Minden nézőpont kérdése. Tehát nem mindegy, mit honnan közelítünk meg, milyen szemszögből vizsgáljuk és milyen eszme alapján gondoljuk át. A történelmünk egyik mozgatórugója pedig nem is volt más, mint a különböző uralkodó eszmék az egyes korszakokban, amik meghatározták a politikát, elindítottak egy háborút és befolyásolták az emberek mindennapjait. A második világháború után Magyarországon a kommunizmus és a szocializmus vette át az uralmat, ami a vezetés és merev rendszer miatt igazán sok igazságtalanságot, az igazság ferdítését és mindezeknél fogva ugyanennyi hazugságot rejtett magában. Így az ott történt dolgokat később egészen máshogy értékeljük, jó példa erre akár az ’56-os forradalom. Ám egy másik botrányt kavaró ügy megítélése is nagyban változott a korszak lezártával, ez pedig nem más, mint a szocializmus utolsó rendőrgyilkosságának esete, Bukszár Tibor rendőr halála.
A hősi halott
1988. november 4-én Budapesten egy fiatalokból álló társaság bűncselekményt követ el. A bűncselekmény nem más, mint garázdaság és a közösség megsértése. Hiszen ez a társaság az utcákon található postaládákon gyakorolta a karaterúgásokat, iszogattak és a november hetedike miatt kihelyezett vörös zászlókat rángattak le, ezek közül egyet el is égettek. Ebből látható volt a rendszerellenesség, a lázadás. Útjuk a nagytétényi művelődési háztól több állomáson keresztül a 47-es villamosra vezetett. A járművön a garázdálkodást tovább folytatták, karateütéseket gyakoroltak a többi civil ember között és hangosan Fradi indulókat énekeltek. A villamoson Bukszár Tibor rendőr is ott tartózkodott szolgálaton kívül, aki látta a fiatalok törvénysértő magatartását és közbelépett. Rájuk szólt, majd figyelmeztető lövéseket adott le szolgálati fegyverével úgy, hogy először a villamos álmennyezetébe lőtt. Ezután a fiatalok és a harminckét éves rendőr között dulakodás keletkezett, aminek következtében a társaság egyik tagja, Hajdú István bokáját is lövés érte. Emiatt a fiatalok a rendőrt lelökték a villamosról és az egyik fiatal, Solymosi Attila elvette a pisztolyt és két lövéssel agyonlőtte Bukszár Tibort. A fegyvert a történtek után a Dunába dobták. A gyanúsítottakat még aznap éjjel elfogták és bezárták. Az áldozat a gyilkosság előtt a Budapesti Pártbizottság tömegdemonstrációján vett részt. Halála után megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemrend arany fokozatát. Ezután az ügyet lassan nyilvánosságra hozták, megállapítva a rendőr jogos fellépését a fiatalokkal szemben. A vádat végül nyolc ember ellen emelték, akiket hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság és közösség megsértése miatt kívántak felelősségre vonni.
A bűnrészes
Nem is olyan sok idővel az eset után azonban új korszak vette kezdetét hazánkban a rendszerváltás után. Ez a fontos lépés óriási változásokat hozott az emberek életében a gazdaságon, politikán és a gondolkodásmódon keresztül. Hiszen már szinte semmi sem volt olyan, mint azelőtt, nagyobb lett a szabadság az élet minden terén. Ezután pedig nézzük meg újra 1988. november negyedik napját Budapesten.
