A Tánczos–ügy eklatáns példája volt a büntetőeljárás azon jellegadó sajátosságának, amely szerint ebben a jogágban a ténykérdések megelőzik a jogkérdéseket. A körmendi gyermekgyilkosság, avagy a Tánczos-ügyként is emlegetett tragédia, 1998-tól egészen napjainkig tisztázatlan események sorozatát foglalja magába. Habár az események immár több, mint 24 évvel ezelőtt történtek, Tánczos Gáborról még az elmúlt hetekben is jelentek meg híradások és bulvárcikkek. De mi történt Körmenden 1998. április 1-én, ami ekkora port kavart?
„Da mihi factum dabo tibi ius” („Add nekem a tényt, aztán adom én a jogot.”)
Rosszkor, rossz helyen…
A bűncselekmény sértettje, az akkor 11 éves Heffenträger Zsófia 1998. április 1-jén 17 óra 17 perckor egyedül indult haza a zeneiskolából, mert édesapja, Heffenträger Ferenc – foglalkozását tekintve: hivatásos fővadász – terepjárójával vidéki útján elakadt (ezért nem tudott érte menni) és csak járművének kivontatását követően, késő este tudott hazaérni. A sértett édesanyja – gimnáziumi nyelvtanár – a bűncselekmény idején Finnországban tartózkodott. A sértett 17 óra 35 perc körül rendben megérkezett Németh Mária utcai lakásukhoz barátnőjével együtt, aki a ház előtt várta, mivel megbeszélték, hogy Zsófia leteszi a pulóverét a lakásban és visszamegy vele a játszótérre, azonban mire Heffenträger Ferenc 21 óra 15 perckor hazaért, a lánya már nem volt életben.
A bűncselekmény elkövetőjeként jogerősen elítélt Tánczos Gábor szintén 17 óra 15 percig televíziót nézett, majd ezt követően úgy határozott, hogy meglátogatja ismerősét, aki Heffenträgerék Németh Mária utcai házában lakott, a 4. emeleten, azaz egy emelettel feljebb, mint Heffenträgerék. A házig tartó utat 15-20 perc alatt tette meg, így – a vádirat szerint – egy időben érkezett meg a sértettel – akit korábbról látásból ismert – és a lépcsőházba utána ment be.
Somos Zoltán, Tánczos ügyvédjének (másodikként meghatalmazott védőjének) álláspontja szerint – aki az ügyről „Tánczos – az utolsó szó jogán” címmel írt könyvet – a nyomozás során feltárt valamennyi adat összevetése alapján még az is kérdéses, hogy az elítélt és a sértett ténylegesen találkozott-e, tehát a bíróság által megállapított tényállásban szereplő „időablakban” a bűncselekmény megvalósulhatott-e. Tény, hogy olyan tanú nem volt fellelhető, aki konkrétan látta volna az elítéltet a házba bemenni.
A nyomozás
Tánczos a büntetőeljárás során húsz különböző beismerő vallomást tett, ezek sok esetben egymásnak és a nyomozati adatoknak is ellentmondanak. Több interjújában is bevallotta, hogy ezeket a vallomásokat kényszer hatására tette, és a módosításokat is azzal indokolta, hogy a rendőrök a nyomozás során haladva az új információk birtokában vezették rá az újabb és újabb módosításokra. A vád egyik legfontosabb bizonyítéka az a mikronyom-kereszteződés volt, amelynek következtében a sértett és a vádlott ruházatán megegyező anyagmaradványokat találtak. Erre az ügyvéd könyvében saját magyarázatot ad; eszerint a mikronyom-kereszteződés a bűnjelek szabálytalan – közös – szállítása során jött létre, konkrétan egy, a ruhaneműkkel együtt csomagolt szőnyeg „közvetítésével”, elektrosztatikus hatás következtében. A büntetőeljárás teljes iratanyagából a nyomozati iratok közel 1800 oldalt tettek ki, az ügyben született jogerős ítélet indoklása pedig 63 oldalas volt. Érdekes továbbá az is, hogy Tánczos védője csak egy igen rövid délelőtti időablakban nyerhetett betekintést az iratok közé, amit csak heti egy alkalommal, egy adott napon böngészhetett a helyszínen (oldalanként 100 forintos illetékbélyeggel ellátva).
