[metaslider id="9331"]

A japán kultúra világnapja


Ahogy lassan alábbhagy a halloween láz, amikor már végig látogattuk elhunyt szeretteink sírjait, hogy megemlékezzünk róluk és meggyújtottuk az utolsó gyertyát is, elérkezünk egy igen érdekes világnaphoz, ami a japán kultúra előtti tisztelgés és megemlékezés.

Elsősorban az igazán sokszínű japán művészetet említeném meg, mert ezen belül több ágazatot is magába foglal, ilyen például a festészet, ami az egyik legrégibb és legkifinomultabb ága a japán vizuális művészetnek. Erre jelentős hatással volt a kínai festészet, később a Nyugat. Ezeknek a képeknek a legnagyobb problémája az volt, hogy gyakran túlzsúfoltak voltak a mindennapokat ábrázoló rajzok, a részletes kidolgozottság miatt. A kalligráfia, az írás művészi és esztétikai szintre való emelése valószínűleg már az 5. században is jelen volt, de ma is nagyon népszerű. Régen azonban nem csak esztétikai funkciót látott el, hanem az információ átadására is szolgált. Ezek az alkotások ecsettel és tintával készültek, így vonalvezetésük változó vastagságú volt. Önmagukban is külön műnek tekinthetők, de gyakran láttak el díszítő szerepet, például festményeken. A japán művészethez sorolható még a napjainkban nagyon elterjedté vált képregények, mangák és az egyre inkább feltörekvő filmművészet.

Építészetük is művészi szinteken áll. A rengeteg impulzus mellett megtalálható a kiforrott japán építkezési stílus, ahol a leggyakrabbak használt építőanyag a fa. A legtöbb szentélyben és templomban vannak eredeti japánkertek. A kertművészetnek Japánban olyan nagy jelentősége van, mint bármelyik építészetnek, ezekre pedig számos vallási és történelmi esemény hatással volt. A kertek, egy miniatűr, idealizált tájat alkotnak, ezeket pedig gyakran stilizált, absztrakt módon hozzák létre. Három fő típusát különböztetjük meg: tea kert (csak-niva), laposkert (hira-niva), sziklás- domboskert (cukijama-niva). Japánban a természetet és a kerteket is nagy tiszteletben tartják, hiszen fő céljuk a meditáció, a lelki nyugalom és az elmélyülés elősegítése.

Ha a japán öltözködésre gondolunk, sokaknak egyből beugrik a japán fiatalok érdekes ízlése, amikor mondhatni cosplaynek öltözve, tekintetek tucatját vonják magukra. Sokakból ezzel elismerést vagy épp ellenkezőleg, borzongást kiváltva. Azonban ez nem volt mindig így, sőt, ebben a sokszínű szigetországban élők öltözködési stílusára jelentős hatással voltak a történelmi események, az évszázadokon át tartó teljes bezárkózás. Kialakult két eltérő irányzat, melyből az egyik a tradicionális japán öltözet, a másik pedig a nyugatias viselet. A mai tradicionális öltözet mára már szimbolikus értékű, valami egyesíti a japán vizuális kultúrát és a hagyományos értékeket. A külföldiek pedig gond nélkül ismerik fel, komolyabb háttértudás nélkül. A legismertebb hagyományos stílusú ruházat, ami kifejezetten jellegzetes lehet, az az általában virágmintákkal díszített kimonó, de népszerű még a yukata és a hakama is.

Ahogy egyre csak megyünk végig a japán kultúra számos területén, észrevehető, hogy a japánok szinte mindent a művészet egy felsőbb fokára emeltek. Így van ez a gasztronómiával is. A főzés itt nem egyszerűen csak az étel elkészítését jelenti, hanem valódi művészeti ágként tartják számon. Izoláltságuk rajta hagyta bélyegét ezen az ágazaton is. A középkorban éhínség pusztított, melyet a rossz és nehezen megművelhető termőföldek okoztak, így új élelmiszer-termelési módok használatára kényszerültek. Ekkor számos termény előállítását sajátítottak el és vettek át a kínaiaktól, többek között a „földek húsát”, vagyis a szóját, ami helyettesítette a húsokat és halat. De a lefontosabb alapanyag az már régi idők óta a rizs. Érdekes jellemzője még a japán konyhának, hogy az ételek többsége szinte nyersen kerül az asztalra. Mert szerintük, ha az istenek azt akarták volna, hogy főve vagy sütve együnk valamit, akkor azt úgy teremtették volna meg. Ilyen nyers étel például a sushi, mely nyers halból, vagy garnélarákból és enyhén pácolt rizsből áll. Ha már a gasztronómiánál tartunk, akkor érdemes megemlíteni a teaszertartást, mely Japánban hatalmas tradíciónak örvend. Ez bizonyos teafajtáknak az előkészítésével és elkészítésével foglalkozó hagyományos, kulturális tevékenység. Legelterjedtebb változata a csanoju, kevésbé ismert pedig a szencsadó. Noha a jelenségeket így hívják, az elkészítési módjának a neve otemae. Magának a szertartásnak is két külön fajtáját különböztethetjük meg. A nem-hivatalos (csakai) és a hivatalos (csadzsi) teaszertartást. A csakai egy kisebb létszámú, rövidebb és egyszerűbb alkalom, az emberek kevesebb ételt fogyasztanak és az elkészített teák általában enyhébbek. A csadzsi már sokkal hivatalosabb, szigorúbb összejövetelt jelent, ami együtt jár egy teljes tradicionális japán étkezéssel, erős majd enyhe teákkal és akár négy órán keresztül is eltarthat.

Rengeteget beszélhetnénk még a japán kultúráról, de már ennyiből is tisztán látszik, mennyire sokszínű nemzetről van szó, akik rengeteg mindent hozzátettek a világ fejlődéséhez. Kultúrájuk mindenképp tiszteletet és megőrzést érdemel.

Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jap%C3%A1n_teaszertart%C3%A1s
http://gasztroutazas.info/japan-gasztronomia/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jap%C3%A1n_kult%C3%BAra

EnglishGermanHungarian