2014. május 27-én eltűnt egy 40 éves nő. Válófélben volt, hentes férjétől elköltözött Győrbe, ahonnan Mosonmagyaróvárra járt át, ahol gyógytornászként dolgozott. Június elején és végén is átvizsgálták Darnózseli határát, majd július elején őrizetbe vették a férjet, aki azóta is őrizetben ült, mindvégig tagadva, hogy megölte volna feleségét. Nem kis port kavart az ügy – és nem kis port kavar a mai napig -, hiszen számos tárgyalás során a különböző ítéletek más-más nézőpontból születtek. Sem a bíróságoknak, sem az ügyön dolgozó nyomozóhatóságnak nem volt egyszerű dolga, hiszen a legkézenfekvőbb bizonyítás nem volt lehetséges a holttest hiányában.
Válóperként indult…
A nő eltűnése után egyértelműen férje vált az első számú gyanúsítottá, megvizsgálták a férfi és a nő mobiladatait, és az eltűnés éjszakáján is egy helyen voltak, Mosonmagyaróváron, majd mindkét telefon darnózseli otthonuknál volt. A vád szerint a házaspár kapcsolata 2011-ben megromlott. A bíró szerint a vádlottat az mozdíthatta ki a nyugvópontjából, hogy felesége a gyerekelhelyezés befejeztéig és a válás lezártáig haza akart költözni, ekkor pedig a férfi valamiféle megoldást keresett. A nő a végleges válásig vissza szeretett volna költözni otthonukba, hogy a 12 éves gyermekükkel együtt élhessen, amit a férfi nehezményezett, kapcsolatuk ekkor mérgesedhetett el. A férfi egy alkalommal bántalmazta is a feleségét, aki nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A férfit ekkor próbaidőre engedték. A nő válópert kezdeményezett, elköltözött otthonról, de hiányoztak a gyerekei és bejelentette, hogy visszaköltözik, amíg a válás le nem zajlik. Erre már nem került sor, mivel a nő 2014 májusában, ahogyan az feljebb már említésre került, eltűnt. Utoljára a mosonmagyaróvári munkahelyén látták.
A vád
A vád szerint a férfi megölte feleségét, majd autóba tette, hazavitte, és megvárta, amíg a gyerekük elalszik. Ezután beállt az autóval a garázshoz, kivette a holttestet, és a ház alatti húsfeldolgozóban azt feldarabolta, ledarálta.
A nő eltűnését annak testvére jelentette be. Miután a rendőrség felhívta a vádlottat, a maradványok egy részét elégette, egy részét elrejtette vagy szétszórta, később pedig sósavval fertőtlenítette a húsfeldolgozó eszközöket.
Másnap a vádlott bement a kórházba kézközépcsont töréssel, de azt nem tudta megmondani, mikor vagy hogy tört el az a csont. Pár nappal később a nyomozók megtalálták a réten az el nem égett darabokat a nő szív-, máj-, tüdő-, bőr- és izomszöveteiből, alig néhány kilométerre a vádlott házától, az egyezést később DNS-teszt is bizonyította, sőt még a Fertő tóban is találtak maradványokat. A tárgyalássorozat alatt a bíróság több tanút is beidézett, majd meghallgatott. Egyikük azt állította, hogy látta, ahogy a vádlott a gyilkosság éjszakáján kivesz valamit az autó csomagtárolójából és a beindított füstölő felé viszi. Egy másik tanú pedig azt mondta, a gyilkosság másnapján látta, ahogy a férfi egy zsákból valamit szétszór egy réten.
Eltérő bíróságok – eltérő ítéletek
Első fokon és a megismételt eljárásban a férfit korábban már kétszer felmentették. A másodiknál a bíró úgy indokolt, nincs bizonyíték az emberölésre, és nem derült ki, hogy a sértett mikor és hogyan vesztette életét. Az viszont szerinte bebizonyosodott, hogy a vádlott kétszer nem mondott igazat. Valótlanul állította, hogy a gyilkosság időpontjában a testvérénél volt, és az sem volt igaz, hogy nem járt azon a réten, ahol a felesége maradványait megtalálták. A bíró feltette a kérdést: ha a sértett halálához nincs köze a vádlottnak, akkor „milyen gondolat mentén” cselekedhette a vádlott azt, amit? Miért tette a kocsi csomagtartójába a nőt, miért szórta szét a maradványokat? „Ezen a ponton megbukott a vádlott” – mondta a bíró, mert például „tettenérésszerű fejlemény” az, hogy tanú látta, ahogy a réten szórja szét azokat. Az is kizárható a bíró szerint, hogy a vádlott valamilyen kóros elmeállapotban lett volna a bűntény elkövetésekor. Újra megismételte, emberölésért nem lehet elítélni a tényállások hiánya miatt.
Hét év börtönbüntetésre ítélték másodfokon a darnózseli hentest, akit azzal vádoltak, hogy megölte feleségét, a holttestet pedig a házukban lévő húsfeldolgozóban feldarabolta, ledarálta, maradványait elégette, majd szétszórta. A vádlott otthonról érkezett a Győri Ítélőtáblára, mivel szabadlábon védekezhetett. Az ítélet szerint a vádlott testi sértés bűntettében bűnös. A büntetésbe beleszámít a korábban előzetesben töltött huszonkilenc hónap is, emellett nyolc évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős, mert az ügyész és a védő is fellebbezett.
Az ügyész korábbi perbeszédében azt mondta, a vádlott a holttestet azért tüntette el, hogy ne legyen bizonyíték a bűnösségére. Közvetlen bizonyítékok viszont szerinte vannak: a vádlott és a sértett viszonya, a folyamatban lévő válóper, a férfi indulata a nő felé, hogy az áldozat egészséges volt, így a természetes halál valószínűleg kizárható, a férfi ott várta aznap este a nőt a munkahelye előtt, és a telefonok cellainformációi szerint is egy helyen voltak. A sértett családját képviselő ügyvéd szerint pedig szerint fontos lenne megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy a vádlott miért hazudott többször is, például arról, hol volt a gyilkosság estéjén.
A férfi végig ártatlannak vallotta magát. A vádlottat a Tatabányai Törvényszék 2019 márciusában bizonyítottság hiányában felmentette, a Győri Ítélőtábla azonban testi sértés miatt hét év börtönre ítélte. Az ítélet ellen akkor az ügyész súlyosbításért, a vádlott és védője felmentésért fellebbezett. Így született meg most a legfelsőbb bírói szerv még súlyosabb ítélete, amely azóta immár jogerős.
A bíró indoklásában azt mondta, a tényállások hiánya miatt nem lehet teljes bizonyossággal kimondani, hogy a vádlott szándékosan okozta felesége halálát, ezért ítélték el testi sértés bűntettéért, nem pedig gyilkosságért. Súlyosbító körülmény az ítéletben a családon belüli erőszak egyre gyakoribbá válása, és hogy ez is ennek az esete, valamint a nő halálának körülményei és a brutális kegyeletsértés is.
Képek forrásai: kiemelt kép, 1
Sziasztok! Sebők Aida vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a 2021/22-es tanévtől a Media Iuris szerkesztője. Az írással és az irodalommal már általános iskolában elkezdtem foglalkozni és ez a szenvedélyem azóta is tart. Cikkeimben elsősorban a büntetőjog a fő csapásvonal, de nagyon élvezem az interjúk készítését is, így sok különleges emberrel és izgalmas témákkal igyekszem színesíteni a Media Iuris oldalát.