Az ítélet
A bíróság megállapította: a vádlott már a lépcsőházban követte a zeneiskolából hazatérő kislányt, s a lakásajtó kinyitása után rátámadt. Többször megütötte, majd a szobában a sarokgarnitúrára szorította, és a keze ügyébe került cserépszoborral leütötte. Az ütéstől elernyedt gyerek torkát szemből késsel kétszer megvágta. Zsófia 3-6 percen belül a pszichés sokk, illetve a nagy mennyiségű vérbelehelés miatt életét vesztette.
A közvetlen és közvetett bizonyítékok, a szakértői vélemények, a tanúvallomások, a bűnjelek, valamint a helyszíni szemle adatai és a bizonyítási eljárás alapján a bíróság – annak ellenére, hogy a gyilkos eszközt nem találták meg – emberölés elkövetésében találta bűnösnek a fiatalembert.
A bíróság ítéletében súlyosbító körülményként értékelte, hogy védekezésre képtelen, kiszolgáltatott gyermek sérelmére brutálisan, különös kegyetlenséggel követték el a gyilkosságot. Enyhítő körülményként vette figyelembe a 19 éves Tánczos Gábor fiatal életkorát, személyiségzavarát, valamint azt, hogy tettének következményeit csak részben képes felismerni. Tánczos Gábort 13 év szabadságvesztésre ítélték (a ítélethirdetéskor többször is elájult egymás után), végül 9 év és 9 hónap letöltése után feltételesen szabadult 2008-ban.
A büntetőügy az elsőfokú és a másodfokú eljárást követően a Legfelsőbb Bíróság (hatályon kívül helyező) végzése alapján – megismételt eljárásban – újra „megjárta” az elsőfokú és a másodfokú bírói fórumokat, majd a Legfelsőbb Bíróság immár helybenhagyó ítéletét követően a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé került, ahol az elítélt – Tánczos Gábor – kérelmének minden pontját elutasították. Tánczos védője évekkel később a Tv2 Mokka című műsorában hangsúlyozta, ha olyan bizonyítékot találnak, amely lehetőség ad a perújrafelvételre, el fogja vállalni Tánczos Gábor védelmét.
A visszhang
A Tánczos-üggyel a közvélemény még napjainkban is előszeretettel foglalkozik, főleg az egyre szövevényesebbé váló összeesküvés-elméletek miatt. A fentebb már idézett Dr. Somos Zoltán könyve mellett szép számmal születtek még olyan cikkek és művek is, amelyek néhány főbb kérdésre képesek választ adni a kíváncsi olvasóknak, ilyen például Balaton Balázs: Tánczos-dosszié című műve is, amiben az oknyomozó újságíró nagyon részletesen mutatja be az ügyet, még olyan személyes levelezéseket is a könyvbe illesztve, amit máshol nem lenne lehetőség megtekinteni. A bűncselekmény lehetséges megoldásaival pedig Tiboru – Konteó című könyve foglalkozik, ami ugyan kész tényekkel nem szembesít, de mindenképp érdekes gondolatokat ébreszt az emberben.
Képek forrásai: kiemelt kép, 1, 2
Sziasztok! Sebők Aida vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a 2021/22-es tanévtől a Media Iuris szerkesztője. Az írással és az irodalommal már általános iskolában elkezdtem foglalkozni és ez a szenvedélyem azóta is tart. Cikkeimben elsősorban a büntetőjog a fő csapásvonal, de nagyon élvezem az interjúk készítését is, így sok különleges emberrel és izgalmas témákkal igyekszem színesíteni a Media Iuris oldalát.
