[metaslider id="9331"]
angol

A legbizarrabb angolszász jogesetek

Az angolszász jog (Common Law) évszázadok során vette fel ma ismert komplex arculatát. Egyik legjellegzetesebb sajátossága a precedensrendszer. Precedens alatt a jogban olyan kiemelkedő fontosságú, korábbi példaadó döntést értünk, amely egy jelenbeli ítélet mércéjéül szolgál. Így tehát a precedensek az angolszász jogban elsődleges jogforrásnak tekintendők, ennél fogva ezen országok bíróságai főként korábbi határozatokra alapozva hozzák meg döntéseiket. Az évek során bizonyos jogi viták úgynevezett „landmark case-szé”, azaz mérföldkőnek számító ügyekké váltak olyan esetekben, amikor a bíróság komoly dilemma előtt állt a döntéshozatal tekintetében. Néhányuk igencsak furcsa és érdekes okból kifolyólag zajlott le, cikkemben pedig ezek közül válogattam ki párat.

Donoghue v Stevenson

A tényállás szerint 1928-ban a skóciai Paisley városkában két nő tért be a Bethany Caféba. May Donoghue barátnője fagylaltot rendelt, hozzá pedig gyömbérsört, abban a korban ugyanis az emberek szerették a fagylaltot alacsony alkoholtartalmú italokkal felhígítani. Ahogy May Donoghue majd barátnője is fogyasztott a gyömbérsörből, észrevették, hogy a palackból csigamaradványok kerültek a pohárba. Mrs. Donoghue rosszullétre, gyomorproblémákra hivatkozott, orvosi segítséget is igényelt, később pedig kiderült, hogy fertőzést kapott. Ezt követően Mrs. Donoghue jogi lépésekre szánta el magát a gyömbérsör eredeti gyártójával szemben, és annak ellenére, hogy keresetét először elutasították, az később fellebbezés útján a Lordok Házához került. Végül a gyártóval szembeni győzelme eredményeképp 500 font kártérítést kapott. A duty of care (gondossági kötelesség) alapkoncepciója ebben a perben vált általános érvényűvé: „megfelelő gondosságot kell tanúsítani, hogy elkerülhető legyen minden olyan cselekedet vagy mulasztás, amely megfelelő előrelátás tanúsítása mellett valószínűsíthetően megsértené a másik felet”.

angol

Scott v Sheperd

Ez az eset a „híres petárda ügyként” is ismert lehet. Eszerint a vádlott, Sheperd egy petárdát dobott a Somerset megyében található piac embertömege közé. A petárda az egyik árus asztalán landolt, ahonnan azt egy éppen ott lévő járókelő nemes egyszerűséggel egy másik árus termékei közé hajította. Itt azonban még nem állt meg a folyamat, ugyanis még ennek az árusnak is volt ideje arra, hogy a petárdát továbbpasszolja valaki másnak, aki azonban már nem volt túl szerencsés. A petárda ugyanis felrobbant, ami a sértett Scott arcát komolyan megsebezte, olyannyira, hogy egyik szemére meg is vakult. A bíróság azt vizsgálta, hogy ebben az esetben ki okozta a kárt Scottnak? Sheperd, aki a petárdát legelőször hajította be a tömegbe vagy valamelyik utána következő ember? A bíróság végül Sheperd-et találta felelősnek az okozott károkért, aki tettével a többi személyt saját biztonságuk és épségük megőrzése érdekében veszély előidézésére kényszerítette őket.

R v M’Naghten

A nagy horderejű M’ Naghten-ügy azt volt hivatott eldönteni, hogy egy elmebeteg által elkövetett bűncselekmény esetén lehet-e hivatkozni a tettes állapotára, belátási képességének hiányára. Az eset azért is váltott ki nagy visszhangot, mivel az akkori miniszterelnök Sir Robert Peel is érintett volt benne. A vádlott, bizonyos Daniel M’Naghten 1843-ban próbálta megölni a miniszterelnököt, akit korábban már huzamosabb ideje zaklatott. 1843. január 20-án M’Naghten követte Peel titkárát, Edward Drummond-ot, akit hátba lőtt egy pisztollyal. M’Naghten azonban meggyőződéssel hitte, hogy magát a miniszterelnököt ölte meg. Végül M’Naghten-t az esküdtszék felmentette a gyilkosság alól mentális állapotának orvosi kiértékelése alapján, ami arra a következtetésre jutott, hogy elméje őrült és nem normális állapotában cselekedett.

angol
A hírhedt Daniel M’Naghten

R v White

R v White büntetőügye az ok-okozati összefüggés feltárásában játszott fontos szerepet, tehát elsősorban arra a kérdésre próbált választ adni, hogy egy cselekmény okozott-e bűncselekményt. Az ügy egy anyagyilkosságot tárt fel, amely szerint a fiú mérget tett az édesanyja által elfogyasztani kívánt tejbe azzal a szándékkal, hogy megölje. Az anya ivott is valamennyit az italból, éjjel pedig meg is halt, azonban a mérgezéstől független szívrohamban. A bíróság számára a kérdés az volt, hogy a vádlott annak ellenére is bűnös-e édesanyja meggyilkolásáért, hogy nem az ő cselekménye eredményezte a halált. A döntés értelmében a fiút bűnösnek mondták ki emberölési kísérlet miatt, azonban nem ítélték el magáért az emberölésért, mint súlyosabb deliktumért azzal indokolva, hogy édesanyja az ő tettétől eltekintve is meghalt volna.

Haughton v Smith

Végül lássunk egy ugyancsak érdekes ügyet, amely megállapította, hogy egy személyt nem lehet elítélni lopott áru birtoklásáért vagy annak megkísérléséért, ha az valójában nem lopott. Igen, ez így valóban furcsán hangozhat, de hogy jobban megértsük, nézzük magát a konkrét esetet. A rendőrség megállított egy furgont az autópályán, amiben lopott árukat találtak. Annak érdekében, hogy a rendőrség elkapja a bűnrészest, tovább engedték a gépjárművet a következő megállóig, ahol az árura váró egyik személyt, Roger Smith-t letartóztatták lopott áruval való kereskedés vádjával. A rendőrség munkája ellenére a Lordok Háza elutasította az ügyet és a döntést azzal az indokkal, hogy az áruk nem voltak lopottnak tekinthetők attól fogva, hogy a rendőrség azokat megtalálta. Így tehát lehetetlen volt valakit egy dolog ellopásával megvádolni és elítélni. Ezt azonban később az 1981. évi bűncselekményről szóló törvény írta felül, amely törvényeket hozott létre bűncselekmény elkövetésének kísérletére vonatkozóan.

 

Források: 1, 2, 3

Képek: kiemelt kép, 1

EnglishGermanHungarian