A gyermekjogok fejlődésének legfontosabb korszaka a 20. század volt, és jóllehet, hogy az utóbbi évtizedekben a progresszió igen nagy utat járt be ezen a téren. Ennek ellenére még mindig több millió gyermek szenved jogainak megsértésétől.
Mit is jelent a gyermekjog?
A gyermekjog mindazon gyakorlati és elméleti feltételeket foglalja magába, amelyek a gyermekek fejlődéséhez, védelméhez és részvételéhez szükségesek. Az ENSZ által 1989-ben kiadott Gyermekjogi Egyezmény ezeket részletesen taglalja, azonban a gyermekekről már korábban is tárgyalt a nemzetközi közösség.
Ha visszatekintünk a középkorig, akkor feltételezhetjük, hogy a gyermekek iránti érzékenység nem igazán volt jelen a társadalomban. Ez betudható annak, hogy úgy gondolták, ha a gyermek már az édesanyja vagy dajkája nélkül is képes önállóan élni, akkor tulajdonképpen már felnőttnek számít. Ekkor ráadásul a csecsemő-és gyermekhalandóság is rendkívül magas volt, így a szülők talán lelki okokból, tudatosan is próbáltak távolságtartóbbak lenni a gyerekeikkel szemben. A polgárosodás kezdetével beszélhetünk az életkor azon elkülönített szakaszáról, amit gyermekkornak hívunk. Ekkortól kezdtek nagyobb hangsúlyt fektetni a gyermekek nevelésére, formálására.
1924 – a Genfi Nyilatkozat
Az igazi áttörést az I. világháború jelentette. Ekkor ugyanis jelentősen megnövekedett az árván maradt és menekülésre kényszerült gyermekek száma, ami rengeteg embert megérintett. A brit Eglantyne Jebb 1919-ben német és osztrák gyermekek megsegítésére alapítványt hozott létre Save The Children Fund néven, ami saját szabálygyűjteményt dolgozott ki. Ez volt a Gyermekek Chartája, amelyet a Népszövetség 1924-ben fogadott el Genfi Nyilatkozat néven. Ez a nyilatkozat tartalmazta a gyermekek jólétét biztosító alapvető jogokat, ami azonban a Népszövetség 1946-os feloszlásával felszámolásra került.
1948
1948-ban egy újabb mérföldkő következett be az emberi jogok elismerése terén, ugyanis az ENSZ Közgyűlése ekkor fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely azonban csupán néhány, különösen a gyermekek javát és védelmüket szolgáló rendelkezést tartalmazott.
1959
Az ENSZ 1959. november 20-án újabb nyilatkozatot fogadott el a gyermekek jogairól és azóta november 20-át tekintjük a gyermekek jogainak világnapjának. Ez a nyilatkozat olyan jogokat is elismert, mint például a névhez, állampolgársághoz vagy az ingyenes oktatáshoz való jog. Bár ekkor már szélesebb körben elismerésre kerültek a gyermekek jogai, azok alkalmazásai mégsem bírtak kötelező érvénnyel. Noha ezután több emberi jogi és humanitárius jogi szerződésbe beépítették a gyermekeket érintő különleges rendelkezéseket, azonban hamar egyértelművé vált, hogy a gyermekek jogaival kapcsolatban szükség van egy átfogó, a nemzetközi jog értelmében mindenkire nézve kötelező érvényű nyilatkozatra. Ezt az elhatározást megerősítették a magas csecsemőhalandóságról, a nem megfelelő ellátásról, valamint az alapfokú oktatás korlátozott lehetőségeiről szóló adatok.
1979 – A Gyermekjogi Egyezmény megszületése
A Gyermekjogi Egyezmény tervezetének kidolgozása 1979-ben, a Gyermekek Nemzetközi Évében kezdődött meg, melynek első tervezetét 1979-ben nyújtotta be a lengyel kormány az ENSZ Közgyűlésének, a Nemzetközi Év részeként. A lengyel kormány által benyújtott tervezet jelentősen módosult és ki is bővült. 10 év múlva pedig megszületett egy széles körben támogatott, történelmi jelentőségű egyezmény. Ennyi idő kellett ugyanis arra, hogy kellő alapossággal vizsgálják meg a tervezet szövegét annak érdekében, hogy az megfeleljen a sokféle nemzeti kulturális, politikai és gazdasági helyzetnek és emellett hatékony védelmet is tudjon biztosítani.
1989 – a Gyermekjogi Egyezmény kiadása
- november 20-án az ENSZ Közgyűlése egyhangúlag elfogadta a Gyermekjogi Egyezményt, ami tehát azért jött létre, hogy a világ minden országában ugyanazon gyermekjogokat tartsák be. Ezek alapján a gyermekek jogai a következő módon csoportosíthatók, amit a „3 P modelljének” is neveznek.
Védelem (Protection)
A gyermekek biztonságának védelme, többek között a bántalmazás minden formája, az elhanyagolás és a kizsákmányolás elleni védelmet jelenti. Ide soroljuk például a menekült gyermekek speciális védelmét, a háborús konfliktusban való részvétel, a szexuális kizsákmányolás, illetve a gyermekmunka tilalmát.
Ellátás, gondozás (Provision)
Ez a gyermekek egészséges testi és lelki fejlődéséhez elengedhetetlen és alapvető létszükségletek biztosítását foglalja magába. Ilyen például a megfelelő táplálék és egészségügy biztosítása vagy az alapvető oktatáshoz való jog.
Részvétel (Participation)
Az egyezmény biztosítani kívánja a gyerekeknek az információhoz való, a gondolat-, vallás-, lelkiismeret-, valamint véleménynyilvánítás szabadságát és az egyesüléshez való jogot, ami azon az elven alapul, hogy a gyermekek koruk előrehaladtával képességeik fejlődésével párhuzamosan egyre inkább tudnak dönteni és aktívan részt venni egy közösség életében.
1990-es évek – Az egyezmény elfogadás világszerte
1 éven belül már 20 állam ratifikálta az egyezményt, köztük Magyarország is, amely ezáltal hatályba lépett. Majd az UNICEF hat tagállam (Kanada, Egyiptom, Mali, Mexikó, Pakisztán és Svédország) közreműködésével New Yorkban csúcstalálkozót szervezett, amely valamennyi államot az egyezmény elfogadására biztatott. 1990 végére pedig már 57 állam lett a tagja. A Gyermekjogi Egyezmény máig a legszélesebb körben elfogadott nemzetközi emberi jogi dokumentum, amit kötelességet ró ki azon tagjaira, akik azt aláírták. Azon kívül, hogy tartalmát magukra nézve kötelező jelleggel elfogadják, az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága előtt rendszeresen be kell számolniuk az egyezményben foglaltak betartásáról.
Ugyan a gyermekjogi Egyezmény főként az államra nézve fogalmaz meg rendelkezéseket, ettől függetlenül mindnyájan felelősséggel tartozunk a gyermekek jogainak védelme és támogatása szempontjából. legyen szó a család, pedagógia, civil társadalom vagy akár a média szerepéről. Az egyezmény továbbá külön elismeri a szülők, gondviselők elsődleges szerepét, jogait és kötelességeit a gyermeknevelés területén.
Sziasztok! Szládovics Fanni vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Első éves korom óta tevékenykedem a Media Iuris egyik szerkesztőjeként, hiszen az írás mindig is érdekelt és közel állt hozzám. Igyekszem változatos, különféle témákat feldolgozó, elsősorban ismeretterjesztő, kulturális, közéleti és szakmai cikkekel színesebbé tenni az egyetemi lapot.
