[metaslider id="9331"]
man

Mandela-effektus – amikor kissé máshogy emlékszünk dolgokra

Az emlékezés nem könnyű dolog. Ezt az állításomat szinte az összes tanuló alá tudná támasztani egy dolgozat vagy egy vizsga izgalmai közepette, azonban az emlékezés nemcsak a megtanult anyagok előhívásának tekintetében nehéz, hanem a mindennapi életünk során látott és hallott dolgok, velünk történt események visszaidézésekor is legalább annyira az. Egy balesetnél sem könnyű a tanúkra támaszkodni, hiszen sokkos állapotban nem tudunk megfelelően gondolkodni. Nem vonatkozik más azokra a tanúkra sem, akik valójában nem is figyeltek igazán az eseményekre, de a többiek által „látott” dolgokra támaszkodva megpróbálnak képet adni az eseményekről. Van, hogy kollektívan hibásan emlékezünk valamire vagy esetleg rosszul tudunk valamit?

Mi is az a Mandela-effektus?

2009-ben egy Fiona Broomer nevű amerikai nő egy konferencián rádöbbent arra a tényre, hogy Nelson Mandela afrikai politikus a konferencia napján még életben volt. A meghökkent nő még sokkos állapotba is került, mivel ő egészen addig abban a hitben élt, hogy Mandela meghalt még a börtönbüntetése alatt, ami utólag derült ki számára, hogy 1990-ben véget ért és szabadon engedték. Később a politikus Nobel-békedíjat is kapott és ő lett a Dél-Afrikai Köztársaság első fekete elnöke. 2013-ban halt meg, amikor már betöltötte a 95. életévét is. A valóságos tények tudatában a megdöbbent nő megosztotta felismerését a világgal is, amikor kiderült, hogy a tévhittel nem volt egyedül. Az így létrejött közösség olyannyira biztosan emlékezett a politikus korai halálára, hogy volt, aki még Mandela feleségének gyászbeszédét is vissza tudta idézni. A jelenség sokak figyelmét felkeltette, azóta pedig még több és több példát találtak erre az érdekes és több magyarázattal rendelkező kollektív tévhitre.  A közösségi, hamis emlékezet leginkább a filmek, zenék és márkák soraira, logóira, képeire és ikonikus mondataira vonatkozik, ezek körében jellemző.

Nézzünk erre pár példát!man

A Mandela-effektus híresebb példái

Az első példánk az egyik leghíresebb Star Wars mondásra vonatkozik. Rengetegen idézik vissza viccelődve Darth Vader ikonikus mondatát (amit nem mellesleg még annál is több mém felhasznál): „Luke, én vagyok az apád”. A mindenki által ismert szavak sohasem fordultak így elő a filmben, mivel Darth Vader pontosan azt mondta: „Nem, én vagyok az apád”. Emellett ide tartozik például Mickey egér nadrágtartója is, amire szinte mindenki rávágja az emlékezete alapján, hogy igen, van neki. Jobban belegondolva, egyik kedvenc Disney szereplőnknek alapjáraton egyáltalán nincs nadrágtartója. Ugyanilyen eset a Monopoly játék dobozán szereplő híres öregúr monoklija. Sokak emlékezetében úgy él, hogy viseli a kiegészítőt, azonban a valóságban nem. Mandelához hasonló esetet is tudunk felhozni, ami szintén egy közismert személy halálával kapcsolatos. Houdini, a leghíresebb illuzionista halálát sokan úgy hiszik, egyik sikertelen szabadulási mutatványa okozta, miszerint vízbe fulladt, azonban ez közel sem igaz, ámbár a tévhitnek elég jó alapot adott a Houdini életéről készült film, amiben a fulladást mutatták be, mint halála okozóját. Valamilyen szinten ez érthető is, mivel egy ilyen nagynevű illuzionista önéletrajzának nem vethet véget vakbélgyulladás a mozikedvelők szeme előtt.

man

Magyarázatok a jelenségre

A Mandela-effektust több elmélet is övezi, amivel arra próbálnak rájönni, hogy vajon milyen okból élnek tévesen emlékek ugyanarról a dologról egyszerre több ember fejében. Az első döntő hatás a közösség ereje és az érzelmi befolyásoltság lehet. Fontos még az is, hogy sokszor, csupán egy lényegi emlék marad meg bennünk, a részletek elvesznek. Befolyásoló tényezők lehetnek egy történés vagy látott kép felidézésében a később tanult dolgok is, amik hatással vannak a felfogásunkra, a világképünkre, gondolkodásunkra és ismereteinkre. Saját, tanult ismereteink viszont olyannyira el tudják torzítani az emlékeinket, hogy sokszor emlékezhetünk dolgokra, amik meg sem történtek, csupán a saját következtetéseinkből és ismereteinkből azt tartottuk volna logikusnak. Például szolgál itt maga a Mandela haláláról alkotott téves kép is.

Vannak azonban a felsoroltaknál jóval elrugaszkodottabb elméletek is, miszerint a Mandela-effektust párhuzamos dimenziók létezései magyarázzák, habár az állítás nehezen bizonyítható. A tényeknél maradva viszont annál több, logikusabb elmélet és magyarázat is született, amik közé még idetartozik az internet világa, ahová mindenki azt ír, amit csak szeretne, ezeket nem ellenőrzik, így sok hamis információval találkozhatunk. Az is közre játszhat, hogyha egy adott eseményre nem kapunk választ, mi magunk kreálunk egyet saját pszichénk megnyugtatása végett, vagy pedig közeli ismerősök szavát, akikben megbízunk, teljesen valósnak fogadunk el, eszünkbe sem jut kételkedni.

Memóriánk és emlékezőképességünk tehát nem végtelen, sokszor saját magunkat és ezzel együtt másokat is hamis információkkal és adatokkal láthatunk el.  Nem tanácsos tehát mindig a saját emlékeinkre és barátaink, családtagjaink (esetleg látott filmek) memóriájára és szavaira hagyatkozni kétkedés nélkül. Cikkemet pedig egy ide illő idézettel zárnám, ami Robert Evans filmproducertől származik:

„Minden történetnek három oldala van: a te oldalad, az én oldalam és az igazság.”

Az ötletet pedig szeretném megköszönni Dr. Vörös Eszter tanárnőnek, akinek a Tanuljunk meg tanulni című szemináriumán találkoztam ezzel az érdekes témával. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe, igazán hasznos és elgondolkodtató kurzus!

 

Források: 1, 2

Képek forrásai: kiemelt kép, 1, 2

EnglishGermanHungarian