Láttál már május 25-én, a város közepén törölközővel a vállukon sétálgató, esetleg magukon ,,42”- es számot, vagy ,,Don’t Panic” (,,Ne ess pánikba!”) feliratot viselő embereket? Nos, ha igen, biztos lehetsz benne, hogy egy Douglas Adams féle sci-fi rajongóval volt éppen dolgod. Douglas Adams ugyanis milliók szívét rabolta el filozofikus gondolkodásmódjával, angol humorával, és öt kötetből álló ,,trilógiájával”. Leghíresebb műve a Galaxis Útikalauz Stopposoknak, először 1978-ban jelent meg a BBC által közvetített rádiójátékként, majd pedig a nagy népszerűségre való tekintettel 1979-ben megjelent az első könyv belőle, amit még négy további kötet követett. A híres angol sci-fi író 2001. május 11-ei halála megrendítette a világot, hű olvasói pedig ki akarták fejezni tiszteletüket és szeretetüket a 49 éves korában elhunyt Adams iránt.
A törölköző nap gondolata Clyde William-től származik, aki az író halála után úgy gondolta, hogy szükség van egy olyan napra minden évben, amikor a rajongók megemlékezhetnek szeretett írójukról. Így esett a választás május 25-re, amikor is Clyde William felhívása alapján a rajongók törölközőkkel a kezükben, vagy a hátukra terítve járták az utcákat világszerte. A Nemzetközi Törölköző napot először 2001. május 25-én tartották meg, az író halála után két héttel. A törölköző mellett a ,,42”- es szám is szimbolikus tartalommal bír, ugyanis ez az író első könyvében a választ jelenti az életre, a világmindenségre, meg úgy általában mindenre. Az író halála után Neil Gaiman Ne ess pánikba! – Douglas Adams és a Galaxis útikalauz stopposoknak címmel megjelentetett művében Adams életét és munkásságát mutatja be, és méltatja halhatatlanságát. Így nem véletlen, hogy idővel a ,,Don’t Panic!” felirat egybeforrt a Törölköző nap mondanivalójával.
És, hogy mégis miért ,,Törölköző” Nap?
Adams leghíresebb könyvéből, a Galaxis Útikalauz Stopposoknak című művéből ered az ötlet, ugyanis ahogy azt a sci-fi író is megfogalmazta:
„Törölköző: A lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha te nem látod őt, ő sem lát téged – annyi esze van mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá.”
Galaxis útikalauz stopposoknak könyv története
A Galaxis Útikalauz Stopposoknak című könyv világszerte 15 millió példányban kelt el, még Douglas Adams életében, így nem véletlen, hogy ekkora rajongótáborra tett szert. A történet középpontjában két újdonsült barát, a földlakó Arthur Dent és a földönkívüli Ford Prefect állnak, akik a vogonok által pusztulásra ítélt Földet elhagyva átutazzák a világűrt. A történet Arthur házánál indul, ahol megjelennek a munkások, akik egy bekötőút építése miatt le akarják rombolni a házát. Ennek megakadályozása végett Arthur a munkagépek előtt lefekszik az útra, azonban a heves vita közepette megjelenik legjobb barátja Ford Prefect, és elviszi egy közeli bárba. Mire visszaérnek a ház már romokban áll, a Föld a végítéletre vár, és már csak arra van idejük, hogy Ford kiszedjen a romok közül egy törölközőt. Egy naprendszeren áthaladó hiper-űr út építése miatt a vogonok megsemmisítik a bolygót, a két barát pedig egy vogon űrhajóra titokban felszökve, elmenekül az utolsó pillanatban. A két stoppos kalandos utazása során segítségükre van egy „bolondítóan bonyolult készülék”, mely tulajdonképpen maga az Útikalauz.
Az 1979-ben megjelent kötetet 1980-ban követte a Vendéglő a világ végén, 1982-ben Az élet, a világmindenség, meg minden, majd 1984-ben a Viszlát, és kösz a halakat!. Végezetül pedig a Jobbára ártalmatlan című könyv 1992-ben. Az ötkötetes ,,trilógia” Adams halála után kapott egy hatodik részt is, melyet Eoin Colfer alkotott meg, Ja, és még valami… címmel, azonban ez a rajongók körében igen vegyes fogadtatásban részesült. Adams apokaliptikus, világvége hangulatot tükröző könyvei máig nagy hatással vannak a sci-fi rajongókra, és hű emléket állítanak az író nagysága előtt. Douglas Adams többek között természetbarát, állatvédő, forgatókönyvíró, számítógépes játéktervező, és a 20. század egyik legjelentősebb sci-fi írója volt. Richard Dawkins biológus a 2006-ban megjelent Isteni téveszme című művét Adams-nek ajánlotta, és ezekkel a szavakkal búcsúzott régi barátjától: „A tudomány elvesztett egy barátot, az irodalom egy szellemi nagyságot, a hegyi gorilla és a fekete orrszarvú egy gáláns védelmezőt.”
Sziasztok! Filó Fanni Dzsenifer vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, és a Media Iuris egyik szerkesztője. Egy ideje komolyabban érdekel az írás, így nem volt nehéz döntés számomra, hogy jelentkezzek a Media Iurishoz, ahol egy szuper csapatban fejleszthetem írói képességeim, és oszthatok meg veletek hetente újabbnál újabb cikkeket. Az érdeklődési köröm nagyon széles, így minden bizonnyal olvashattok majd tőlem kulturális, történelmi, művészetekkel kapcsolatos, és különféle tudományos cikkeket is.
