Az UNICEF a felszámolandó gyermekmunkát olyan gazdasági kizsákmányolásként definiálja, amely veszélyezteti egy gyermek iskoláztatását, egészségét, illetve a fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi fejlődését. 2002-ben június 12-ét a gyermekmunka elleni küzdelem világnapjává nyilvánították a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet közbenjárásának köszönhetően.
A gyermekmunka elleni küzdelemben jelentős szerepet vállal az International Labour Organization (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet), amelyet 1919-ben alapítottak. Az organizáció fő feladata a munkavállalók alapvető szociális és munkaügyi jogainak védelme. Az ILO statisztikái alapján körülbelül 152 millió – nemekre bontva: 88 millió fiú, 64 millió lány – gyermek dolgozik kizsákmányoló körülmények között, és ezen csoporton belül közel 73 millió gyermek veszélyes munka végzésére kényszerül. További statisztikák kimutatták, hogy a gyermekmunkát végzők fele Afrikában él, a második helyen a kontinensek közül Ázsia áll, míg Európában, jellemzően a Földközi-tenger térségében, körülbelül 15 millió fiatal kényszerül munkára. A gyermekeket főként a mezőgazdaságban foglalkoztatják világszerte, a gazdasági ágazatok közül ezt követően a szolgáltatásokban alkalmazzák a legtöbb gyermekmunkást. Az ipari munkára kényszerült gyermekek – főként a bányászatban – végzik a legveszélyesebb munkákat. A lányoknál jellemző, hogy háztartási cselédségre kényszerülnek, azonban pontos adatokkal ez a szektor nem tud szolgálni a magas látencia miatt. Az informális, vagy szürkegazdaságban foglalkoztatott gyermekek száma jelentős részt tesz ki a statisztikai adatok alapján, amelyek közül a thaiföldi halászati feldolgozóipar kimagasló számokat produkál. Az informális gazdaság a gazdaság azon részét foglalja magába, amelynél nem adóznak a munkáltatók és a munkakörülményeket nem ellenőrzi semmiféle kormányzati szerv, így az állam nem tudja megvédeni az ilyen helyzetben alkalmazott munkavállalókat.
A gyermekmunka a társadalmi egyenlőtlenségeket negatívan befolyásolja, ezáltal a különböző társadalmi rétegek között a szakadék tovább nő. Az alacsonyabb rétegekből származó gyermekek, az őslakos törzsek csemetéi és a bevándorló családok legfiatalabb tagjai gyakran az oktatás kárára kerülnek be a munka világába, és vállalnak tiltott munkát. Számos okot felsorolhatunk, amely a gyermekmunka kialakulásához és további terjedéséhez vezet. Egyrészt az oktatás hiánya járul hozzá a jelenséghez, amely hosszú távon a gyermekmunka folytonos újratermelődését eredményezheti. Az a gyermek, aki fiatal korában már munkára kényszerül, a megfelelő oktatás hiányában nagy valószínűséggel felnőtt korában is hasonló munkahelyeken robotol és él hónapról hónapra, ezáltal az ő gyermekei is már korán dolgozni kényszerülnek, az iskolázatlanság is öröklődhet. Másrészt bizonyos térségekben hagyomány, hogy a gyermek felcseperedve a szülei nyomdokaiba lépjen. Emiatt a szülők már fiatalon munkára kényszerítik a gyermekeket, hogy tapasztalatot szerezzenek, és később minél sikeresebbek legyenek abban a munkában, amely a családon belül generációról-generációra öröklődik. Háborús térségekben tipikusan előforduló jelenségként beszélhetünk a gyermekmunkáról. Az otthon, a haza elhagyása, a migráció következtében pénzkeresésre kényszerülnek a gyermekek, ha egyedül meg akarnak élni.
Az ENSZ 1989-ben rögzítette a Gyermekjogi Egyezményben a gyermekeket megillető jogokat. A dokumentum fő célja a gyermekek védelme az erőszakkal, a kizsákmányolással szemben, továbbá a tagállamok jogot biztosítanak az egészségügyi ellátáshoz és az ingyenes alapfokú oktatáshoz.
A gyermekmunka elleni fellépéseknek köszönhetően 2000 óta 94 millióval csökkent a gyermekmunkások száma, azonban szakértők szerint a koronavírus járvány hatására a gyermekmunkások száma jelentősen növekedhet a következő hónapokban. A COVID-19 kialakulásával a korábban is dolgozó gyermekek munkaideje megnövekedhet, a munkakörülmények rosszabbodhatnak. Emellett számos családnak kell megküzdenie a kialakuló munkanélküliséggel, amely azt eredményezheti, hogy a fiatalok hamarabb vállalnak munkát, ezzel növelve a gyermekmunkások számát.
A gyermekmunka Magyarországon
A gyermekek foglalkoztatását hazánkban először 1840-ben szabályozták, így azt követően a 16 év alattiak naponta maximum nyolc órát dolgozhattak, amíg a felnőttek akár 12-16 órán keresztül végezték munkájukat. Magyarország az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét az 1991. évi LXIV. törvényben hirdette ki. A jelenleg hatályos törvény (2012. évi I. törvény 34. §) alapján munkavállaló csak a 16. életévét betöltött személy lehet. Nappali rendszerű képzésben résztvevő, a 15. életévét betöltött tanuló az iskolai szünet alatt vállalhat munkát, amelyhez a törvényes képviselő hozzájárulása szükséges. A munkavédelmi törvény szabályozása alapján a fiatalokat testi, egészségügyi épségre káros munkák végzésére nem lehet alkalmazni. Egy 2019-ben, az ENSZ megfigyelő szerve által végzett felmérés azonban kimutatta, hogy hazánkban a törvényi rendelkezések ellenére, a gyermekmunka egy állandó, jelenlévő probléma. Az adatok alapján az építőiparban és a vendéglátásban dolgozó gyermekek (és felnőttek is) kizsákmányoló munkára kényszerülnek. A gyermekmunka leginkább szír, afgán és iráni származású fiatalok érint, akik a megkeresett pénzösszeget családjuknak hazaküldik.
A gyermekmunka visszaszorítására hosszú távú megoldást az oktatás kiterjesztése és a szegénység enyhítése jelenthet. A szegénység felszámolásával, a gyermekmunka fő indikátorát eliminálva könnyebben vehetjük fel a küzdelmet és tehetünk pontot a társadalmi probléma végére.
Felhasznált források: 1, 2, 3, 4, 5
