[metaslider id="9331"]
rab

A rabszolgák társadalmi és jogi helyzete az ókori Rómában

Az előző két cikkben megvizsgáltuk azt, hogy is volt lehetséges az, hogy valaki rabszolgává váljon, más esetben pedig ebből a szerepből hogyan törhetett ki az akkori ember. Szóltam arról is pár szót, hogyan is kellett elképzelni az akkori rabszolgaságot, viszont ebbe különösebb részletességgel nem mentem bele. Így hát, ha már tudjuk, hogy válhattak azzá, hogyan szabadulhattak fel, tudjuk meg azt is, milyen volt a kettő közti állapot, maga a rabszolgaság. 

 

A rabszolgák társadalmi helyzete 

Sosem elég egy társadalmi csoport vagy réteg helyzetét jogilag megvizsgálni, hiszen az nem feltétlenül tükrözi azt, milyen életük is volt valójában. Természetesen mivel nem csupán egyféle vagy kétféle helyen dolgoztathatták ezeket az embereket és a korral folyamatosan változtak a körülmények, hozzáállások. Lássunk is akkor pár tényt! A rabszolgák dolgozhattak és lakhattak eleinte és később is természetesen magánembereknél, pontosabban az ő házaiknál, ahol hasonló helyzetben voltak, mint a többi hatalomalatti családtag. Ilyenkor legtöbbször személyes kapcsolat alakult ki a rabszolgák és uraik között, ami sokszor pozitív lehetett és sok könnyebbséget és emberségesebb bánásmódot eredményezhetett. Bár, ha rossz is volt a kapcsolat a szolga és az ura között, akkor is léteztek korlátok afelé, hogy a gazdák ne tudjanak önkényesen megölni, eladni vagy otthonából kitenni egy szolgát. A későbbi korokban a rabszolgák megölése ezek miatt bűncselekménynek is számított, ha pedig bűncselekményt követtek el, már nem is uruk büntette meg őket, hanem maga az állam. Ugyanígy a rabszolgákat is kötelezték arra, hogy urukat védjék meg, így például, ha egy tulajdonos erőszak miatt elhalálozik, abban az esetben azokat a rabszolgákat is halálra ítélik, akik vele egy házban tartózkodtak és nem tudták bebizonyítani, hogy mindent megtettek azért, hogy urukat megmentsék. Ilyenkor azt várták el, hogy akár saját életüket is odaadják, ha odáig fajult volna a dolog. Idővel azonban mindkét fél helyzete megváltozott a rabszolgák számának rohamos növekedésével. Manufaktúrákban, gazdasági nagyüzemekben, bányákban dolgoztatták őket tömegesen, ahol az urukkal való kapcsolat teljesen személytelenné vált, volt olyan hely is, ahol még szinte a beszédet is megtiltották. Mindezeknél fogva a gazdaság és termelés mozgatórugóivá váltak. Emellett a társadalom jelentős százalékát is ők tették ki (előfordult olyan hely ahol 30%-a a társadalomnak rabszolga volt). Senkinek sem újdonság, de azért megemlítem, hogy ennélfogva rengeteg felkelés történt, amik miatt muszáj volt megoldást találni a problémákra. Erre a legjobb eszköz a megtorlás és megfélemlítés volt, ennek volt többek között egyik következménye az előbb említett törvény, miszerint életükkel is védeni kellett gazdájukat.

rab

A rabszolgák társadalmi megítélése

Gondoljunk bele, ma elég egy kevésbé divatos ruhát felvennünk ahhoz, hogy egyes emberek kinézzenek minket. Milyen lehetett régen, mikor nem is számítottak sokan jogilag embernek? Bele sem tudunk gondolni, hogyan érezhették magukat és hogyan tekinthettek rájuk mások. Ezeket valószínűleg teljes mértékben sosem fogjuk megtudni, hiszen akkor is biztosan voltak empatikusabb személyek meg kevésbé empatikusak is, csak úgy, mint ma. Persze a gondolkodás is egészen másképpen működött, az emberek felfogása sem olyan volt, mint napjainkban. Hogy ez mennyire jó vagy rossz, nos mindenkinek szíve joga eldönteni. Voltak, akik szintén emberszámba vették őket és jól bántak velük, gyermeket is nemzettek és szexuális vagy romantikus kapcsolatba is kerültek, többen fel is szabadították szolgáikat. Voltak olyanok is, akik tanítóként és egyéb viszonylag értelmiségi munkákban tevékenykedtek, így őket valószínűleg eszük miatt többre is tartottak, mint azokat, akik valamilyen bűncselekmény miatt kerültek oda, ahova. Mindenesetre a törvény megítélése szerint ők csupán a magántulajdon tárgyát képezték, ennélfogva nem is számítottak embernek. 

