A videojátékok (és ezen belül is főleg a horrorok) kedvelői számára talán nem ismeretlen a The Dark Pictures Anthology, amelynek legutóbbi része, a The Devil in Me egy igaz történetet mesél el. A videojáték egy filmrendezői csoportot követ, akik meglátogatják H. H. Holmes gyilkos kastélyának (murder castle) másolatát. Ott azonban rájönnek, hogy a dolgok nem éppen úgy alakulnak, ahogyan ők azt szeretnék, és a filmrendezés átfordul az életükért való küzdelembe. A sorozat eddigi részeiben sem bántak szűkmarkúan az ijesztegetéssel, ezt azonban ebben a részben tovább tetőzték azzal, hogy egy valós sorozatgyilkost emeltek át a játék világába. Ki is volt valójában H. H. Holmes?
Az 1893-as chicagói világkiállítás – akkoriban Columbian Exposition néven – Kolumbusz Kristóf Amerikába érkezésének 400. évfordulóját ünnepelte. A hatalmas rendezvényen számos csodálatos kiállítás volt látható, köztük az Egyesült Államok első gázüzemű motorkocsija, a Daimler négykerekű, és a Milo Vénusz 1500 font súlyú, csokoládéból készült szobra. A világkiállítás azonban egy olyan építményről vált ismertebbé, amely borzasztóbb volt, mint amit a szervezők elképzeltek – H. H. Holmes, Amerika első dokumentált sorozatgyilkosának úgynevezett „Murder Castle”-je miatt.
Ki az az H. H. Holmes?
H. Holmes 1861-ben született Herman Webster Mudgett néven New Hampshire-ben. Kiskorától kezdve csalással és manipulációval teli életet élt, már gyerekként állatokat kezdett el kínozni. Ennek ellenére okos fiú volt, aki később a Michigani Egyetemen szerzett orvosi diplomát. Holmes egy sor biztosítási csalással finanszírozta a tanulmányait, amelyek során nem létező emberekre kért fedezetet, majd holttesteket mutatott be biztosítottként. 1886-ban Chicagóba költözött, hogy gyógyszerészként dolgozzon, és megváltoztatta a nevét Holmes-ra, Néhány hónappal később megvásárolta a gyógyszertárat a tulajdonos özvegyétől, annak halála után. Végül azonban megtalálta „állását”, és a gyilkosság felé vezető utat választotta. Egyes kriminológusok azonban nem sorolják Holmes-t a sorozatgyilkosok közé, mert gyilkosságai ellenére inkább a kapzsiság és az önérdek motiválta, mint maguk a gyilkosságok izgalmai.
A megtévesztései miatt elképzelhető, hogy sosem fogunk teljes képet kapni Holmes életéről. A szakértők úgy gondolják, hogy legkorábbi gyilkosságai közül néhány elhibázott abortusz volt. Valószínűleg ez volt a helyzet Julia nevű szeretőjével, Emelie-nel, egy fiatal lánnyal, aki neki dolgozott, és egy másik fiatallal, Emilyvel is. Végül áttért arra, hogy gyilkosságait csalásra használja fel. Miután meggyőzte Minnie Williamst, hogy adja át a tulajdonát az ő álnevére, soha többé nem látták. Bár nem bizonyítható, de úgy vélik, hogy 1891 és 1895 között legalább hat eltűnés volt, amelyek valószínűleg Holmes-hoz köthetők. Gyilkosságai véget értek Benjamin Pitezel megölése után, amely egyben egy biztosítási csalási kísérlet volt. Miután bűnösnek találták, 1896-ban felakasztották Philadelphiában. Amikor az akasztófához sétáltak, Holmes nyugodt és csendes maradt. Utolsó szavai ahhoz a férfihoz szóltak, aki megpróbálta rögzíteni a hurkot a nyakában, mire azt mondta:
„Szánj rá időt, öregem! Ne csapd össze!”
Holmes és a Murder Castle
1887-ben Holmes elkezdett építeni egy vegyes használatú épületet Chicagóban, Illinois államban. Az építkezés 1892-ben fejeződött be, az épület első emeletén üzlet, a felsőbb szinteken pedig a látogatók számára kialakított szobák voltak találhatók. Az érdeklődőknek elmondta, hogy az épületet szállodaként használják a világkiállításra érkező turisták. Az épület építése során Holmes soha nem hagyta abba csalási tevékenységét, később be is perelték, mert nem fizetett az építészeinek.
