A csodagyerek, aki 3 évesen már kottát olvasott, 5 évesen fellépett a császári udvarban, 6 évesen megírta első operáját, 11 évesen pedig már egy vígoperát komponált. Nem is kérdés, hogy a kis Amadeus zseni volt, de ha ezzel mégsem győztem meg a kedves olvasót, akkor lássuk, hogy mit alkotott a mindössze 36 év alatt a máig egyik legismertebb zeneszerzője.
A kezdet
Johannes Chrysostomus Wolfangus Theophilus Mozart néven született Salzburgban 1756. január 27-én. Édesapja, Leopold Mozart a salzburgi érseki udvar muzsikusa volt, aki az ifjú Amadeust már egészen kisgyermek kora óta oktatta, és mindent megtett annak érdekében, hogy fia a lehető legjobb, legalaposabb zenei képzést kapja. Apja 1762-ben már hangversenykörútra vitte gyermekét, amely alkalmával az uralkodó előtt is bemutatkozhatott. Ekkor már megírta első szonátáit hegedűre és zongorára, melyeket Leopold serényen lejegyzett, hogy véletlenül se vesszenek feledésbe gyermeke első darabjai. 1773-ig kisebb nagyobb megszakításokkal járták egész Európát, majd visszatértek Salzburgba, ahol Mozart ontotta a zeneműveket, körülbelül 300 zeneművet jegyzett le az 1770-es évek végére. Mozart édesanyja 1778-ban bekövetkezett halála után egy koncertkörútra indult, ahol megismerkedett Aloisia Weberrel. Szerelmes volt a lányba, azonban ő visszautasította, amit Mozart magánéleti kudarcként élt meg, azonban ezt ellensúlyozta az, hogy a salzburgi hercegérsek szolgálatába léphetett koncertmesterként és udvari orgonistaként. Nem sokkal később azonban nagyobb nézeteltérések miatt felmondott, elhagyta a várost és Bécsbe költözött, amely hatalmas változást jelentett mind a művész magánéletében, mind pedig a karrierjében. Salzburgot már kietlennek találta, úgy vélte, ott csak pazarolja tehetségét, hiszen nem hagyják kibontakozni. Bécsben ennek az ellenkezője várta.
A muzsika városában
Mozart a császárváros kiemelkedő művész egyénisége lett, koncertezett, tanított és a költözés után nem sokkal bemutatta a Szöktetés a szerájból című operáját, amely hatalmas sikernek örvendett. Megismerkedett az előbb már említett Aloisia Weber húgával, Contanze Weberrel, akivel (apja engedélye és beleegyezése nélkül) frigyre lépett. A házasságkötést követően nem sokkal megszületett első gyermeke, azonban két hónap múlva elhunyt. Ezekben az években készült el a Figaro házassága című operája, amit Prágában maga a zeneszerző vezényelt le. Bár Mozart folyamatosan koncertezett és tanított, anyagi helyzete nem volt túl fényes. Ráadásul Constanze sem volt „feleségnek való” teremtés. Ez az egyszerű gondolkodású asszony képtelen volt megérteni férje tehetségét és nemhogy segített volna a család anyagi helyzetén, csak nehezített rajta. Források szerint Mozart éves keresete átlagosan nagyjából 5000 guldent tett ki, ami ma nagyjából 150.000 eurónak felel meg. Minden műfajban megvillogatta tehetségét, írt operákat, zongora-, klarinét-, kürt és hegedű koncerteket, vonósnégyesek és egyházi dalokat egyaránt.
Leghíresebb művei, érdekességek
Operái közül a legkiemelkedőbbek: Figaro házasság, Szöktetés a szerájból, A varázsfuvola és a Don Giovanni. Szárnyra kelt egy olyan pletyka, mely szerint a Don Giovanniban szereplő temetőben álló életre kelt kőszobor, aki a végén eljön Giovanniért, hogy rábírja arra, hogy változtasson tékozló és erkölcstelen életmódján, az apját, míg maga Don Giovanni Mozartot testesíti meg az operában. Nem alaptalan ez a feltételezés, hiszen Leopold mániákusan szemmel tartotta Mozartot, és mindig próbálta jobb útra terelni, azonban a művész igencsak nyughatatlan lélek volt, akit egyfajta gyermeki féktelenség is hajtott, azonban mindig is tudatában volt zenei tehetségének. Szerenádok közül a leghíresebb az Egy kis éji zene (Eine kleine Nachtmusik), zongoraművei közül pedig a Török induló. 1787-ben belépett a szabadkőműves páholyban, melynek mindvégig buzgó tagja volt. Ez a társulás inkább egy szabadgondolkodó értelmiségi mozgalom volt, ahol nem a politikai eszményeket, sokkal inkább a felvilágosodással kapcsolatos ideálokat vitatták meg. Különböző zeneműveket írt a szabadkőműves szertartásokra és a páholyok egyéb összejöveteleire. Mint már fentebb említettem, egyházi miséket is írt, amelyek közül legutolsó alkotása a Requiem örvend nagy sikernek. Ezt a művet egy „titokzatos fekete köpenyes” férfi, Franz Walsegg rendelte meg tőle, azonban a zeneszerző kezéből kihullott a toll, mielőtt munkáját befejezhette volna, ugyanis a mű írása közben meghalt. A Requiemet egyik tanítványa, Franz Süssmayr fejezte be. Minden idők legnagyobb zeneszerzője 1791. december 5-én hunyt el Bécsben, hivatalosan „heveny köleshimlő” miatt. Egyes feltételezések szerint Mozartot megmérgezték, amit egyik nagy riválisa, Antonio Salieri követett el. 1830-ban ugyanis elterjedt egy olyan pletyka, amely szerint Salieri bevallotta, hogy ő mérgezte meg a fiatal zeneszerzőt. Ezt a legendát egy híres filmrendező, Milos Forman élesztette újjá. A filmben Salierit az motiválta a gyilkosságra, hogy Mozarttal szemben ő csak gyenge, középszerű zeneszerző. A történelem azonban mást mond: Salieri a maga korában az egyik legelismertebb operaszerzőnek számított, egész Európában játszották darabjait, sokkal híresebb és jobban megbecsült komponista volt mint Mozart. Hogy pontosan mi okozta Mozart halálát, a mai napig homály fedi, az bizonyos, hogy a muzsika géniuszát egy higiéniai okok miatt hozott rendelet értelmében a város határán kívül, jelzés nélküli sírba temették el.
Sziasztok!
Krémer Franciska vagyok, Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója. Kiskorom óta foglalkoztat az irodalom és az írás egyaránt, de eddig nem volt bátorságom tollat ragadni, csak a magam mulattatására vetettem papírra egy-egy gondolatomat. Mikor megláttam, hogy a Media Iuris csapata mennyire összetartó, családként működő közeg, úgy gondoltam, szerencsét próbálok és jelentkezem…Úgy vélem, nagyon jól döntöttem. Szeretek új embereket megismerni, emberek között mozogni, csapatmunkában részt venni, extrovertált személyiségnek tartom magam. Ami a témákat illeti, elég sok minden érdekel, bele tudom ásni magam mindenféle tudományos, művészeti és kulturális kérdésekbe.