rab

A rabszolgák jogi helyzete 

A rabszolgák annak idején mivel emberi mivoltuktól is megvoltak fosztva a törvény szerint, ezért teljesen jogképtelenek voltak, nem lehettek jogalanyok sem. Mivel státuszuknál fogva dolognak minősültek, így sajnos azokon a módszereken kívül – amiket egy előző cikkemben már megírtam – nem tudtak szabadulni még akkor sem, ha esetleg uruk derelinkválta, azaz kitette otthonról őket, és akkor sem, ha esetleg megszöktek. Ilyenkor csupán gazdátlan dolgokká válnak, amik ugyanúgy megszerezhetőek mások számára. Egy esetben szabadulhattak fel a derelinkválással, hogyha ezt gazdájuk azért tette meg velük, mert betegek vagy idősek lettek. Tehát bármennyire jogképtelenek is voltak, a törvény azért őket is védte valamilyen szinten. Például a hatósághoz is fordulhattak abban az esetben, ha tulajdonosuk kegyetlen volt velük. Látjuk tehát, hogy dolognak számítottak, mégis sokszor más megítélés alá estek. Lehetett (és volt is) sírhelyük, részt vettek a család házi kultuszában és ha esküt tettek, az kötelezte őket. Engedéllyel ugyan, de házasodhattak is. Ez viszont teljesen máshogy nézett ki, nem lépett fel férji vagy apai hatalom. Ez egy puszta ténylegesség volt, de nem járt olyan jogokkal és kötelezettségekkel, mint két szabad ember házassága. Ha a vagyonjogi szempontokat vizsgáljuk meg, akkor azt látjuk, hogy a rabszolgák olyan helyzetben voltak, mint a szabad családtagok. Ha ellenük követnek el valamilyen deliktumot, gazdájuknak volt kereseti joga, viszont, ha ők vétettek valamit, akkor gazdájuk átadhatta őket a sértett félnek, így róla elhárult a felelősség. Az úr és a szolga között azonban nem volt helye pernek. Alapjáraton, ha még mindig a vagyonnál járunk elmondhatjuk viszont azt, hogy a rabszolgáknak önálló vagyona nem lehetett, hacsak arra gazdájuk engedélyt nem adott. Ha viszont megkapták az engedélyt, ezt a vagyont különvagyonnak, latinul peculiumnak nevezték, amivel a szolga szabadon rendelkezhetett, tehát ügyletet köthetett másokkal,  elidegeníthetett, szerezhetett is. Ezt a vagyont arra használták sokszor, hogy megváltsák vele magukat uruknál, ha viszont átestek a felszabadításon uruk nekik is ajándékozhatta, mivel az jogilag hozzátartozott. Ezt el is vehették, de arra, hogy ezt ok nélkül tegyék nem volt sokszor példa. Végezetül pedig érdemes megemlíteni azt is, hogy az ügyleti forgalomban a rabszolga leginkább akkor volt jó, ha a gazdája cselekvőképtelen volt vagy esetleg távol tartózkodott. Ilyenkor ugyanis a szolgák kötöttek helyettük ügyletet, ami a tulajdonosnak azért volt kifejezetten előnyös, mert az úgy megszerzett jogok őket illették, viszont a kötelezettségek meg a rabszolgát. Egyes esetekben járt ezért védelem az állam felől a rabszolgának, ha az uruk közvetlen utasítására kötötték meg az adott ügyletet.

rab

Ennek a cikknek a végére is csupán annyi a tanulság, hogy hiába nem úgy működött ez az intézmény, ahogy sok film bemutatja, mégsem lehetett könnyű dolgot és egyértelműen elítélendő az embereket egymás hatalma alá vetni ilyen (és persze más) módon is. Most már a kedves Olvasónak is több információja van az ókori római rabszolgaságról és beleláthatott a római személyjog egy részébe, ami talán bizonyítja azt is, hogy nem olyan unalmas tantárgy ez.

 

ForrásokBenedek Ferenc, Pókecz Kovács Attila- Római magánjog, 1, 2, 3, 4, 5

EnglishGermanHungarian