Közeledik február 15-e, a középiskolásoknak eddig kell leadni az érettségire a jelentkezést, illetve az egyetemre vágyóknak a felsőoktatásba is jelentkezniük kell ekkorra. Ez a néhány hét kétségtelenül egy stresszes, embert próbáló időszak, így most ehhez, illetve elsősorban a felvételi bonyolult rendszeréhez szeretnék egy kis eligazítást, illetve egy-két segítő gondolatot adni.
Határidők
Még az utolsó gimnáziumi évemben mindennél jobban hangsúlyozták nekünk azt, hogy a határidőkre különös mértékben figyeljünk oda. Ez nem csak az érettségire és a felsőoktatásba való jelentkezés határidejét (február 15.) foglalja magába – ugyanilyen lényeges még a talán kevésbé emlegetett, mégis létfontosságú dokumentumpótlási, adat- és sorrendmódosítási határidő. Eddig tölthetjük fel a szükséges okmányainkat, illetve eddig módosíthatjuk adatainkat és amennyiben szeretnénk, az általunk megjelölt helyek sorrendjét. Ez általában egy július eleji dátum szokott lenni (tavaly július 9. volt, idén július 8. lesz). Erre az időpontra tehát az összes feltöltendő dokumentumunknak fent kell lennie a rendszerben, és a helyes adatainknak kell szerepelnie (ha a februári jelentkezés óta esetleg valamilyen változás történt bennük, azt is módosítanunk kell eddigre), illetve a megjelölt képzések között ekkor bent hagyott sorrend lesz az, ami végül számítani fog a felvételiben.
Az érettségi és a felvételi
Mint arra már az előzőekben is utaltam, az érettségire és a felsőoktatásba külön kell jelentkezni. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az egyik jelentkezés nem váltja ki a másikat, külön kell tehát megjelölnünk a középiskolánkban egy jelentkezési lapon azokat a tárgyakat, amelyekből szeretnénk érettségizni, illetve a felvi.hu rendszerében létre kell hoznunk egy saját felvételi fiókot, amelynek segítségével az aktuális felvételi eljárásban meg kell jelölnünk az általunk preferált szakokat. Ugyanakkor nem téved az, aki szoros kapcsolatot vél felfedezni a kettő között: hiszen az érettségi eredményeinkkel szerezhetünk majd pontokat a felvételi eljárásban és kerülhetünk be az egyetemre. Ez alól kivétel lehet egy-két olyan szak, ahol az ily módon szerzett módok mellett egy alkalmassági vizsgán is meg kell felelnünk (ilyenek például a pedagógusi, így az óvodapedagógusi, tanítói, osztatlan tanári szakok), illetve nagyon ritkán az egész felvételi pontszámunkat felvételi vizsga alapján kapjuk (ilyenek jellemzően a művészeti képzési terület szakjai).
Dokumentumok és pontszámok
A felvételi eljárásban alapvetően a pontszámításhoz kell feltöltenünk dokumentumokat. Az egyik legegyszerűbb dolgunk talán akkor van, ha „duplázni” akarunk, vagyis az érettségi pontjaink kétszeresét számíttatjuk – ugyanis az érettségi bizonyítványunkat nem kell feltöltenünk a felvi rendszerébe, közhiteles nyilvántartásból bekerülnek az adatok. Jelenleg a felvételihez nem kötelező a nyelvvizsga, azonban pluszpontokat kaphattok érte, így mindenképpen érdemes őket feltölteni. Nem kell a beszkennelt másolatukat felvinni a rendszerbe, de a nyelvvizsgák adatait meg kell adni a felvételi rendszerben, hogy azonosítani lehessen őket – erre a felvételi fiókunkban pontosabb útmutatások lesznek, hogy mit kell beírni, és hova. Amennyiben szeretnénk, hogy a középiskolai eredményeinket is figyelembe vegyék, úgy a középiskolai bizonyítványunkat beszkennelve fel kell tölteni. A feltöltendő okmányokról egy részletesebb, a speciális esetekre (pl. hátrányos helyzetünk igazolása, külföldi intézményben szerzett végzettség elfogadása) is vonatkozó útmutatást a szintén a felvi.hu-n megtalálható felvételi tájékoztatóban találhatunk meg.
