Mind érzékeljük, hogy az emancipáció még jelenleg sem valósult meg, hisz rengetegszer tapasztaljuk, hogy a nőket és a férfiakat nem kezelik egyenlő felekként, legyen szó egy egyszerű munkahelyről, vagy a politikai életről. Azonban ma már jóval több lehetősége van egy nőnek, mint a 18-19. század fordulóján, ezt pedig elsősorban azoknak a nőknek köszönhetjük, akik nem féltek szembemenni az adott kor társadalomképével és politikai vezetőivel. Ők voltak a szüfrazsettek, akik mozgalmukkal világszerte nők millióit állították maguk mellé, és másfél évszázad alatt, de sikeresen kivívták az általános választójogot. Ez az ő történetük.
1789. július 14-én kirobban francia forradalom és a felvilágosodás eszméinek hatására Európa szerte terjedni kezdtek a szabadságról és egyenlőségről alkotott nézetek, és egyre többen érezték úgy, hogy változásra van szükség. Nem csupán a társadalmi egyenlőtlenségek kerültek terítékre, hanem a nők végre kezdték úgy érezni, hogy nem élhetnek tovább egy férfiaknak alárendelt világban. Az életkörülmények javulása és a társadalmi stabilitás pedig lehetővé tették az új eszmék gyors terjedését, és nagy népszerűségnek örvendtek világszerte. Az első, ebben a témakörben íródott mű 1792-ben jelent meg, ez volt Mary Wollstonecraft Nők jogainak védelmében c. korszakalkotó műve. Azonban az első igazán jelentős megmozdulásokra egészen a 19. század végéig várni kellett.
A szüfrazsett mozgalom elindítójaként és egyben legnagyobb alakjaként vált ismertté Emmeline Pankhurts, angol nőjogi aktivista, aki – szintén aktivista – férjével, Richard Pankhurts-el együtt 1889-ben megalapította a Women’s Franchise League nevű szervezetét. Férje halála után, 1903-ban Pankhurts megalapította a Woman’s Social and Political Union nevű egyesületet, vagyis a Nők Politikai és Társadalmi Szövetségét.
Kik is voltak a szüfrazsettek, és honnan ered a nevük?
A szüfrazsett kifejezés az angol ,,suffrage”, vagyis választójog szóból ered, utalva ezzel mozgalmuk fő céljára, vagyis az általános választójog kivívására. Náluk nem számított, ki milyen társadalmi osztályból érkezett, mindenki egyenlő volt, és közös erővel próbáltak fellépni a patriarchátus ellen. A választójog kivívása mellett el akarták érni, hogy a nők jóval nagyobb szerepet vállaljanak, mind a családon, mind a társadalmon belül, és ennek megfelelően egyetemre is járhassanak. Céljaik elérése érdekében többnyire radikális eszközökhöz nyúltak, éppen ezért gyakori volt, hogy a szüfrazsett mozgalom egyes tagjait bebörtönözték. Megzavarták vagy félbeszakították a parlamenti üléseket, ablakokat dobáltak be, éhségsztrájkoltak, amiknek az lett az eredménye, hogy a hatóságok kénytelenek voltak valamilyen módon ételt juttatni a nők szervezetébe, vagyis kényszertáplálásra kényszerültek.
Emmeline szoros kapcsolatban állt az angol munkáspárttal, sőt az angol miniszter 1911-ben ígéretet tett neki a női választójog bevezetésére, azonban mivel ebből végül nem lett semmi, még elszántabban, és még radikálisabban léptek fel a szüfrazsettek a rendszer elnyomása ellen. Többeket bebörtönöztek, gyakoriak voltak a kínzások. Volt, akit olyan sokszor kínoztak meg, hogy végül megőrült. 1913-ban Angliában közel 200 nőt börtönöztek be, akik mind a mozgalom radikális részéhez tartoztak.
De mit is köszönhetünk nekik valójában?
A nőmozgalom, – bár elsősorban Angliában éreztette a hatását, – kiterjedt egész Európára, és jelentős megmozdulások voltak az Egyesült Államokban is. Azonban nem minden nő értett egyet ezekkel az új nézetekkel, és 1908-ban megalapították a Nők Országos Választójog Elleni Szövetségét, amellyel felléptek a választójogi törekvések ellen. Még maga Viktória királynő is a női választójog bevezetése ellen tette le voksát, így nem is csoda, hogy közel 150 évre volt szükség, ahhoz, hogy ezek a mozgalmak sikerrel járjanak.
A választójogi küzdelemben nagyon nagy éket vert az I. Világháború kirobbanása 1914-ben, és bár ezalatt az idő alatt nem történtek jelentős megmozdulások, a nők társadalmi helyzete mégis nagy változásokon esett át. A világháború rengeteg férfit szólított harcba, így azonban munkaerőhiány lépett fel a gyárakban, amiket valahogy be kellett tölteni, és ezt a szerepet a nők vállalták magukra. Férfimunkát végeztek, háztartást vezettek, gyereket neveltek, és négy év alatt a társadalom képe gyökeres változásokon ment át. A háború lezárulta után, 1918-ban több európai országban is ratifikálták az általános választójogot, többek között Németországban és Magyarországon, Angliában azonban csak 1928-ban vezették be, 3 héttel Emmeline Pankhurst halála után, így ő sajnos már nem láthatta, ahogy megvalósul mindaz, amiért egy életen át küzdött. Munkássága a későbbiekben is rengeteg nő számára állított példát.
Emmeline Pankhurst és társai voltak azok a nők, akiknek ma, nagyon sokat köszönhetünk!
Források: Az emberiség krónikája – Magyar Könyvklub – Budapest – 1998 – 845.o, 1, 2, 3, 4
Képek: Pinterest
Sziasztok! Filó Fanni Dzsenifer vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, és a Media Iuris egyik szerkesztője. Egy ideje komolyabban érdekel az írás, így nem volt nehéz döntés számomra, hogy jelentkezzek a Media Iurishoz, ahol egy szuper csapatban fejleszthetem írói képességeim, és oszthatok meg veletek hetente újabbnál újabb cikkeket. Az érdeklődési köröm nagyon széles, így minden bizonnyal olvashattok majd tőlem kulturális, történelmi, művészetekkel kapcsolatos, és különféle tudományos cikkeket is.
