„Ott álltunk a jeges Duna partján. Mind edzett kriminalisták és riporterek. Némán, hidegen görnyedt a szép Elza holtteste a kosárban. Senki sem ismerte meg. Pedig voltak a tolongók között olyanok is, akik nem is oly régen együtt poharaztak a budapesti éjszaka megkoronázatlan királynőjével.” Így szólt az a tudósítás, amelyet nem sokkal Mágnás Elza holttestének megtalálása után írtak. Elza neve mára azonos lett a 20. századi budapesti pezsgő éjszakai élettel, modern nagyvárosi bűnözéssel és luxusprostitúcióval. De ki is volt Mágnás Elza, és mi történt vele?
Mocskos Elzából Mágnás Elza
Turcsány Emília néven látta meg a napvilágot 1880-ban egy molnár és egy mosónő lányaként. Hamar kiderült róla, hogy a nagyvárosi élet jobban élénkíti fantáziáját, mint a tanulás, így a negyedik elemi után Pécelen cselédnek állt. A századforduló évében költözött Budapestre, itt először virsli árus lett, majd egy vendéglőben mosogatott, amiért dézsatündérnek is csúfolták. Mocskos Elza becenevet is ekkor aggatták rá, mert nem vetette meg a trágár beszédet. Ezután karrierje javulni látszott, ugyanis rövidesen már egy igen előkelő vendéglőben, az Olimpia Mulatóban szolgálta fel az italokat, és mulattatta a nagyközönséget. A következő szakasz az életében a Casino de Paris nevezetű szórakozóhely volt, innen pedig meg sem állt a Fővárosi Orfeumig, amely az akkoriban a legnívósabb mulatónak számított. Itt már csak a legelitebb urakkal foglalkozott, akik vastag pénztárcával rendelkeztek ahhoz, hogy Elza igényeit kielégítsék. Közvetlenségével és egyéb bájaival hamar megnyerte valamennyi előkelő úr figyelmét. Segített nekik ételt és italt választani, beszélgetett velük, és megfelelő fizettség fejében egyéb szolgáltatásokra is hajlandó volt. Juttatásaiból hamar meggazdagodott és innentől már csak Mágnás Elzaként emlegették. Jövedelme jelentős részét drága ruhákra és ékszerekre költötte. 1908-ben Pálffy János grófnál vendégeskedett, amikor megismerkedett a dúsgazdag bécsi bútorgyárossal, Max Schmidttel. Állítások szerint mikor Schmidt meglátta a hálószobából kilépő Elzát egy lenge hálóingben, rögtön belészeretett. Innentől kezdve nagy udvarlásokba kezdett, elhalmozta Elzát drága bundákkal, ékszerekkel, ruhákkal. Ennek Elza nem tudott ellenállni, beadta a derekát azzal a feltétellel, hogy innentől kezdve csak az ő Miksáját (Budapesten így szólították) szórakoztatja, amiért cserébe Schmidt nem kis mennyiségű havi honoráriumot fizetett Elzának, hogy élete hátralévő részében nem kelljen dolgoznia. Sőt, egy luxuslakást bérelt Elzának a Margit rakparton, melyet a legdrágább holmikkal rendezett be. Ezt követően Elza már csak mint előkelő vendég járt az Orfeumba, ahová négylovas fogaton vagy automobilon érkezett. A koros üzletember azonban nem csak anyagilag, de szellemileg is támogatta, francia és német nyelvtanárt, valamint zongoratanárt is fogadott mellé. Nem is csoda, hogy a mélyről felkapaszkodott Elzának rengeteg irigye akadt, főleg azok közül, akik ugyanolyan társadalmi helyzetből indultak el, de soha nem sikerült feljebb kerülniük a ranglétrán. Ezek közé tartozott Elza házvezetőnője, Kóbori Rózsi is, akinek sorsa egy ideig párhuzamosan haladt Elzáéval. Vajon ez is lehetett az oka Elza halálának?
