1959. január 23-án egy 10 fős baráti társaság indult el egy sítúrára, azonban a téli kiruccanás nem a megszokott módon zárult, ha mondhatjuk így. A 10 fiatalból mindössze 1 élte túl a téli vakációt. 1959. február elsejéről másodikára virradó éjszaka ugyanis 9 fiatal meghalt. A Dyatlov-rejtély még máig is az egyik legtitokzatosabb kriminalisztikai rejtély az orosz történelemben.
Előzmények és maga a túra
Az Uráli Műszaki Főiskola hallgatói az SZKP XXI. kongresszusának tiszteletére egy sítúrát szerveztek az Ural hegységbe. Kilencen az iskola hallgatói voltak, a tizedik embert, aki egy hegyi túravezető volt, a csoport mellé rendelték ki.
A csoport hivatalosan január 27-én kezdte meg az útját, addig utazással telt javarészt az idejük. A csapat egyik tagjának, Jurij Jugyinnak egy ideggyulladás keletkezett a lábában, amiért ő január 28-án visszafordult, így ő lett a rejtélyes eset egyetlen túlélője. Mivel Jugyin kivált a gárdából, így szemtanúja a további történéseknek nem maradt, fényképfelvételekből és naplóbejegyzésekből tájékozódunk arról, hogy vajon mi történt a társaság tagjaival, hogyan és hová folytatták útjukat.
A források szerint feltételezhető, hogy a tervük az volt, hogy átkelnek a Holatcsahl hegy melletti hágón, és a túloldalon éjszakáznak. Február elsején szerették volna mindezt véghez vinni, azonban sajnos a természeti viszonyok nem voltak kedvezőek: erős volt a havazás és a szélfújás, ezért valószínűleg az eredetiekhez képest, nyugatra tértek el és a Halat Szjal, azaz a Halálhegy igen meredek oldalán töltötték az éjszakát, amelynek a dőlésszöge 15 fok! Sajnos ezután örök álomra hajtották a fejüket, hiszen a 9 ember többé már soha nem kelt fel, nem adott magáról életjelet. Elnyelte őket az éjszaka.
A keresés
A terv az volt, hogy a túracsapat február 12-én ér vissza Vizsajba, tehát akkor fejezték volna be az útjukat. Jugyin azonban azt az üzenetet hozta Dyatlovtól (az egyik csoport tag, plusz róla nevezték el az egész ügyet), hogy valószínűleg késni fognak, a túra pár napot csúszik. Éppen ebből kifolyólag nem kereste őket senki, egészen február 16-17-ig. Ezt követően akartak a társaság keresésére indulni, azonban bajban voltak, mert mint utóbb kiderült Dyatlov nem adott le útvonaltervet a sportklubnak.
Megkezdődött a körülbelül 4000 négyzetkilométernyi terület átfésülése, amelybe egy hét elteltével a légierő is csatlakozott, hogy minél gyorsabb és hatékonyabb legyen a keresés. Február 26-án találták meg a fiatalok utolsó táborhelyet, valamint ekkor bukkantak rá öt holttestre is. A másik négy testet majd csak jóval később, májusban, a hóolvadások közepette sikerült fellelni. Na de nézzük is miért számít ez az ügy olya rejtélyesnek? Erre a magyarázat annyiban egyszerű, hogy a kilenc áldozaton nem szokványos sérüléseket és nyomokat találtak, mondhatni az egész ügy eléggé homályos, mert a szakértők olyanokat láttak, találtak és tapasztaltak, amire addig (és lehet, hogy azóta sem) nem volt példa. Nézzük meg, hogy melyek voltak ezek a rejtélyes nyomok, amelyeket szerintem még azóta sem sikerült megoldania senkinek.
Zavaró, mondhatni korábban sosem tapasztalt tényezők az ügy kapcsán
- Első ami megemlítendő, hogy a csoport sátra fel volt vágva, mégpedig belülről.
- Öt holttest, amit ekkor találtak meg a sátortól 900 méterre volt, lábnyomaik pedig, amelyek oda vezettek, rendezett sorban voltak, ami pánik esetén nem lenne szokványos.
- Természetesen nagy mínuszok tomboltak, ennek ellenére két holttesten nem volt lábbeli, három pedig csupán egy alsóneműben volt.
- Az egyik tag, Zinaida mellett vércseppeket találtak, azonban a vizsgálatok eredménye alapján egyikőjüktől sem származik. Akkor kié lehetett?
- Az egyik testnek az orra a másiknak pedig a nyelve hiányzott, s többeken is találtak égési sérüléseket.
- Érdekesség még, hogy mindegyik személynek a bőrszíne narancssárgásra változott. Említettem a cikkemben korábban, hogy négy holttestet csak májusban sikerült felfedezni. Ezeket 70 méternyi távolságra találták meg a többiektől. A kilenc testből haton radioaktivitást mutattak ki.
- Zolotarjov fényképezőgépéből, amelyre felvételeket készített, hiányzott a filmtekercs.
- Az egyik tagnak az össze bordája eltört és elmozdultak a belső szervezi, azonban mindezt úgy, hogy külső sérülést nem találtak rajta.
- Egyikük koponyaalapi sérülést szerzett úgy, hogy nem voltak a holtteste mellett lábnyomok.
- A boncolók megállapították, hogy öten megfagytak, hárman sérüléseikbe haltak bele, a kilencedik ember halálának az oka pedig vegyes volt.
Magyarázat, az ügy lezárása
A hivatalos magyarázat szerint a csoport sietve hagyta el a sátrát egy lavina miatt. A rossz látási viszonyok miatt eltévedtek és nem találtak vissza a sátorhoz, így tüzet gyújtottak, azonban ez kialudt és ekkor ketten megfagytak. A társaság egy része kúszva próbált meg tovább haladni, azonban velük is végzett a szörnyű hideg. A megmaradt tagok pedig a hóba temetkezve próbáltak egyről a kettőre jutni, viszont a vastag hóréteg elmozdult és maga alá temette őket, teljesen eltörve csontjaikat. Az ügyészség immár lezártnak tekinti az ügyet.
Cikk forrása: 1
Képek forrása: kiemelt kép, 1, 2, 3, 4
Sziasztok! Kondora Petra vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója. Már egészen kiskorom óta nagyon szerettem, és szeretek olvasni, az irodalom mindig is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott. Az írás terén eddig komolyabb közegben sose próbáltam ki magam, mindig csak a fiókom olvasta a papírra vetett gondolataimat. Az, hogy bekerültem a Media Iurisba nem csak annyit adott nekem, hogy belevethetem magam az újságírás kalandjaiba, hanem azt is, hogy egy ilyen összetartó, csoda csapathoz tartozhatok.
