„A szolnoki törvényszék nagy tárgyalási terme zsúfolva. A bírói asztal előtt idős asszony áll. Falusi asszony fekete ruhában, jómódúan, nagyon ízlésesen öltözve, két kezét összeteszi, mint a templomban az Úrasztala előtt. Első pillantásra egy kedves nagyanya, akivel olyan kellemes otthon a maga környezetében találkozni és aki találó és talpraesett szívességgel szokta az idegent fogadni.” Így kezdődik Móricz Zsigmond A Tiszazugi méregkeverők című műve, amelynek már a második mondata is világosan tükrözi azokat az asszonyokat, akik 1911 és 1929 között körülbelül 300 embert mérgeztek meg arzénnal. 1929-ben robbant ki a botrány, amely nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi sajtóban is nagy visszhangot keltett.
Elkeseredettségtől az emberölésig
Az utókor számos indokot és motivációt tárt fel az érdeklődőknek annak kapcsán, hogy vajon mi is vette rá a tiszazugi asszonyokat tettükre. Számos tanulmány szerint az egyik legfontosabb a családon belüli fizikai és verbális bántalmazás, de idesorolhatjuk a háború után hazatérő katonákat is, akik mind mentálisan mind pedig fizikálisan leépültek a szörnyű események során, amely miatt a tiszazugi asszonyok szenvedéssel élték meg a mindennapokat. Volt olyan eset is, amikor valaki csak haszonszerzés céljából tette el al férjét láb alól vagy valamelyik hozzátartozóját, ugyanis ekkor még nemi egyenlőségről nem lehetett beszélni, házasságot csak nagyon ritkán kötöttek szerelemből, általában föld házasodott földdel, amelynek értelmében a férj volt az úr a háznál. A nők tehát igencsak kiszolgáltatott helyzetben voltak, ahogyan az idősek is. Ha tehát meg szeretnénk fejteni a gyilkosságok mélylélektanát, igencsak mélyre kell ásnunk. 1988-ban írtak egy monográfiát a női sorozatgyilkosokról és bár a tiszazugi asszonyokat nem feltétlenül lenne helyes sorozatgyilkosnak aposztrofálni, mégis vannak olyan szegmensek, amelyek igencsak hasonlítanak. Amennyiben az elkövetők nők, sokkal valószínűbb például, hogy méreggel ölnek és nem egyedül, hanem csoportosan követik el a bűntényt. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy személyesen vagy tettlegesen részt vesznek a gyilkosságban, hanem valamilyen más módon járulnak hozzá a végkifejlethez. Csoportos bűncselekményeknél általában mindig van egy domináns fél, aki irányít, és bár tevőlegesen nem vesz részt a cselekményekben, a szervezés teljes mértékben az ő kezében van. Győzött tehát a közösségi kohézió, és Fazekas Gyuláné, a bába vezetésével megkezdődtek a gyilkosságok. Titokban próbálta meggyőzni a falubeli asszonyokat, hogy végezzenek férjükkel, és ehhez használjanak arzént, melyet akkor még a légyfogó-papírok kiáztatásával szereztek be. A korabeli híradások szerint a bába éléskamrájában sorakoztak az arzénnal teli befőttek.
„Mit kínlódsz vele? Öld meg!”
