A skandináv jogrendszer sokak számára ismeretlen még Európában is. A két nagy jogcsalád, a kontinentális és az angolszász mellett azonban az északi országok joga is meglehetősen kiforrott sajátosságokkal bír, amelyek megalapozzák, hogy foglalkozzunk jellemzőivel, és közelebb hozzuk azt a hazai érdeklődő közönség számára. A cikkemben röviden szeretnék betekintést nyújtani az északi országok jogainak legfőbb jellemzőibe.
Mit is értünk a skandináv kifejezés alatt?
Először is érdemesnek tartom tisztázni a skandináv szó jelentését. Mint olyan sok fogalom esetében is, ebben sincsen egyértelmű álláspont abban a vonatkozásban, mit is értünk a skandináv jelző alatt. Vannak, akik mind az öt északi államot (Finnország, Svédország, Norvégia, Dánia, Izland) ide sorolják, de van olyan álláspont is, amely szerint Finnország sokkal inkább balti állam, mint skandináv. Földrajzi szempontból a skandináv kifejezés a skandináv félszigetet jelenti, amely az Atlanti-óceán és a Balti-tenger között helyezkedik el. Ebben a szigorú olvasatban tehát csak Norvégia, Svédország és Finnország északi része felel meg a skandináv jelző követelményeinek.
Nem csak a három nagyobb állam, de ebbe a körbe tartozik tehát Norvégia, Svédország és Finnország mellett Dánia és a Feröer-szigetek, továbbá Grönland is. A leghelyesebb tehát északi országoknak nevezni ezen államokat, ami az angol nyelvű írásokban (Nordic countries) meg is állja a helyét, azonban magyarul kissé furcsán hangzik.
Nemzetközi viszonylatban továbbá szintén a skandináv jog elnevezést használják, ami a fenti bizonyítás alapján pontatlan, de ugyanakkor széles körben elfogadott és a gyakorlatban is használt.
Az összehasonlító jog szempontjából a skandináv államokat általában vagy a kontinentális jog egyik alcsoportjának fogják fel, vagy önálló jogcsaládként hivatkoznak rá. Nem meglepő, hogy a római jogot soha nem alkalmazták tényleges valójában Skandináviában, és egyéb más, idegen jogrendszer teljes recepciója sem történt meg.
Önálló jog?
Az a kérdés is felmerülhet az olvasókban, hogy helyes-e a skandináv jogról, mint önálló jogról beszélni. Nem beszélhetünk vetélytárs nélküli fogalomról, hiszen megfelelő alternatívaként az északi jog is alkalmazható.
Vajon önálló jogcsalád-e a skandináv jog? Ha nem vesszük figyelembe a primitív (törzsi), a szocialista (kihalóban lévő) és a vallási alapú (muszlim, hindi, zsidó) jogokat, a világ magánjogi rendszerei mind-mind nyugat európaiak, abban az értelemben, hogy nyugat-európai gyökerekkel rendelkeznek. Ebben a viszonylatban a skandináv jog is európai jog. Bár olyan fokban nem érintette a római jog, mint Nyugat-Európát, természetesen nem voltak teljesen elszigetelve a római jog hatásaitól. Ezen folyamat főleg Németországon keresztül zajlott, és eredményeképpen a római jogi eredetű fogalmak, amelyeket ma is használnak, a skandináv jogba is beszivárogtak. Ha egy skandináv jogász német vagy francia szerződéseket olvas, az abban szereplő fogalmak ismerősek lesznek számára.
A német jog hatása és befolyása igen jelentős volt a századok során. A XIX. században a fiatal északi jogászok német egyetemekre mentek tanulni, ahol elsajátították a német jogi gondolkodást. A használatban lévő fogalmak súlyos része német eredettel rendelkezik, és ez nem csak a magánjogra igaz, de ilyen például a dán büntetőjog is, vagy a polgári eljárásjog, ahol szintén erősen támaszkodnak a német jogágakra. Azonban ezek a hatások, bár nem ilyen súllyal az angol, és kisebb részben a francia jog vonatkozásában is elmondhatók. A fentiekből tehát rögvest megállapítható az északi jogok egy jellemző tulajdonsága. Alapvetően önálló, mégis számos más jogból is merített az idők során.