1988. november 4-én egy fiatalokból álló társaság a nagytétényi művelődési házban szórakozik. Ezután az esti órákban a Nagyvárad térre mennek, ahol találkoznak társaikkal, akik éppen kick-boksz edzésről érkeznek. A fiúkról tudni kell, hogy mindig is szerették a Bruce Lee filmeket, éltek-haltak a karatéért, amit séta közben az utcán található postaládákon gyakoroltak. Útjuk során iszogattak, hangosan énekeltek és több vörös zászlót is megrongáltak- ezek közül egyet el is égettek -, amiket a november hetedikei ünnepségre helyeztek ki. Ezután nem sokkal találkoztak további ismerőseikkel, akik cipőt venni invitálták az addig összegyűlteket. A társaságba két lány is belekeveredett, akikből az egyiknek Solymosi Attila igyekezte felkelteni a figyelmét. Mikor hazafelé indultak szálltak fel a 47-es villamosra, ahol jó hangulatban egymást további karatemozdulatokkal szórakoztatták. Eközben tovább folytatták az éneklést és a hangoskodást. Ekkor avatkozott közbe Bukszár Tibor rendőr, aki szolgálaton kívül, figyelmeztetés után elővette fegyverét és az álmennyezetbe lőtt. A villamoson eközben rajtuk kívül több ember is tartózkodott, a rendőr pedig mellmagasságból adta le az első lövést. A felfokozott hangulatban dulakodás kezdődött Bukszár Tibor és a fiatalok között, majd az egyik fiú, Hajdú István bokáját is lövés érte. Pánik tört ki, minek következtében a rendőrt lelökték a villamosról és Solymosi Attila két lövéssel agyonlőtte áldozatát. A fegyvert a Dunába dobtak, amit később az ő segítségükkel találtak meg a búvárok. A gyanúsítottakat még aznap éjjel elfogták és bezárták, majd fizikálisan bántalmazták. A későbbiekben kiderült, hogy Bukszár Tibor véralkoholszintje 2,78 ezrelékes volt, mivel a villamosra való felszállás előtt és az ünnepség után ismeretlen kocsmákba tért be italozni. Ezt az információt azonban a sajtó nem szivárogtathatta ki, sokáig nem került a nyilvánosság szeme elé ez a körülmény. Az ügy előrehaladtával azonban az adományozott kitüntetést is visszavonták pontosan emiatt a tényező miatt.
Az eredmény
Az eset megdöntötte annak idején az emberek hitét a közbiztonságban és a rendőrök mindenhatóságában. Akkoriban még Bukszár Tibor személye a rendszer hatalmát szimbolizálhatta, amit ekképpen meg is döntöttek. Az elhallgatott információk, a sok találgatás azzal kapcsolatban, mi történhetett és hogyan annak idején a 47-es villamoson és a sok véletlen és „mi lett volna, ha” igazán érdekes üggyé teszi ezt a tragédiát, ami több ember életét is örökre megváltoztatta. A fellépés jogossága, az, hogy a fiatalok tudtak-e rendőri mivoltáról az áldozatnak és a villamosvezető szerepe a bűncselekményben mai napig tisztázatlan. Végül a bíróság enyhébb elbírálásban részesítette Solymosi Attilát és társait, mivel állításuk szerint nem volt arról tudomásuk, hogy Bukszár Tibor rendőr. Az elítéltek büntetésük után sikeresen vissza tudtak illeszkedni a társadalomba, ám életük sosem lehet már olyan, mint amilyen békésnek indult az fiatalkorukban. Bukszár Tibor pedig harminckét évesen két kisgyermekét és szerető feleségét hagyta ott azon a tragikus napon, akiknek gyászát semmi nem enyhítheti, veszteségüket semmi nem pótolhatja. Utólag már talán kár azon gondolkodni, mi lett volna, ha a fiatal társaság időben abbahagyja a garázdálkodást vagy ha Bukszár Tibor azonnal hazatér munka után. Mi lett volna, ha a villamosvezető nem engedi le a fiatalokat a rendőr után vagy hamarabb közbeavatkozik a garázdálkodás alatt? Ezekre a kérdésekre már sosem kapunk választ. Az eset rettenetes végkimenetele és megítélése, az ügy lefolytatása azonban tiszta képet adhat nekünk a rendszerváltás előtti és utáni időszakról, a két korszak különbségeiről. Talán így érdemes csupán megközelíteni ezt a témát és tanulni belőle, hogy többet ilyen borzalom ne fordulhasson elő. A történetről később dokumentumfilm is készült, amit az interneten bárki megtekinthet.
Képek forrásai: kiemelt kép, 1
Sziasztok! Molnár Nadin vagyok, jogász szakos hallgató a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Elsőéves korom óta szerkesztőként tevékenykedek a Media Iurisnál, ahol igyekszem mindig változatos, aktuális és érdekes cikkekkel lekötni az olvasók figyelmét. Az írás már nagyon régóta fontos szerepet tölt be az életemben, ezért boldog vagyok, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy gondolataimat másokkal ilyen módon is megoszthassam.