Megjelölhető szakok
Arról, hogy melyik városban és milyen szakon akarunk továbbtanulni, nem kell egy ízben döntenünk. Először elég, ha egy hozzávetőleges képünk van arról, hogy mit és hol szeretnénk tanulni, ugyanis a felvételi jelentkezéskor hat képzést is megjelölhetünk – hármat díjmentesen, a másik háromért pedig fizetni kell, egyenként 2000 forintot. Bár ez elsőre rosszul hangozhat, de egy hétvégi buli ára jó befektetés lehet a jövőnkbe, különösen, ha még bizonytalanok vagyunk. Emellett arról is fontos tudni, hogy amennyiben két szakmegjelölés között csak a finanszírozási forma tér el (tehát az intézmény, a kar, a szak, a képzési szint, a munkarend, a képzési hely és a nyelv megegyezik), akkor az nem minősül külön megjelölésnek fizetési szempontból – tehát amennyiben pénzügyileg fel vagyunk készülve az önköltséges formára is, úgy összesen 12 szakot is megjelölhetünk egy felvételi eljárásban. Fontos azonban, hogy ha 3-nál több helyet jelölünk meg, akkor a már korábban említett, hivatalos nevén kiegészítő eljárási díjat a jelentkezési határidőig szintén fizetni kell, különben a jelentkezésünk érvénytelen!
A körülmények
Ez egy kevésbé népszerű téma a pályaválasztást befolyásoló tényezők között, pedig ezt is nagyon fontosnak tartom. Érdemes előre tisztáznunk, akár a családunkkal leülni, beszélni arról, hogy nagyjából mennyi időnk és pénzünk van arra, hogy tanuljunk. Minden képzésnek meg lehet nézni a képzési idejét a felvi.hu-n, ebből tudunk kalkulálni, hogy nagyjából hány évet kell szánnunk a kiszemelt egyetemi szak elvégzésére. Az osztatlan képzések 10-12 félévig tartanak a mintaterv szerint, az alapképzések 6-7, esetleg 8 félévig, míg a mesterképzéssel kiegészítve körülbelül egy időben végzünk az osztatlan képzésen tanulókkal. Emellett azt is végig kell gondolni, hogy milyen finanszírozási formában tudunk tanulni, az önköltségek mértékét is minden szaknál megtalálhatjátok. Amennyiben az államilag, vagy esetleg alapítványi ösztöndíjjal támogatott (pl. Corvinus) képzésen szeretnétek tanulni, úgy érdemes utánanézni az ösztöndíj feltételeinek, és mérlegelni, hogy ezt tudjátok-e vállalni. A diákhitel-lehetőségeknek is utánanézhettek, ha esetleg ilyen is megfordult a fejetekben.
A váltásról
Manapság már sokat hallhatunk arról, hogy sosem késő változtatni az életünkön. Bármilyen dologról legyen is szó – akár a szakmai előmenetelünkről, akár a magánéletünkről, ma már sokkal elfogadottabb és mondhatni bevett dolog megváltoztatni azt, ami nem tetszik nekünk, és kevésbé néznek rossz szemmel arra, aki így tesz, mint mondjuk néhány évtizeddel ezelőtt. Így a felsőoktatásra is igaz ez – ha valamit végzősként kiválasztottunk, nem feltétlenül kell azt végig is vinnünk. Egyrészt a felvételiben hat szakot is megjelölhetünk, melyek sorrendjéről még ráérünk később is dönteni, másrészt pedig, ha már elkezdtünk egy szakot, akkor is van természetesen lehetőség „visszatáncolni” – esettől függően akár átvétellel, akár egy új felvételi eljárás keretében pillanatokon belül egy másik egyetemi szakon találhatjuk magunkat, ha szeretnénk. Én mégis óvatosságra intenék mindenkit ezzel kapcsolatban, mert bár igen, sosem késő váltani, de ha nagyon későn jövünk rá, hogy mégsem ez a nekünk való irány, akkor nagyon sok időnk és pénzünk veszik kárba. Így érdemes lehet a megkezdett képzésünk elején még nagyon nyitottnak és kíváncsinak maradnunk, hiszen ekkor még nagyon könnyű mozogni, ha pedig már mondjuk, csak egy évünk van vissza, akkor inkább befejezni azt a szakot, és később, például munka mellett levelezőn, estin tanulni egy másik, nekünk tetsző szakon, ha van erre lehetőségünk. Bár a mai világban tényleg több lehetőség van előttünk, mint régebben, mégis azt tanácsolnám mindenkinek, hogy nagyon alaposan gondolja át a döntését, mert akkor lesz a legkönnyebb dolgunk, ha elsőre jól döntünk. De csak hogy ne legyen ilyen keserű vége az írásomnak: attól még, hogy egy vizsga nem sikerül, vagy, hogy van egy rosszabb napotok az egyetemen, még nem kell azt éreznetek, hogy nem vagytok oda valók. Figyeljetek a saját érzéseitekre, így minél hamarabb kiszűrhetitek, hogy valóban szeretitek-e, amit tanultok, vagy nem, és ha az előbbi a válasz, akkor csak fel a fejjel!
képek forrása: pexels.com
Sziasztok!
Molnár Maja vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója és a Media Iuris szerkesztője. Mindig is szerettem szerepelni, mások elé tárni a gondolataimat, és számos téma iránt érdeklődöm, így nagyon szívesen olvasok vagy kérdezek másoktól, és az a célom, hogy nem csak a magam, hanem mások látókörét is szélesíthessem ezzel.
