Az angol történelem talán egyik legérdekesebb alakja VIII. Henrik volt, akinek a 38 éves uralkodását teljesen átszőtte a vallás, az utódlás kérdése, és a nőügyek. Ő volt az, aki pusztán egy házasság felbontása érdekében létrehozott egy teljesen új egyházat, az anglikán egyházat, amely napjainkban is meghatározza az angol egyházi szervezetet. Az ember azt gondolná, hogy egy rossz házasság felbontása után második felesége kegyei között megtalálta az uralkodó a boldogságot, azonban ez nem így történt. Henrik összesen hatszor nősült, a feleségének lenni pedig nem volt éppen egy könnyű feladat, hiszen közülük kettőt le is fejeztetett. De vajon mi volt az, ami miatt VIII. Henrik így bánt az emberekkel? Vagy egyszerűen csak nem lett volna szerencsés a szerelemben? Olvassátok el az alábbi cikkemet, és ti is megtudhatjátok!
VIII. Henriket 1509. április 21-én koronázták Anglia királyává. Az akkori udvari életre jellemző módon virágzott a kultúra, rendszeresek voltak a lovagi tornák, melyeken az újdonsült uralkodó is örömmel részt vett. Azonban az egyik alkalommal, egy greenwichi lovagi tornán leesett a lováról, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy majdnem meghalt. A király bár életben maradt, ezután állítólag teljesen megváltozott a személyisége, mogorva és durva lett a körülötte élő emberekkel. A mai modern orvostudománynak köszönhetően viszont a tudósok megállapították, hogy olyan súlyos fejsérülést szerezhetett, hogy a baleset után emiatt változott meg a viselkedése. Ez a rossz természete végigkísérte egész uralkodását, hiszen végig türelmetlen és indulatos volt, és talán ennek tudható be az is, hogy ilyen gyakran cserélgette feleségeit is.
VIII. Henrik feleségei:
Aragóniai Katalin
Henrikről tudni kell, hogy eredetileg nem ő ült volna az angol trónra, hanem bátyja, Artúr, aki azonban 1502-ben meghalt, így öccse lett a trón várományosa. Mivel apjuk igyekezett jó viszonyt ápolni Spanyolországgal, egy érdekházasság révén kívánta ezt elmélyíteni, mégpedig azzal, hogy idősebbik fiát, Artúrt és a spanyol hercegnőt, Aragóniai Katalin összeadják. Nos, Artúr halálával a feladat Henrikre szállt, aki trónra lépése után feleségül is vette a spanyol hercegnőt. Henrik azonban boldogtalan volt, Aragónia Katalin csupán egy lányt tudott neki szülni. Végül pedig az egyik udvarhölgy csavarta el a fejét, Boleyn Anna, akibe annyira beleszeretett, hogy érvényteleníttette a házasságát Aragóniai Katalinnal.
Boleyn Anna
Első házasságát csakis úgy tudta felbontani, ha kiválik a katolikus egyházból, és létrehoz egy teljesen új egyházat, amelynek ő a feje, ez pedig nem volt más, mint a még ma is fennálló anglikán egyház. Aragóniai Katalinnal való válása után, 1532. november 14-én végre feleségül vehette Boleyn Annát, aki egy évvel később utódot is adott neki, a későbbi angol uralkodót, I. Erzsébetet. Anna sajnos nem tudott Henriknek fiúgyermeket adni, többször is elvetélt, az uralkodó megunta, és új udvarhölgyet keresett magának Jane Seymourt, a majdani harmadik feleségét. A vetélések után Annát boszorkánynak tartották, sőt még házasságtöréssel is vádolták, aminek következtében a király a Tower-be záratta, majd pedig 1536-ban lefejeztette.
Jane Seymour
Harmadik felesége volt az, akivel a király megtalálta a boldogságot, sőt még egy fiúgyermekkel is megáldotta. Azonban a sors másképp rendelkezett, és a nő 12 nappal a szülés után meghalt. A leírások alapján a közel 36 órás vajúdása fájdalmas volt, hiszen nem volt fájdalomcsillapítás, sőt azt egyenesen az ördögtől való dolognak tartotta ekkoriban az egyház, főleg, ha a királynéról volt szó. A korabeli higiéniai viszonyok sem könnyítették meg a dolgot, sőt a szülésnél – nem megszokott módon – az uralkodó is jelen volt, mivel aggódott a gyermeke életéért. A sterilitás hiánya miatt Jane megbetegedett, és közel két héttel a szülés után meghalt, Henrik pedig magába roskadt.
