[metaslider id="9331"]

A természet átverése: A kék szín

Földünket gyakran emlegetjük úgy, hogy „A Kék Bolygó”. Természetfilmek is előszeretettel használják ezt, a mára már a köztudatban is elterjedt megnevezést. Számos dalban, versben, mesében is megjelenik a kék szín különböző helyzetekben, és sokunk kedvencévé is nőtte ki magát az idők során. A mindennapi életben is sok helyen szembe jöhet velünk, akár utcán sétálva, vagy éppen utazásunkat tervezve a nyári szünidőre.

De valójában mennyi igazság lakozik ebben az elnevezésben? Tényleg ennyire természetes a kék szín létezése?

A választ keresgélve rájövünk, hogy annyira mégsem természetes, mint mi azt elsőre gondoltuk volna. Amint azt már megtanultuk a fizika órák keretein belül, a fény egészen addig egyenesen halad, amíg nem találkozik valamilyen anyaggal. Egy tükörről visszaverődik, a vízen áthaladva elhajlik, az atmoszférában lévő molekulák hatására pedig szóródik. Mellesleg a színek eltérő hullámhosszal is rendelkeznek, amelyek szintén befolyásolják gyakoriságukat. Ezért van az, hogy egyes színek oly sűrűn fordulnak elő akár a mindennapokban is, míg más színeket pedig alig látunk életünk során. 

Na de vajon miért is kék az ég?

Szintén a prizma és fényszórás jelensége okán. Mivel a kék fény rövidebb, mint példaként említve a vörös, és kisebb hullámokban közlekedik, így az efféle fény sokkal jobban szóródik a kisebb molekulákon. Az ég kéksége is sok tényezőtől függhet. Például, hogy milyen vastag légrétegen kell átverekednie magát vagy éppenséggel a nap járásától az égen. Ugyanis ahogyan közelítünk a horizont felé, az ég kéksége egyre fakóbbnak tűnik. Ennek a légréteg vastagodása az egyik okozója. Míg a másik tettes maga a talaj. Szintén fényszóró képességgel rendelkezik, így a már szétszórt fényt, még inkább elemeire bontja, így akár már fehéresnek is tűnhet a távoli eget vizslatva. Földünk fényszóró képessége mellett, szemünk is igen érzékeny a kék fényre, ami még inkább növeli annak előfordulását a természetben. 

 Ugyanakkor meglepően megtévesztő az állatvilág kéksége is.

Vegyünk például egy kék lepkét, amit akár telefonunk emojijai között is megtalálhatunk. Maga a lepke csodás színe is csak egy illúzió. A kék pigment meglehetősen ritka, így nem is fordul elő rendszerint az állatok többségénél sem. Hisz milyen fura lenne egy kék elefánt vagy egy kék sörényes oroszlán. Viszont ez a lepke esetében sincs máshogy. A pillangó szárnya is a fényszórás trükkös áldozata lett, mivel a kék szín kivételével nagyrészt a többit szárnya elnyelni, így a visszaverődött kék fény festi meg szárnya ámulatba ejtő színét. Viszont, ha szárnyait akár egy kis mennyiségű alkohol éri, a kék szín is elillan belőle. Ugyanez a folyamat zajlik le egy kék tollú madár, vagy kéknek látszó hal esetében is. Egyetlen, ténylegesen kék pigmentekkel rendelkező állatot ismerünk, a Nassaea Obrinus pillangót, aki nem a fentiekben említett történés okán lett kék, hanem az idők során kifejlesztett egyedi pigmentjei eredményeképp. 

Meglepő módon a kék szemszín sem kivétel ezen felsorolás alól, mivel szemünk színét mi sem pigmentációval érjük el, hanem sejtjeink szerkezete segítségével. 

Maga a szemszín egy genetikai mutáció, mely 6-10 ezer évvel ezelőtt mehetett végbe, így a 2008-as dán kutatás szerint minden eddig elő kék szemű ember egy közös, barna szemű ősre lenne visszavezethető. Viszont ez az elmélet megdőlt, mikor kiderült, hogy legalább 15 gén együttes hatása felelős a szemszín öröklődésének fenotipikus jellegéért. A szín létrejötte a Tyndall-jelenségnek köszönhető. Azaz a fény hullámhosszával összemérhető méretű szórócentrumokon bekövetkező szórás jelensége. Ide sorolható még, mikor a nap sugarai átvilágítanak a felhők között, vagy a zseblámpa fénye ködös időben.

Felmerülhet a kérdés a vizekkel kapcsolatban is, hisz bolygónk 71%-át uralják.

Egy ideig abban a tudatban éltünk, hogy az ég kékségét tükrözi vissza a nagy felület, de a tengerek, óceánok színe gyakorta változott zöldesre, vagy sötétebbre, míg az égbolt színe egy árnyalattal sem tért el az eddigiektől. Viszont, ha nem magyarázható a vízfelszín színe tükröződéssel, akkor mi lehet rá a jó válasz? A válasz az eddigiektől sem fog eltérni, mivel a puszta illúzió, a fényszórás játszik szemünkkel újfent. Köztudott, hogy a víz elnyelni a fényt, így a vörös és narancs hullámhosszokat a vízfelszín alatti első 15 méter víz nyeli el, ezért a fény kékebb megjelenést kap. 30 (kb. 9 méter) láb mélyen a sárga hullámhosszok is kiszűrődnek, végül 50 (kb. 15 méter) láb mélységben a zöld színkép is eltűnik. A tengerek jellegzetes sötétkék színét pedig a lila és kék hullámhosszok együttese adja. Természetesen a tengerek színét sok apró dolog befolyásolja a fénytörésen kívül, például a planktonok, a benne lakozó baktériumok és egyéb állatok is, de alapvetően a jól megszokott alapszín ezen folyamat útján megy végbe.

Továbbá utolsó példaként érdekes kérdés még, hogy miért láthatunk mégis megannyi szemet kápráztató kék virágot.

 A Bayreuth-i Egyetem kutatói publikációjában erre pontosabb választ is kaphatunk. A kutatás eredményei kimutatták, hogy a virág színe, és a beporzási folyamat igen szorosan összefügg. Míg a szél vagy eső által történt beporzás eredménye egyáltalán nem vezet kék színhez, addig a madarak és rovarok által beporzott növények 7,5%-át érzékeli az emberi szem kék színűnek. Ugyanakkor a méhek kifejezetten szeretik és vonzónak találják a kék színt, így ezáltal az is megállapítható volt, hogy csupán azon növények esetében alakult ki tényleges kék pigmentáció, melyek ádáz küzdelmet folytattak a beporzók figyelméért. 

Összegezve, életünk során nem telik el nap anélkül, hogy a természet megtréfálna minket a színek sokaságával, így magával a fantasztikus kék színnel is. Sokszor talán bele sem gondolunk mennyi apró folyamat zajlik le a természetben, úgy, hogy mi azt észre sem vesszük, vagy csak annyira megszoktuk már, hogy fel sem tűnik a folyamat magával ragadó lezajlása.

Források:1,2,3,4

EnglishGermanHungarian