A cyberbullying jelensége egy kezelendő problémának minősül. Fontos tudni, hogy mik azok, amikkel csökkenthetjük ennek veszélyét, vagy a már kialakult helyzetet orvosolni tudjuk. Az alábbi cikkben Dr. Hohmann Balázs és D. Horváth Vanessza oszt meg velünk rendkívül jelentős információkat a cyberbullying kapcsán ismereteikről, annak jelentéséről, kezeléséről. D. Horváth Vanessza a Közigazgatási és infokommunikációs jogi tagozat második helyezettje lett a Kari Tudományos Diákköri Konferencián: „Láthatatlan ellenség. A cyberbullying jogi megítélésének kérdései”-című pályamunkájával, valamint az Országos Tudományos Diákköri Konferencián különdíjban részesült.
Az OTDK dolgozatodat a cyberbullying témakörében írtad. Kérlek, megosztanál pár általános információt a cyberbullying problémájáról? Mely korosztályt érint a legjobban?
D. Horváth Vanessza: A cyberbullying kifejezés magyar nyelvre véleményem szerint legpontosabban online bántalmazásként fordítható le. Az elkövetési magatartások taxatív felsorolására, tekintettel a folyamatos technológiai fejlődésre, nem vállalkozhatok, de e körben említhető példának okáért a cyberstalking, online zaklatás, online kiközösítés, személyes adatok engedély nélküli felhasználása és még számos más fordulat.
Noha a jelenséget az online platformokat kevésbé használók leginkább az amerikai gimnáziumok filmekben oly sokszor torzítottan ábrázolt, klikkesedett világához kötik, naivitás lenne azt feltételezni, hogy a magyar fiatalok nem szenvednek el ilyesfajta atrocitásokat. Azt is számításba kell vennünk, hogy feltehetően nagyfokú látenciával állunk szemben. Amennyiben egy önmagában amúgy is kételkedő fiatal esik áldozatul a cyberbullyingnak, szégyenérzete miatt kérdéses, mer –e egyáltalán segítséget kérni. Abban az esetben pedig, ha egy, a közösségből már a cyberbullying megvalósulása előtt kirekesztett fiatalkorú kerül az online megfélemlítés hálójába, elképzelhető, azt, hogy felnőtteket avasson be kálváriájába, úgy éli meg, mint egy végzetes árulást, amely még messzebb sodorná őt saját korosztályától.
A cyberbullying megértéséhez érdemes a bullying, azaz az iskolai bántalmazás jelenséget alapul venni, ezzel pedig meg is válaszolható az a kérdés, hogy mely korosztály a leginkább érintett. Az iskolai bántalmazás fontos eleme, hogy olyan fiatalok követhetik el, akik nem állnak sem rokoni viszonyban, sem pedig párkapcsolatban az áldozattal, így lehet például elhatárolni e jelenséget a kapcsolati abúzustól, azonban erőfölény érzékelhető közöttük.
A cyberbullying során ehhez képest többletelemként jelenik meg az elektronikus eszközök használata. A többi sajátosság éppen az online világból fakad. Ezek könnyen kikövetkeztethetők, de fontos hangsúlyozni, milyen veszélyt hordoz magában, hogy az áldozat megaláztatásai nem érnek véget, amint elhangzik az utolsó óra végét jelző csengőszó. Emellett az ismétlődés veszélye is új köntösbe bújtatva jelenik meg, elegendő akár csak arra a hétköznapi szituációra gondolni, hogy egy kompromittáló képet többször megosztanak a közösségi médiában. Valamint, bár a cyberbullying esetek elemzése során értelemszerűen az áldozat kerül az érdeklődés homlokterébe, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy bármilyen szörnyűségek is valósulnak meg, az elkövetők sokszor éppúgy gyermekek. Esetükben pedig különösen veszélyes lehet a virtuális valóság deszenzitizáló hatása, hiszen amíg például egy iskolai konfliktus során a bántalmazó azonnali visszacsatolást kap az áldozat reakcióiról, cyberbullying során nincs is lehetősége felmérni a tette súlyát.
Bár a legnagyobb médiaérdeklődésre azok az esetek tarthatnak számot, amelyek az áldozat halálával végződnek, nem szerencsés a szülők felé azt közvetíteni, hogy minden online bántalmazás szükségszerűen öngyilkosságot von maga után. Komoly probléma és rizikófaktor, amit semmiképpen sem szabad elbagatellizálni, azonban a pánik helyett logikusan, szakszerűen felépített megelőzési és kezelési stratégiák alkalmazása szükségeltetik.
