Hétköznapi beszélgetéseink során is gyakorta elhangzik a szadista, valamint a mazochista jelző. Mit jelentenek azonban pontosan ezek a kifejezések? Mi jellemzi ezeket az embereket? Van-e kapcsolat a szadizmus és a mazochizmus között?
A szadizmus és annak formái
A szadizmus lehet szexuális, fizikai, illetve mentális is. A szadizmus lényegi jellemzője a szenvedély, amelynek forrása egy másik élőlény felett gyakorolt abszolút és korlátlan ellenőrzés. A tökéletes ellenőrzés az ellenőrzött fél megnyomorítását, egyénisége kifejlődésének korlátozását eredményezi. A szadista „áldozatát” fizikai fájdalom és megaláztatás eltűrésére kényszeríti, puszta dologgá, használati tárgyává alacsonyítja. Eközben a szadista a másik fél istenévé, urává válik. Még a ranglétra legalacsonyabb fokán állók is találhatnak olyan személyt, aki felett hatalmat gyakorolhatnak.
A szadizmus, a mazochizmus és a szexualitás
A szadizmus és a mazochizmus a leggyakoribb és legismertebb szexuális perverziók közé tartoznak. A hajlam kiélése elengedhetetlen feltétele a szexuális izgalom felébresztésének és levezetésének is. A szexuális jellegű mazochizmus esetében az izgalom forrását az jelenti, ha az illetőt bántják vagy megalázzák. A szadistának a másik személy szenvedésének látványa a kielégülés eszköze, gyakran a másik személy beleegyezése és együttműködése, sőt, akarata ellenére.
A fizikai szadizmus
A nem szexuális jellegű szadista célja a fizikai fájdalom keltése. A kínzást legtöbbször politikai, vallási érveléssel próbálják álcázni, gyakorta a legnyomorúságosabb körülmények között élők szórakoztatását célozzák. Erre jó példa a Római Colosseum, amely az emberi szadizmus egyik legmonumentálisabb emlékműve. A nem szexuális jellegű szadizmusnál a leggyakoribb a gyermekek bántalmazása. A bántalmazások valós számáról szinte semmiféle adat nem áll rendelkezésünkre, legtöbbször csak a szomszédok vallomásai, a kórházi jelentések szolgálnak bizonyítékul. A gyermekek bántalmazásánál alapvetően négy csoportot különböztethetünk meg. Az első csoportba az 1-2 éves gyermekek tartoznak. A második csoport a 3-tól 9 éves korig terjedő korosztályt fedi le, ebben az életkorban megduplázódik az inzultusok száma. A harmadik csoport a 9-15 évesek kategóriája, ahol a bántalmazások száma az első korcsoport szintjére csökken. Majd a negyedik csoportban, 16 éves kor után az inzultusok fokozatosan elmaradnak. Tehát a szadizmus akkor a legintenzívebb, mikor a gyermek még gyámoltalan, de lassan kialakul önálló akarata, megpróbál védekezni.
A mentális szadizmus
A mentális kegyetlenség a szadista számára egy jóval biztonságosabb forma. A szadizmus ilyenkor sokféle álcát ölthet, például megjelenhet zavarba hozó megjegyzés formájában. Minél nagyobb nyilvánosságot kap a mentális szadizmus, annál intenzívebb hatást fejt ki.
A szadomazochista karakter
Fontos megjegyezni, hogy a szadista az élet uraként akar megjelenni, így áldozatának is mutatnia kell az élet jeleit. A szadistának a gyengék keltik életre hajlamait, sohasem az erősek. Csupán azokat képes tisztelni, csupán azoknak képes alávetni magát, akik hatalommal rendelkeznek. A szadista fél mindentől, ami bizonytalan vagy kiszámíthatatlan, emiatt tehát magától az élettől is fél. A szeretet is éppilyen bizonytalan, mindig ott van a csalódás, az elutasítás kockázata. A szadista tehát csak akkor „szeret”, amikor valakit ellenőrzése alatt tart, amikor tehát szerelmének tárgya felett hatalma van.
Mind a szadistának, mind a mazochistának szüksége van a másikra. Mindkettő szimbiotikus kapcsolatra vágyik, mivel a személyiségükben nem találnak biztos fogódzóra. A kétfajta jellem között szoros kapcsolat van, ezért célszerűbb lenne szadomazochista karakterről beszélni. Gyakran emlegetik a szadomazochista karaktert autoriterként, és ezzel a politika nyelvére fordítják le. A szadomazochista karakter lényegében megfelel annak, amit bürokratikus karakternek nevezünk. A bürokratikus jellem mindenkit lenéz, aki alatta áll, de mindenkit bálványoz, és mindenkitől retteg, akinél ő helyezkedik el alacsonyabban.
A szadista jellemzők intenzitása
Ami igazán lényeges, az a szadista jellemzők intenzitása az adott személy karakterében. Van, hogy a személy talál ugyan bizonyos mértékű élvezetet abban, hogy védekezésre képtelen emberek felett gyakorol ellenőrzést, de ugyanezt az érzést a másik tényleges szenvedésének, kínoztatásának látványa már nem váltaná ki benne. Ezt támasztja alá a hitleri rezsimnek a körültekintő eljárása a parancsba adott kegyetlenségek kezelésével kapcsolatban. Csak az SS vezérkar kis csoportjának volt tudomása a zsidók, lengyel, orosz civilek tömegének kiirtásáról. A tömeggyilkosságokat tehát humánus módon kellett végrehajtani, különben még az SS embereinek szemében is visszatetszést keltenének. Éppen ezért volt fontos, hogy előzőleg rövid, formális tárgyaláson ítéljék el az érintetteket, hogy a gyilkosságok a végrehajtók szemében jogszerűnek tűnjenek. Az ilyen mértékű szadizmus még a rezsim lojális támogatóiban is ellenérzést váltott volna ki.
Forrás: 1, ERICH FROMM (2001): A rombolás anatómiája. Budapest, Háttér Kiadó Kft., KANEHARA HITOMI (2007): Pirszinget a kígyónak. Budapest, Magvető Kiadó
Képek forrásai: kiemelt kép, 1, 2
Sziasztok! Klász Bettina vagyok, a PTE-ÁJK jogász szakos hallgatója. A Media Iuris szerkesztőségéhez harmadévesen, 2022 tavaszán csatlakoztam. Cikkeim célja, hogy a mindennapi témák, illetve a szórakoztatás mellett számomra fontos témák mellett is kiálljak, illetve olyan témákat is érintsek, amelyek talán kevésbé népszerűek, de számomra kedvesek és érdekesnek találom őket
