Amióta világ a világ, az emberiségben ég a vágy, hogy előre lássa cselekményeinek vagy a cselekményhalmazainak lehetséges következményeit. Ez az egyénre levetítve még nem is okozna akkora kihívást, de ha már egy egész közösségről vagy társadalomról van szó, az emberiségnek hamar beletörik a bicskája abba, hogy évekkel, netán évtizedekkel előre gondolkodjon. A jövőkutatás ebben segít. Felvázolja a lehetséges kimeneteleket, körül járja az úgynevezett érdektérképeket, és aszerint hoz egy megállapítást. De akkor mi is lesz az emberiség jövője? Lesz egyáltalán? Ha lesz is, milyen?
Mi is az a jövőkutatás?
Futurológiának is szokás nevezni, ez a tudomány a társadalomtudományok közé sorolandó, amely tehát a lehetséges és valószínű jövőt vetíti előre és az ezzel kapcsolatos véleményekkel és nézetekkel foglalkozik. 1930-as, 1940-es években alakult ki a jövőkutatás, mint önálló társadalomtudomány módszertana és metodikája. Hazánkban azonban csak az 1970-es évektől ismerte el a Magyar Tudományos Akadémia tudományként. A technikai haladás, a környezeti változás, a megoldatlannak tűnő társadalmi problémák, népességszám rohamos növekedése, a meg nem újuló erőforrások kimerülésének jelei, és az oktatás világválsága hívták életre ezt a tudományágat. Egy jövőkutatónál tehát nem szerencsés, ha csak egy dologra specializálódik, hiszen a társadalmi folyamatok változnak, amelyre nagyon sok tényező hatással van és ezekkel a hatásokkal bizony számolni kell, ha egy helyes jövőképet szeretnénk az érdeklődők elé tárni. A jövőkutatás a mai napig megfelelően egzakt, ugyanakkor csodálatos módon nyitott tudományterület maradt: művelőinek kifejezett törekvése, hogy más diszciplínák képviselőivel, sőt a művészeti és spirituális megközelítések szakértőivel együttgondolkodva kutasson. A lényege tehát, hogy a jövőkutatás nem a természetfeletti erőktől függően alakuló jövőket reméli előre tudni, mint a régi jósok, hanem – mert meggyőződése, hogy az ember befolyásolni tudja a jövőt -, megfogalmazza, hogy mit lehet, és mit kell tenni azért, hogy a jövő kedvező irányba alakuljon.
Különböző teóriák
Hazánkban az egyik leghíresebb jövőkutató Dr. Rab Árpád, aki a Budapesti Corvinus Egyetem docense, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos munkatársa, ezen kívül pedig néhány cég és intézet szakértő tanácsadója. Digitális naplót vezet arról, hogy szerinte mi lesz egy adott technológia sorsa az emberiség körében, leírja véleményének ok-okozati összefüggéseit. Egy jövőképet nem a saját szubjektív gondolati nyomán ír le, hanem megvizsgálja az érdektérképeket, amely annyit jelent, hogy az adott problémában szereplők szemüvegén keresztül vezeti le a gondolatait és ezáltal kezdi el látni a probléma „amőbaszerű” mozgását. Megjelentek már olyan teóriák, hogy emberiség képes lesz a saját tudatát és személyiségét digitálisan lementi, amely kvázi halhatatlanságot eredményezne. Ám jogosan tesszük fel a kérdést, hogy ha a tudatot digitalizálva le is tudnánk menteni, az emberi lét lényege, az ösztönök a tapasztalatok is megmaradnának? Rab Árpád szerint a tudomány a tudat lementéséhez már nagyon közel jár, azonban mivel a lélekkel nem tudunk mit kezdeni, nem lesz kivitelezhető az a teória, miszerint egy ember teljes lényét átplántáljuk egy másik, fiatalabb testbe. Másik érdekesség, amelyre felkaptam a fejem az úgynevezett időjárás szabályozásának jövőbeli lehetősége. Ennek lényege, hogy kifejlesztenek egy olyan technológiát, amely képes lesz arra, hogy ahol nagy a szárazság, oda több esőt juttassanak. Ehhez azonban olyanfajta globális együttműködés szükséges, amelytől egyelőre a mai világ igencsak távol áll. Másik érdekes téma a tengerek meghódítása. Ennek a teóriának a születéséhez kellett a túlnépesedés ténye, a kevés hely és élelmiszer, és hogy a Föld 75% víz. Miért ne lehetne vízalatti városokat, farmokat létrehozni? Rab Árpád szerint nem elképzelhetetlen, hogy évtizedek múlva megjelennek a víz alatti civilizációk teljesen más normarendszerrel. A másik forradalmi áttörést napjainkban a villámsebességgel terjedő 5G-technológia jelenti. Ezt a technológiát a távorvoslás mellett a bányászat, a kikötői logisztika és a nyomdatechnika területén is bevetették már. Ugyan még csak állatokon, de elvégeztek egy májműtétet 50 km-es távolságból az 5G technológia segítségével. Tavaly januárban orvosok és robotok közösen hajtották végre az első állaton a műtétet. Az operáció során aprólékos és precíz mozdulatokkal 0,2 mm vastag ereket vágtak át egy alig 0,025 mm mozgású szikével. A műtétet 4K-s kamerák közvetítették, 120 Mbps sávszélesség mellett csupán 5 ezredmásodperces késleltetéssel. A kínai Henan tartományban a világon elsőként indítottak be egy teljesen emberek nélküli bányát. A Yuehui vállalat távvezérlő rendszerét három évvel ezelőtt fejlesztették ki, de csak nemrég, az 5G-hálózat kiépítését követően helyezték üzembe. Az 5G lehetővé teszi a bányagépek, például a kotrógépek táv- és automatikus vezérlését, akár 1000 km távolságból is, drasztikusan lecsökkentve ezzel az emberi sérülések veszélyét.
Amennyiben többet szeretnének megtudni a kedves olvasók erről a témáról, ajánlom az alábbi linken található podcastet: https://www.youtube.com/watch?v=q2jg2e1I-6g.
Sziasztok!
Krémer Franciska vagyok, Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója. Kiskorom óta foglalkoztat az irodalom és az írás egyaránt, de eddig nem volt bátorságom tollat ragadni, csak a magam mulattatására vetettem papírra egy-egy gondolatomat. Mikor megláttam, hogy a Media Iuris csapata mennyire összetartó, családként működő közeg, úgy gondoltam, szerencsét próbálok és jelentkezem…Úgy vélem, nagyon jól döntöttem. Szeretek új embereket megismerni, emberek között mozogni, csapatmunkában részt venni, extrovertált személyiségnek tartom magam. Ami a témákat illeti, elég sok minden érdekel, bele tudom ásni magam mindenféle tudományos, művészeti és kulturális kérdésekbe.