Holyba Károly 1924-ben Nagyréven halt meg. A férfi vagyonos volt, akit felesége a szomszéd asszony biztatására és segítségével ölt meg. Természetesen az asszony a bíróságon tagadta tettét és azt nyilatkozta, hogy „Nekem a férjemmel nem volt semmi bajom…”. Állítások szerint a feleség, Zahár Rozália a világháborúban megrokkant férjére unt rá, mások szerint pedig már egy másik férfire fájt a foga. Az emberölést minden bizonnyal hosszú tervezgetés előzte meg. A szomszédasszony egyik nap húslevest vitt át a férjnek, amelyet előtte megmérgezett. A férfi megette a levest, ám másnap meg is halt. Holybáné orvost hivatott, ráadásul zenészeket is kirendelt, hogy azok muzsikáljanak az élet és halál közt lebegő férjnek. Az asszony tehát mindent megtett annak érdekében, hogy elterelje magáról a gyanút. Végül 1929-ben letartóztatták őket, a szomszédasszony, aki rávette a gyilkolásra Holybánét, életfogytig tartó fegyházbüntetést kapott. De az asszonyok nemcsak férjüktől akartak megszabadulni. Károlyné Dari Juliannát édesanyja megmérgezésével vádolták meg. Eszerint Julianna mérgezett pogácsával ölte meg Dari Lászlónét. A holttestet csak hét év után hantolták ki, és bár találtak a szerveztben arzént, az nem volt olyan mennyiségű, hogy rá lehetett volna bizonyítani a lányra édesanyja halálát. A látszólag békés, idilli tanyavilág mélyén tehát erőszak, kétségbeesettség, kapzsiság gyülemlett, amely végül az arzén botrányba torkollott. Móricz Zsigmond így emlékezett vissza az asszonyok vallomásai alapján: „Hisz ez nagyszerű, – mondta a boszorkány – ez jó, ez kell. Csinált ilyen légyvizet, visszament a beteghez, beadta neki: az is megdöglött. A család megsiratta, meggyászolta s örültek, hogy a jóisten így segített rajtuk. Most már a bába egy zseniális találmány birtokában élet-halál urának érezte magát. Sok-sok évig, talán egész évtizedig őrizte a titkát, míg egyszer csak alkalma volt hasznát venni. Vége lett a háborúnak, hazajött egy vak katona. A felesége gyűlölettel fogadta, mert már mást szeretett. S megmaradt az ura házsártos rossz természete… Azt mondja a bába: „Mit kínlódsz vele”. Beadták borban az orvosságot, az ember gyomorbajt kapott. Orvost hívattak, az megvizsgálta, orvosságot rendelt. Megcsináltatták. Éccakára a bába mézes pálinkát csinált, hogy jobban aludjon, belekeverték az arzént, reggelre a beteg kész volt. Most aztán megindult a suttogás: „mit kínlódsz vele”… A faluban nem volt pap. Volt egy tehetetlen, aki huszonnyolc év alatt se beszélt senkivel. Ellenben rettenetes nagy volt a szegénység. Ebben a faluban, mint általában az alföld szegénységénél szokás: télen kétszer esznek egy nap. Ez azt jelenti, hogy a testek enerváltak, a lelkek gyávák. A szegénység gyötrelmesen destruál. Tíz órakor levest, délután hatkor tésztát, vagy krumplit. És sok a beteg, rettenetes sok a beteg. Minden háznál van egy, kettő. Jött a bába: „Mit kínlódsz vele”. És sok a rossz férfi. Részeges, goromba, rokkant, szoknyakergető. Jött a bába: „Mit kínlódsz vele.”
A per és az ítélet
Feljegyzések szerint 28 gyanúsítottat állítottak bíróság elé, akikre összesen 162 gyilkosságot tudtak rábizonyítani. A nyomozás során a legtöbb áldozatot kihantolták, és a vizsgálóbíró vérvizsgálatot rendelt el. A legtöbb holttestben találtak halál dózisú arzént. 1929-1931 között 12 tárgyalást tartottak az ügyben. Végül hat halálos ítélet született és további nyolc személy kapott életfogytiglani elzárást. Fazekas Gyuláné, a bába az őt elfogni szándékozó csendőrök előtt követett el öngyilkosságot. Az eseteket tehát gazdasági, társadalmi és lelki tényezők egyaránt befolyásolták, de az egyéni motivációkat már sosem tudjuk meg.
Sziasztok!
Krémer Franciska vagyok, Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója. Kiskorom óta foglalkoztat az irodalom és az írás egyaránt, de eddig nem volt bátorságom tollat ragadni, csak a magam mulattatására vetettem papírra egy-egy gondolatomat. Mikor megláttam, hogy a Media Iuris csapata mennyire összetartó, családként működő közeg, úgy gondoltam, szerencsét próbálok és jelentkezem…Úgy vélem, nagyon jól döntöttem. Szeretek új embereket megismerni, emberek között mozogni, csapatmunkában részt venni, extrovertált személyiségnek tartom magam. Ami a témákat illeti, elég sok minden érdekel, bele tudom ásni magam mindenféle tudományos, művészeti és kulturális kérdésekbe.
