Sok példátlan (sorozat)gyilkossági ügyről hallottunk már, azonban van mindegyikben valami közös. Az elkövetőt mindig motiválja valami, legyen az anyagi haszonszerzés, kéjvágy, bosszú, és szinte mindegyik ügyben egy elborult elme áll a gyilkosságok mögött. Nincs ez másképpen a magyar kriminalisztika egyik leghírhedtebb gyilkosának, a martfűi rémnek az esetében sem. A dolog pikantériáját az adja, hogy nem csak az elkövetett szörnyűségek miatt marad örökre a köztudatban Kovács Péter neve. Hanem arról is, hogy egy nagyon súlyos hibát elkövettek a hatóságok, nevezetesen azt, hogy egy ártatlan embert ítéltek el először, akit kis híján ki is végeztek.
Az első gyilkosság 1957 nyarán történt. Kovács Péter, aki fuvarosként dolgozott, egyik este elment a martfűi moziba, ahol a film egyik jelentében a főhős erőszakosan viselkedett egy nővel, ami izgatóan hatott Kovácsra. Elhatározta, hogy vágyainak kiélése végett hasonlóan fog cselekedni, ezért a Martfűi Cipőgyár felé vette az irányt, ahonnan éppen tódultak ki a munkásnők. Kovács megpillantotta áldozatát a tömegben, aki magányosan indult meg a Tiszaföldvárra. Kovács utána sietett, majd egy sötét külterületen megtámadta, megerőszakolta és fojtogatni kezdte. Ezek után az élettelennek hitt testet egy folyóba dobta, de a nő végül a folyóba fulladt bele. Másnap megtalálták a holttestet, és a hatóságok nyomozni kezdtek az ügyben. Mivel a kor szelleme szerint a munkásember nem lehet bűnöző, a hatóságok gyorsan be akarták fejezni az eljárást, így a nő egyik volt munkatársát, Kirják Jánost elfogták, miután pedig többször is önellentmondásba keveredett, beismertették vele az emberölést. Kirjákot első fokon halálra ítélték, végül azonban életfogytig tartó szabadságvesztésre enyhítették az ítéletét. Több mint 6 év kellett ahhoz, hogy Kovács ismét lecsapjon. 1963 novemberében egy hazafelé tartó asszonyt támadott meg, kalapáccsal ütni kezdte, majd megerőszakolta. Áldozata túlélte, mivel hamarosan megtalálták, és meg tudták menteni az életét. Fél évvel később ismét kalapáccsal támadott meg egy fiatal nőt, aki csodával határos módon szintén túlélte. 1964 májusában egy közel egy hónapos holttestet emeltek ki a Tiszából, majd 1965 áprilisában egy újabbat. Mindkét esetben arra jutottak a hatóságok, hogy bűncselekmény nem történt, a nők feltehetően öngyilkosságot követtek el. Az utolsó bizonyított áldozatát 1967. június 20-án emelték ki a Körös folyóból. Kovács vele különösen kegyetlenül bánt, testét megcsonkította, illetve súlyos koponyasérüléseket okozott neki. Végül a nő körmei alatt talált üvegszilánkok vezették el a hatóságokat Kovácsig. A rendőrség megvizsgálta a korábbi ügyeket, mivel ekkor már gyanakodtak a sorozatgyilkosságra. Több szál is összekötötte az áldozatokat, mint például az elkövetési mód (Kovács nagy erővel fejbe ütötte, majd megerőszakolta majd a folyóba vetette őket), vagy az, hogy mindannyian magányosan sétáltak az esti órákban. Ezért a nyomozók elővették Kovácsot, akiről kiderült, hogy a holttest megtalálása előtt nála volt a teherautója, melyet átvizsgáltak. A legfontosabb bizonyíték ekkor került elő, a sofőrfülkében üvegszilánkok voltak, csakúgy, mint az utolsó nő körmei alatt. Felesége szavahihetőségét is megkérdőjelezték, így az asszony által adott alibit nem fogadták el. Ezek mellett több szemtanú is azt vallotta, hogy Kovácsot, annak sógorát, valamint az áldozatot együtt látták a kocsmában, ahonnan Kovács és a nő együtt távoztak azzal, hogy Kovács a nőt hazaszállítja.
- augusztus 11-én kattant a bilincs Kovács Péter kezén, aki nem sokkal később beismerte a gyilkosságokat. Fél évvel később az ügyészség már a Martfűi Cipőgyár munkásának megölésével is kapcsolatba hozta, illetve több olyan gyilkossággal is, melyet nem tudtak rábizonyítani. Végül a négy emberölésért és a két kísérletért kötél általi halálra ítélték, és 1968. december 1-én felakasztották. Kirják Jánost, aki ekkor már 11 éve volt börtönben, szabadon bocsátották.
Kovács Péter története a filmvászonról is ismerős lehet az olvasóknak. 2016-ban Sopsits Árpád rendezésében készült el A martfűi rém című film. Bár a neveket megváltoztatták, a film tökéletesen adja vissza az eseménysor hangulatát. Az eredeti történéseket hitelesen ábrázolja, kezdve az ártatlan ember halálos ítéletétől egészen Bognár Pál (Kovács Péter) megőrülésééig. Foglalkozik továbbá a nyomozással, és a rendőrökre nehezedő nyomással, amely olyan atmoszférát teremt, hogy a néző is átérzi a borzalmakat. Hitelessége véleményem szerint abban rejlik, hogy rendezőben mély nyomot hagytak az események, és már a ’70-es évektől kezdve érlelődött benne az, hogy egyszer ezt a példátlan sorozatgyilkosságot vászonra viszi. Véleményem szerint annak, akit mélyebben érdekel a téma és kíváncsi, hogy egy teljesen átlagosan tűnő ember miként képes vérszomjas szörnyeteggé válni, annak nagyon jó választás lehet a filmes feldolgozás.
Forrás: 1