Az Északi Jogászok Találkozója
Van egy igen fontos intézmény, amely jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy skandináv kutatók és jogtudósok képet kapjanak a többi állam jogáról és az ott bekövetkezett változásokról, fejleményekről. Ez az Északi Jogászok Találkozója (Meeting of Nordic Jurists), amely már 100 éves hagyományokra tekinthet vissza. A háromévenként megrendezett találkozók alkalmával azonban a figyelem elsősorban a jogegységesítési kérdésekre terjed ki, azaz a jogalkotás terén történő együttműködésre fókuszál, amely még az északi szakemberek szempontjából sem lehet kielégítő egymás jogának megismerését illetően.
Az skandináv jog legfőbb sajátosságai
A korábban már említett egyik skandináv jogi sajátosság az, hogy a római jog recepciója sosem történt meg ezekben az országokban úgy, ahogyan ezzel szemben ezt Európa nagy részén tették. Ez a tény alapjaiban hatott a skandináv jogfejlődésre.
Másodsorban pedig az északi országokban nincsenek modern értelemben vett magánjogi kódexek.
A megalkotásukra való igény és szükség sokszor felmerült, ilyen volt például a XIX. század végén felmerülő igény egy egységes kereskedelmi kódex kidolgozására, amit végül a svéd parlament elutasított. Napjainkban ezek az igények pedig alábbhagyni látszanak.
Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy az északi országoknak ne lennének írott jogforrásaik, hiszen rengeteg jelentős statútummal rendelkeznek. Az egyik legfontosabb például az Északi Szerződési Törvény (Nordic Contracts Act), amely általánosságában foglalkozik a szerződés megkötésének szabályaival.
Ezen túlmenően találhatunk további jogegységesítési szándékokat az északi államok jogában, például az áruk adás-vételéről, a biztosításról, az áruk fuvarozásáról és még számos egyéb különös szerződést illetően. Ez egy fontos jellemzője a skandináv jognak, és mutatja a szoros együttműködést az északi államok között.
Talán az egyik legeltérőbb jellemzője ennek a jognak és maguknak az ott élő embereknek az az, hogy a skandináv emberek nem szeretik a pereskedést, nem találnak semmi vonzót abban, hogy a bíróságra járjanak és ott próbálják meg kiharcolni az igazukat. Ez az attitűd visszatükröződik a jogtudományban is, hiszen ennek okán az 5 állam közül egyikben sincs jelentősebb esetjogi gyűjtemény, így különösen fontos számukra, hogy tapasztalataikat, esetjogukat megosszák egymással.
A harmadik sajátosság az ombudsman intézménye. Az ombudsman, amely svéd kifejezés, az állampolgárok képviselője az állammal, illetve a helyi önkormányzatokkal szemben. A parlament nevezi ki, és feladata abban áll, hogy a köz érdekében eljárva vizsgálja ki az állampolgárok hozzá intézett bejelentéseit, majd megállapításait hozza nyilvánosságra.
A negyedik sajátosság a Svédországban, Finnországban, Norvégiában és Dániában működő fogyasztóvédelmi ombudsman intézménye. Ezen tisztségében az ombudsman intézkedéseket tehet a megtévesztő reklámok, félrevezető piaci tevékenység, tisztességtelen szerződési feltételek vagy akár a veszélyes termékek vonatkozásában is. Svédországban külön fogyasztói hivatal működik (Swedish Consumer Agency) az ombudsman vezetésével, amely különösen aktívnak mutatkozott a fogyasztóvédelem területén, bizonyítva ezzel, hogy a fogyasztói érdekek hatékony védelme elősegíti az egészségesebb életmód és jobban működő piacgazdaság kialakulását.
Összegzésképpen kijelenthetjük, hogy a skandináv jog sajátosságai kevésbé ismertek a kontinentális jogászok előtt. A skandináv jog mássága és az országok közötti szoros együttműködés érdekes témának mutatkozik és ezáltal szerintem érdekes kérdéseket is vet fel az ezzel foglalkozó emberekkel.
Forrás: 1
Sziasztok! Sebők Aida vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a 2021/22-es tanévtől a Media Iuris szerkesztője. Az írással és az irodalommal már általános iskolában elkezdtem foglalkozni és ez a szenvedélyem azóta is tart. Cikkeimben elsősorban a büntetőjog a fő csapásvonal, de nagyon élvezem az interjúk készítését is, így sok különleges emberrel és izgalmas témákkal igyekszem színesíteni a Media Iuris oldalát.
