[metaslider id="9331"]
magyar

A (majdnem) magyar (majdnem) gyarmat

Az, hogy kis hazánknak sose lett volna tengerentúli területe, (majdnem) tévhit: az Északi-sarktól nem sokkal délre egy 191 tagot számláló, kopár szigetcsoport őrzi az egykori magyar uralkodó, Ferenc József nevét.

A sarkvidékek titkai kezdenek mind jobban-jobban feltárulni a tudományos világ szemei előtt; a fátyol, mely azokat borította, több helyen föllebbent már és a sűrű homály, mely e titokszerű tájak felett borong, lassanként kezd földerülni…”– hirdette a Vasárnapi Ujság 1872. augusztus 4-i vezércikke, amely az akkor útnak indult osztrák-magyar északi-sarki expedícióról számol be.

Az Északi-sark (és vidéke) már az 1500-as évek óta birizgálta a térképészek fantáziáját, de bolygónk legészakabbra fekvő, Kanadához, valamint Grönlandhoz tartozó területeire és nem utolsó sorban magára az Északi-sarkra akkor még nem lépett ember; erre csak a 20. század elején kerül sor, bizonyos Roald Amundsen képében.

A küldetés célkitűzése az volt, hogy megtalálják az Atlanti-óceánt és a Csendes-óceánt összekötő északkeleti átjárót, amit a felfedezők a 16. század óta kerestek annak reményében, hogy az Európa és a Távol-Kelet közötti kereskedelem jelentősen lerövidüljön. A missziónak a kereskedelmi mellett voltak tudományos, de persze piár-céljai is, elvégre a Monarchia számára komoly nemzetközi presztízst jelentett volna, ha egy ilyen jelentős földrajzi felfedezést valósíthat meg, másfelől ne feledkezzünk meg róla, hogy a birodalmi hübrisz korában járunk, valamennyi európai nagyhatalom globális gyarmatbirodalomról ábrándozik. (Érdemes megemlíteni, hogy az expedíció büdzséjét arisztokraták, elsősorban Zichy Ödön adták össze teljesen önkéntes alapon, a kor gazdagjai akkor még úgy gondolták, vagyonukat költhetik értelmes, mondjuk társadalmi szempontból jelentős célokra is, nem úgy mai kollégáik, idézzük csak itt fel az Amazon-vezér érdekes alakú holdrakétáját.)

A mintegy 40 méter hosszú gőzösön, a Tegetthofon 24 tengerész utazott, a legénységben (gondosan kiporciózva) képviseltette magát a birodalom (majdnem) összes etnikuma: volt cseh, szerb, bosnyák, morva, horvát, szlovák, szlovén, német, olasz, illetve a legénység egyetlen magyar tagja, dr. Kepes Gyula hajóorvos. Velük tartott továbbá kilenc kutya, szánhúzás esetére.

Az alkohol hősies helytállása

A korban a matrózok legveszélyesebb ellensége még mindig az egészségtelen táplálkozásból származó, többnyire halálos skorbut: a legénység számos tagját csak az mentette meg a fájdalmas haláltól, hogy kiderült, a bor rendkívül hatásos ellenszere a kórnak; tiszta szerencse volt, hogy Kepes doktor (dicséretes módon) mintegy 500 liternyi kiváló tokaji aszút hozott magával személyes holmijaként.

Ostromállapot

Az expedíció sajnos nem indult valami fényesen: miután augusztus 4-én kihajóztak, 21-én már be is fagyott alatta az Északi-tenger és a jégtáblák fogságában sodródtak tovább, de szerencsére legalább észak felé. A legénység éjjel-nappal csesztette az őket körülzáró jégréteget, de sajnos hasztalanul: körülöttük csak egyre hidegebb és hidegebb lett, ráadásul a brutális időjárási viszontagságok, valamit az Északi-sark környékén jellemző hosszú hónapokon át tartó sötétség hatására a legénység egy része csendben elkezdett megőrülni; csak bámultak maguk elé és várták, hogy lassan halálra fagyjanak. Kepes doktor naplójában ostromállapotnak nevezte a helyzetet, amikor nem tudhatták, álmukban szétesik-e alattuk az összefagyott hajótest.