Az évek során, ahogy Holmes hírneve nőtt, egyre különbözőbb mítoszok alakultak ki az épületről. Az újságírók hamis jelentései és a városi mítoszok miatt sokan azt hitték, hogy az épület egy bonyolult murder castle volt, csapóajtókkal és kínzókamrákkal, hangszigetelt szobákkal, titkos átjárókkal, valamint a folyosók és a lépcsőházak zavarba ejtő labirintusával, ahol a gyilkos kiélhette szadista fantáziáit. A szobákat állítólag olyan csapóajtókkal is ellátták, amelyekben egy csúszda vitte le Holmes gyanútlan áldozatait az alagsorba. Ez a helyiség egy borzasztó létesítmény volt, ahol savkádak, égetett mészgödrök (gyakran bomló holttesteknél használták) és krematórium volt, amelyet a gyilkos az áldozatainak kivégzésére használt. Más beszámolók szerint a szálloda több mint száz szobából állt, labirintusszerűen elhelyezve, téglafalakba nyíló ajtókkal, ablaktalan szobákkal és zsákutcás lépcsőkkel. A valóságban azonban az ingatlan viszonylag normális volt, igaz, hogy voltak benne rejtett szobák, de azokat Holmes a hitelből vásárolt bútorok elrejtésére használta, amiket nem állt szándékában fizetni. Az épületet végül 1895-ben tűz pusztította el, bár ennek ellenére az őt körülölelő mítoszok tovább éltek.
Holmes áldozatai
Bár a jelentések azt sugallják, hogy Holmes közel 200 emberrel végzett a baljós odújában, az áldozatok tényleges száma sokkal alacsonyabb lehetett. A pontos adatokról azonban még mindig vitatkoznak a történészek.
Holmest nem sokkal azután fogták el, hogy elmenekült Chicagóból, 1893 októberében, a világkiállítás befejezését követően. Bostonban letartóztatták, és végül azzal gyanúsították, hogy meggyilkolta asszisztensét, Benjamin Pitezelt és annak két gyerekét. Letartóztatását követően Holmes azt állította, hogy több, mint 200 embert ölt meg az épületében. Végül bevallotta, hogy meggyilkolta Pitezelt és két lányát is. A szakértők azonban úgy vélik, hogy Holmes áldozatainak a száma valójában mindössze kilenc.
The Devil in Me és H. H. Holmes
A The Dark Pictures Anthology legújabb alkotása jelentős fejlesztéseket hoz a sorozat korábbi részeihez képest, beleérte az eszközalapú rejtvényeket, valamint az olyan új mozgási lehetőségeket, mint az ugrás, a futás és a mászás. Azoknak a játékosoknak, akik élvezték az Until Dawn-t, nem szabad kihagyniuk ezt a játékot sem, mivel egy hasonló, lassan haladó horrort hoz a könnyen kezelhető karakterek mellett.
A játék Holmes történetéből építkezik, főként pedig a mítoszokból, ami még érdekesebbé teszi az egész hangulatát. A játékosok már az első pillanatban megismerkedhetnek Holmes játékbeli verziójával, amikor a nyitójelenetben egy ifjú házaspárt becsábít a murder castle-be, és brutálisan véget vet a nászútjuknak. A bevezető Holmes tárgyalásával zárul, ahol a férfi a következő mondatokat mondja:
„Az ördöggel születtem. Nem tehettem róla, hogy gyilkos voltam, mint ahogyan egy költő sem tud parancsolni az ihletnek. Temessenek el mélyen! Győződjenek meg róla, hogy megtöltik a fenyőfadobozomat cementtel! Tegyenek mélyebbre, mint bárki mást, és feddjék be a földet még több cementtel, mert higgyenek nekem… Csak az, hogy halott vagyok, nem elég ahhoz, hogy megállítsanak, hogy újra gyilkoljak!”
A videojáték egyik szereplője, Mr. Du’Met gazdag és különc ember, aki megépíti Holmes gyilkosvárának másolatát. Du’Met szerint Holmes módszeres sorozatgyilkos, aki élvezte a gyilkosságokat, és valószínűleg több mint 200 emberölést hajtott végre a kivégzése idejére. Miközben a legénység Du’Met épületét kutatja, titkos szobákkal és csapdákkal találják szembe magukat, amelyek célja az áldozatok fizikai és pszichológiai megkínzása. E csapdák némelyike Holmes gyilkos kastélyát övező, gyakran ismételt mítoszokon alapul. Például azt mondták, hogy a gyilkos kastélyban embernagyságú kályha volt az emberek elégetésére, ami megjelenik a játékban is, amikor a stáb vezetője, Charlie egy kemencében találja magát, ahonnan látszólag nincs menekvés.
Bár a játék megjelenése lekéste a Halloweent, mégis tökéletesen időzítették ahhoz, hogy a játékosoknak egy kis borzongással érjen véget az idei év. Csatlakozik a nemrégiben megjelent címekhez, mint például a Resident Evil Village: Gold Edition és A Plague Tale: Requiem, amelyek célja nem más, mint az ijesztegetés. A The Devil in Me jó képet fest a The Dark Pictures Anthology jövőjéről, és úgy tűnik, hogy a Supermassive Games végre megtalálta a helyét a franchise-zal.
Képek: kiemelt kép, 1, 2, 3
Sziasztok! Berki Vivien vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Gyerekkorom óta az egyik kedvenc elfoglaltságom az írás, a Media Iuris tagjaként pedig lehetőségem nyílik arra, hogy ezt a képességemet fejlesszem, valamint, hogy másokkal is megosszam írásaimat. Érdeklődési köröm igen tág, így valószínűleg nagyon különböző témájú cikkeket fogtok olvasni tőlem.
