidebb műfajban is tollat ragadok – így kerültem a Media Iurisba, ahol az egyetemi élet bemutatása mellett kultúra és életmód témában is szívesen írok, publikálok.
1 thought on “A tiszazugi méregkeverők”
Comments are closed.