A nagy utazóláda
1914. január 10-én találta meg a ládát két kavicsot szállító kocsis. Mikor megpillantották a ládát, nyereséget remélve kihúzták a fagyos vízből. Amikor azonban felnyitották a fonott tetejű kosarat, az ijedségtől hátra estek; egy középkorú nő holtteste volt begyömöszölve a ládába. A kocsisok azonnal értesítették a rendőrséget, néhány perc alatt ki is értek a főkapitányság emberei, köztük Martinovich Jenő, a bűnügyi osztály vezetője. Először a kosarat, majd a holttestet vizsgálták meg. Mivel iratok nem voltak mellette, ezért máshogy kellett a személyazonosságát kideríteni. A nő arca felpuffadt, homlokán, kulcscsontján, kezén és lábain sérülések nyomai látszottak, melyek dulakodásra utaltak. Körmei ápoltak voltak, amely arra engedett következtetni, hogy jómódú asszonyságról beszélhetünk. A holttestet tehát lefényképezték és a legelőkelőbb éttermekben, bárokban érdeklődtek kiléte felől. Időközben két értékes tanú jelentkezett, akik azt vallották, hogy a holttest felfedezésének napján a hajnali órákban, két alakot, egy bajuszos férfit és egy sárga kendős nőt láttak, akik egy hatalmas kosarat cipeltek. A nyomozók végül eljutottak a Margit körút környékére, ahol a házmester felismerni vélte a ládában fekvő holttestet aki nem volt más, mint Mágnás Elza. A nyomozók ezután becsengettek a lakásba, ahol a házvezetőnő (Kóbori Rózsi) nyitott ajtót. Megkérték, hogy tartson velük a halottasházba, hogy ott azonosítsa úrnőjét. Rózsi itt azt állította, hogy a szóban forgó személy nem az ő asszonya, de ekkorra már bizonyossá vált, hogy a gyilkosság áldozata Mágnás Elza. Ezután következett a lakásban a helyszíni szemle, ahol dulakodás nyomai voltak fellelhetők. Nem csak az utazókosár, hanem több értékes ékszer is eltűnt a helyszínről, továbbá találtak a fürdőszobában egy sárga kendőt. Hosszabb vallatás után Kóbori Rózsi beismerte, hogy szeretőjével, Nick Gusztávval követték el az emberölést. Ezután felkutatták a szeretőt, és meg is találták nála egy motozás során Elza fülbevalóját. Legfőbb indítékuk az volt, hogy mindhárman hasonló körülmények között nőttek fel, ám Elzának sikerült kitörnie a mocsokból, míg nekik megmaradt a hányatott sorsuk. A bizonyítékok magukért beszéltek, amiért a vádlottak részletes beismerő vallomást tettek.
A tárgyalás és az ítélet
1914-ben kezdődött a tárgyalás, amelyet soha nem látott figyelem kísért. A férfit rablógyilkossággal, tettestársát pedig felbujtással vádolták. Rózsi mindvégig tagadta tettét, egyszer sírt, elájult majd könyörgött, hogy higgyenek neki, de valamennyien tudták, hogy csak színészkedik. Nick Gusztáv sokkal nyugodtabban „vette az akadályokat”. Elmondta könyörtelen őszinteséggel, hogy ő fojtotta meg Elzát és rabolta el az ékszereket egy fényesebb jövő reményében, ám csak Rózsi sokszori rábeszélésére. Az ítéletet 1914. május 31én hirdették ki, mindkettejükre kötél általi halálbüntetést szabtak ki, ám Ferenc József 1915 tavaszán kegyelemben részesítette őket, így az ítélet életfogytiglani fegyházbüntetésre módosult. Kóbori Rózsi 1924 tavaszán halt meg vesegyulladásban a börtönben, míg Nick Gusztáv 1933-ban szabadult, munkába állt, és 1977-ben 92 évesen halt meg az érdi idősek otthonában.
A Mágnás Elza-ügy kiemelkedő eseménynek tekinthető a magyarországi kriminalisztikában. A kornak megfelelően a törvényszéki elmeorvos-szakértő Cesare Lombroso nevéhez köthető kriminálantropológiai irányzatnak megfelelően vizsgálta meg a tettesek koponyáit. Nick Gusztávról annyit írtak, hogy fellelhető nála a testi degeneráltság jelei, míg Kóbori Rózsiról azt írták, hogy „Határozottan rosszarcú nő. A homloka, egész arca lapos, a szemének van valami alattomos nézése, a fölső ajka előreáll egy kicsit.” Schmidt Miksa hatalmas pompával temettette el drámai sorsú szeretőjét. A hölgy koporsóját hatlovas hintó szállította az óbudai temetőbe, ahol ma is nyugszik.
Sziasztok!
Krémer Franciska vagyok, Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója. Kiskorom óta foglalkoztat az irodalom és az írás egyaránt, de eddig nem volt bátorságom tollat ragadni, csak a magam mulattatására vetettem papírra egy-egy gondolatomat. Mikor megláttam, hogy a Media Iuris csapata mennyire összetartó, családként működő közeg, úgy gondoltam, szerencsét próbálok és jelentkezem…Úgy vélem, nagyon jól döntöttem. Szeretek új embereket megismerni, emberek között mozogni, csapatmunkában részt venni, extrovertált személyiségnek tartom magam. Ami a témákat illeti, elég sok minden érdekel, bele tudom ásni magam mindenféle tudományos, művészeti és kulturális kérdésekbe.
