A rossz napok emlékére – ha elvesztenéd a motivációd

Visszatekintve az elmúlt évekre, főként a boldog és felemelő pillanatok, a jó élmények jutnak eszembe, annak ellenére, hogy teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy ez valószínűleg csak egy önvédelmi mechanizmus, mert el kell ismernem, voltak rossz napjaim. Mindenkinek vannak.

Ez a cikk nem tanácsadó jellegű, ezáltal nem tartalmaz kipróbált és működő módszereket arra vonatkozóan, „hogyan csináld”. Mivel mindannyian különbözünk, véleményem szerint az lenne az ideális, ha mind megtalálnánk a saját utunkat, a saját rutinunkat az elveszett motiváció visszanyerésére. Vannak tendenciák és bevált módszerek, amelyek hasznosak, hiszen lendületet adnak, és ezeket is érdemes kipróbálni.

Milyen egy rossz nap? Amikor bármibe is fogsz, nem sikerül, amikor nem tudsz elérni semmit, nem haladsz, nem érzed jól magad, ha rossz hírt kapsz, rossz kedved van, ha valamilyen trauma ér – az egy rossz nap. Néha már felkelek, és tudom, hogy ilyen napra ébredtem, van, hogy az utolsó percekben „romlik el”. Rengeteg tényező befolyásolja az időjárástól kezdve az emberi kapcsolatokon át a szakmai, magánéleti sikerig azt, hogy miként jellemzek egy napot. Ilyenkor nem akarok az égvilágon semmit sem csinálni, csak feküdni, esetleg nézni valami sorozatot vagy filmet, halkan szenvedni a takaró alatt, hogy ez nem az én napom.

Amikor már biztos vagyok benne, hogy a napom rossz, először is elfogadom, és nem görcsölök rajta többet. Ezzel legalább azt megakadályozom, hogy behúzzam magam egy afféle pánik-spirálba, és további problémákat keressek ott, ahol nincsenek is.

Miután elfogadtam a kétségbevonhatatlan tényt, két út áll előttem – az örök kérdés, edzés vagy evés? Az esetek döntő többségében az utóbbi opciót választom, hiszen, ha már amúgy is rossz napom van, legalább egy kis finomságot megérdemlek! Az evés azért is fontos, mert tele hassal és hideg fejjel könnyebb átlátni bizonyos szituációkat, így meg is található az elveszett motiváció. Az edzés, vagy a jógázás azonban talán még jobb döntés, hiszen a mozgásra koncentrálva átlendülhetek a tanácstalanságon, a kedvetlenségen és az abszolút statikus semmittevésen. A testi mellett a szellemi felfrissülés is feldobhat: egy jó könyv, érdekes cikk elolvasása előnyösen hat a közérzetemre.

A zenehallgatás egyébként is fontos része a napomnak, ha tehetném, folyamatosan szólna valami a háttérben – így a kevésbé jó napokon különösen fontos, hogy a kedvenc együtteseim, előadóim számait hallgathassam. Néha a zenehallgatást összekötöm valamilyen házimunka végzésével (csak semmi megterhelő), így valamivel effektíve hozzá is járulok ahhoz, hogy a környezetem rendezettebb legyen.

„Ha nem tudsz magadon segíteni, segíts másokon” – ez is egy megoldás, egy lépés abban, hogy újra megtaláljam az inspirációt. Nem kell megoldani mások összes problémáját, de már egy kis gesztus is elegendő lehet, hogy kihozzak valamit a napból. Arról nem is beszélve, hogy egy kis „győzelem” elérését követően határozottan kevésbé érzem magam rosszul.

A természettel való kapcsolódás nagyon fontos számomra: egy rövid kirándulás, séta a parkban, a kertben, a macskámra fordított extra figyelem visszahozza az életkedvem, egy kicsit meg is nyugtat, így, ha elakadtam egy-egy gondolatmenetben, az „újraindítást” követően valószínűleg megtalálom a megoldást. Persze, ha az időjárás is engedi – szakadó esőben, hidegben és ködben kevesebb esélye van a fent említett tevékenységeknek, mint száraz, napsütéses időben. Ha valaki olyan szerencsés, mint én, és van a közelében háziállat, tudja, hogy ez is jelentős motiváció-faktor.

Bár az olyan napokon, amikor nem látom meg a jó dolgokat, nem feltétlenül vágyom mások társaságára, mégis, a barátokkal való találkozás kimozdít az önsajnálatból és a tehetetlenségből. Ha pedig már együtt vagyunk, biztosan kitalálunk olyan programot, ami megnevettet, vagy jobb kedvre derít! A családdal való kommunikáció szintén fontos, főleg, ha nem élünk együtt. Ezek az emberek mind nagyon jól ismernek, adhatnak olyan egyszerű tanácsot, mely által visszanyerhető a motiváció.

Azzal kezdtem a gondolatmenetet, hogy ezeken a bizonyos „rossz napokon” legszívesebben csak filmeket, sorozatokat néznék. A valóságban ez a szcenárió játszódik le a leggyakrabban – ez is használ! A kedvenc filmem megtekintése legutóbb átsegített az államvizsga-stressz miatti teljes tehetetlenségen. A vígjátékok, drámák vagy kalandfilmek nem minden esetben válnak be, mint inspiráció, de legalább az érzést megadják, hogy történt valami jó is az adott napon.

Lényeg a lényeg: vannak olyan napok, amikor megéri küzdeni, és vannak olyanok, amelyeket jobb, ha elengedünk. Ezek felismerni és megkülönböztetni egymástól nem egyszerű feladat. Mindannyian különbözünk, más az ingerküszöbünk, és ez teljesen rendben van – ami igazán számít, hogy találjunk módot arra, hogyan kezeljük a rossz napokat, hogyan dolgozzuk fel, és lépjünk túl rajtuk.