Az ostromállapot február 25-ig tartott, (tehát fél évig voltak a jégbe zárva!) ekkor az enyhüléssel végre sikerült kicsákányozniuk magukat (májusra) a 10-12 méteres jégtáblák öleléséből.

Föld!

A Tegetthof legénysége végül augusztus harmincadikán, nem sokkal kevesebb, mint egy évvel kihajózásuk után pillantott meg először szárazföld(ek)et egy kietlen szigetcsoport képében.

Amikor partra szálltak, a hajóparancsnok a zászló felvonásával ünnepélyes beszédet tartott, némi tokaji kíséretében, és bejelentette, hogy az új gyarmat (!) ezentúl a Ferenc József-föld nevet viseli. Ekkor kőrakást építettek, mely alá a felfedezést hitelesítő és az expedíció rövid történetét ismertető okmányt elhelyezték. A legénység egyik tagjának visszaemlékezése szerint „nagyon erősen” reménykedtek a ceremónia alatt, hogy nem egy már régóta felfedezett, mondjuk orosz fennhatóság alatt álló szigeten szálltak partra, mert az ugye nagyon kínos lett volna.

Mindezek után nekiláttak a szigetek felfedezésének, ami azonban egy elég jelentős akadályba ütközött; nem nagyon volt mit. A legénység egy része mindenesetre kutyavonta szánokon elbarangolt az északi szélesség 82° 5′-ig, így elértek a legészakibb pontra, ahol addig ember járt; ezt megünneplendő a háromszoros hurrá mellé kávéból, rumból és húskivonatból álló italt készítettek, majd kitűzték az osztrák-magyar zászlót.

A Ferenc József-földet két nagyobb egységre, a legtöbbet adakozó arisztokraták után Wilczek-földre és Zichy-földre osztották, majd számos kisebb területet is elneveztek, így a német nevű vidékek mellett a Deák-szigetet, a Hungária-szorost és a Pest-fokot is elhelyezték a térképen. Utóbbit hazaérkezésük után egyből át is kellett nevezni Budapest-fokra, lévén a magyar főváros az expedíció ideje alatt egyesült. (Illetve pár szigetről később kiderült, hogy nem is léteznek, a felfedezők kissé benéztek pár dolgot).

magyar

Ezek után elérkezett a hazatérés ideje: a Tegetthof azonban sajnos annyira megrongálódott, hogy a hazaútra már csónakokon kellett sort keríteni. Azonban mivel a víz megint megfagyott a hajó körül, azokat először le kellett vontatni a Tegetthofot körbevevő óriási jégtáblákról.

Több hónapos embert próbáló szenvedés után jutottak el egy orosz szigethez, ahol végre sikerült életjelet adniuk magukról: ezek után egy orosz hajó szállította őket tovább Norvégiába, ahonnan Hamburgba utaztak, ahol óriási ünnepléssel várták őket: kitüntetésekkel, díjakkal, pénzjutalmakkal halmozták el az expedíció tagjait, és ahová csak hívták őket, ünnepély, tűzijáték, lakoma várta a csapatot.

Kepes doktor pedig óriási népszerűségre tett szert, újságok szerepeltették címlapjukon, könyveket írt, előkelő klubok tagja lett, több százan jöttek el a vele folytatott közönség előtti beszélgetésekre – valóságos celeb lett belőle.

Az iratokat és a rajzokat sikerült megmenteni a Tegetthoffból, de közel 70 jegesmedveprém, jelentős kitömött állat-gyűjtemény, valamint a Kepes által gyűjtött állati és növényi minták mind hátramaradtak. A gőzöst nem látták többé: idővel minden bizonnyal szétroppantotta a jég. A Monarchia végül nem nyújtotta be a területi igényét a Ferenc József-földre (más dolga akadt), amelyért később Norvégia és a Szovjetunió szállt versenybe – utóbbi 1926-ban nyilvánította magáénak a területet, ma Oroszországhoz tartozik.

 

Források: 1, 2, 3, 4

Képek: kiemelt kép, 1

EnglishGermanHungarian