Klevei Anna
Első három felesége közül Jena Seymour volt az, akivel a legboldogabb volt, a közvetlen környezetük is úgy gondolta, hogy a nő mellett végre meglelte az uralkodó a boldogságot. Így talán nem meglepő, hogy 2 évig nem nősült újra Jane halála után. Királyi kötelességből kénytelen volt új feleség után nézni, választása pedig a német származású Klevei Annára esett. A kor szokásainak megfelelően, többnyire az érdekházasságok esetén fordult elő, ha más-más országban éltek, de a frigy már el volt rendezve, küldtek egymásnak egy-egy portrét magukról. Hiszen egy elrendezett házasságnál, a két fél – ekkora távolság mellett – csupán csak az oltárnál találkozott először. A festményen, amit Anna küldött Henriknek egy gyönyörű nő volt látható, egyáltalán nem az a nő, akit Henrik a kastélyában fogadott a megérkezése után. A valóságban a nő telt volt, a korabeli elbeszélések szerint még csúnya is volt, és kellemetlen szag lengte körül, amit a király nem bírt elviselni. A szerződést megkötötték, így kénytelen volt elvenni a nőt 1540. januárjában, de a frigyet júliusban már fel is bontották, és az uralkodó új feleség után nézett.
Catherine Howard
Catherine Howard még csupán tizenéves volt mikor hozzáment az 50 éves, túlsúlyos uralkodóhoz. Miután Henrik fekélye kiújult, tudta, hogy nagyon rossz állapotban van, így nem akart találkozni feleségével. Azonban ezalatt az idő alatt felesége másnál keresett vigaszt, méghozzá az uralkodó egyik legközelebbi szolgálójánál. Csakhogy a királyi udvarban még a falnak is füle van, és semmi nem maradhat titokba a kíváncsiskodó cselédek előtt. Henrik pedig amint tudomást szerzett a viszonyról, ugyanazzal a módszerrel járt el, mint Boleyn Annánál, és Catherine Howardot is lefejeztette.
Parr Katalin
Egy évvel később ismét megnősült, immáron hatodszorra is, ekkor azonban már nem szenvedélyből, hanem józan megfontolásból választott magának feleséget. A 31 éves, özvegy Parr Katalint vette feleségül, aki özvegy lévén hatalmas vagyonnal rendelkezett, szeretetteljes volt, és még intelligens is. Vele pedig Henrik végre kapott egy szerető feleséget, sőt még ápolta is a királyt, mikor annak állapota tovább romlott. Parr Katalin volt az angol uralkodó utolsó felesége, ugyanis Henrik 1547-ben meghalt.
Az utódlás kérdése
VIII. Henriknek – mivel uralkodó volt – gondolnia kellett az utódlásra. A Tudor dinasztia már Európa szerte ismert volt, azonban gondoskodnia kellett róla, hogy ez így is maradjon. Bár házasságkötései során az új ara kiválasztása szenvedélyből történt, azt sosem rejtette véka alá, hogy mindenképp fiú örököst akar, és ezzel feleségei is tisztában voltak. Első feleségétől, Aragóniai Katalintól született egy lánya, aki az angol történelemben csak ,,véres Mária” néven híresült el, a protestáns hívők elleni fellépései révén. Boleyn Annával kötött házasságából született meg második gyermeke, Erzsébet, aki I. Erzsébet néven ült az angol trónra. Harmadik felesége is szült neki egy gyermeket, méghozzá fiút, ezzel Henrik elérte hőn áhított célját, és biztosította, hogy a dinasztia fent marad.
1546 nyarára a király állapota leromlott, ennek többek között a nagy súlya és betegsége volt az oka, ami miatt alig tudott mozogni. Kénytelen volt végrendeletet írni, melyben hivatalosan fiát, Eduárdot nevezte ki utódául, viszont mivel ő még túl fiatal volt, mellé egy 16 tagú kormányzótanácsot nevezett ki, hogy irányítsák az országot, amíg a fiú be nem tölti a 18. életévét. Tartott attól, hogy halála után hívei elárulják, és végül nem Eduárd követi majd a trónon, ezért több nagyhatalmú urat, és egyházi személyt is – jó esetben – elűzött, bebörtönzött, vagy pedig ki is végeztetett. VIII. Henrik végül 1547-ben, 55 évesen hunyt el, a trónon végakarata szerint fia követte, aki 1547-53-ig, haláláig uralkodott. A sors fintora úgy hozta, hogy végül másik két gyermeke is felült Anglia trónjára, I. Mária 1553-58-ig, majd I. Erzsébet, – akiknek a neve sokaknak ismerősen csenghet, – 1558-1603-ig, vagyis 45 évig uralkodott, és országa egyik leghatalmasabb uralkodója volt.
Források: 1, 2, Akik megváltoztatták a világot – Budapest – Reader’s Digest Kiadó – 2009 – 326 o.
Az emberiség krónikája – Budapest – Magyar Könyvklub – 1998 – 384. o., 393. o.
Sziasztok! Filó Fanni Dzsenifer vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, és a Media Iuris egyik szerkesztője. Egy ideje komolyabban érdekel az írás, így nem volt nehéz döntés számomra, hogy jelentkezzek a Media Iurishoz, ahol egy szuper csapatban fejleszthetem írói képességeim, és oszthatok meg veletek hetente újabbnál újabb cikkeket. Az érdeklődési köröm nagyon széles, így minden bizonnyal olvashattok majd tőlem kulturális, történelmi, művészetekkel kapcsolatos, és különféle tudományos cikkeket is.