Vannak olyan tényezők, amelyekkel egy személy elősegítheti az áldozattá válását a cyberbullying vonatkozásában? Mivel tehetünk ellene, hogy megelőzzük az efféle „támadásokat”?
D. Horváth Vanessza: A cyberbullying, csakúgy, mint minden bullying – cselekmény egy „rendszerhiba” a közösségen belül. Értelemszerűen mindig vannak, akik kilógnak az adott társaságból, és így könnyebben válnak akár online, akár offline csúfolódás céltáblájává, de ahol a csoportnormák eltűrik a bántalmazást, ott előbb – utóbb valaki az áldozat pozíciójába kényszerül. Éppen ezért nem megoldás például, ha egy bántalmazott gyermeket kiemelnek az osztályból, és átviszik egy másik intézménybe. Mivel az elkövető és az áldozat sokszor iskolai keretek között ismeri meg egymást, az oktatási intézmények preventív szerepe megkerülhetetlen. Fontos lenne a támogató iskolai légkör megteremtése, a társas – érzelmi képességek fejlesztése, ennek egyik eszköze lehet példának okáért a színházi nevelés, amelyet sikerrel alkalmaznak például Ausztriában az alsós korosztály körében, de hazánkban is ismert.
Természetesen mindez csak akkor vezethet eredményre, ha az iskolán kívüli környezet is partner mindebben.
Nyilván létfontosságú, hogy mindenki megpróbáljon beilleszkedni az adott közösségbe, de véleményem szerint soha nem az áldozatnak kellene taktikákkal felvérteznie magát, hogy elkerülje a bántalmazást, hanem a magával a cyberbullyinggal vagy bullyinggal szemben kellene, hogy zero tolerancia érvényesüljön.
Sokszor nehéz beazonosítani, hogy ki is maga az elkövető. Milyen lehetőségeink vannak a jogi útra terelés tekintetében?
D. Horváth Vanessza: OTDK dolgozatomban a magánjog és a büntetőjog szemüvegén keresztül vizsgáltam az áldozatok jogi lehetőségeit, illetve röviden kitekintettem az adatvédelem területére. Utóbbi vonatkozásában az érintetti jogok közül a GDPR 17. cikkében szabályozott, „elfeledtetéshez való jogot” emelném most ki, ennek keretében a jogosult kérésére a személyes adatok meghatározott esetekben törlésre kerülhetnek. A döntés alapja a magánszférához való jog és a társadalom érdeke közötti mérlegelés, de mivel cyberbullying cselekmények esetében ez utóbbi fordulat kizárható, ez hathatós segítség lehet az Európai Unió valamely tagállamában élő áldozatok számára.
A jogi útra terelés tekintetében kulcsfontosságú a bizonyítékok gyűjtése. Bárki, aki az online világban bántalmazást észlel, segítheti az áldozat érdekérvényesítését, a bántalmazó leleplezését akár egy screenshot készítésével, a tartalmak mentésével. Az adott közösségi oldalon jelenteni kell a cyberbullyingot, így a sértő tartalom, akár az elkövető személyének beazonosítása hiányában is, törlésre kerülhet.
A bizonyítás megkönnyítése érdekében fontos lehet ténytanúsítás igénylése. Eme eljárás lényege, hogy a felkeresett közjegyző egy teljes bizonyító erővel rendelkező közokiratot állít ki a virtuálisan kapott, sértő, fenyegető üzentekről vagy kommentekről.
Amennyiben ismert az elkövető, mivel cyberbullying a személyiségi jogok sérelmével jár, e körben már a korlátozottan cselekvőképes kiskorút önálló keresetindítási jog illeti meg.
A jogalkotó nem kriminalizálta a cyberbullyingot, amennyiben azonban, ha az online bántalmazás kimeríti valamely törvényi tényállást, például zaklatást, zsarolást értelemszerűen a büntetőjog, mint ultima ratio is segítségül hívható.
Jogon kívüli eszköz, ellenben az áldozat számára rendkívül hasznos lehet az Internet Hotline – hoz fordulás lehetősége, amely anonim bejelentéseket fogad a gyermekjogokat sértő tartalmak kapcsán. Amennyiben pedig a bejelentés alapján indokolt, maga az IH veszi fel a kapcsolatot a Nemzeti Nyomozó Irodával, ami a következő lépés az elkövető személyazonosságának kiderítéséhez.
Előfordult már, hogy találkozott az internet hálóján valamilyen platformon kegyetlen megnyilvánulásokkal, piszkálódó üzenetekkel? Ön mit tenne, ha ilyen atrocitások érnék?
Dr. Hohmann Balázs: Úgy gondolom, hogy mindannyian találkozunk ezzel a jelenséggel, lépten-nyomon, de a társadalom ingerküszöbét nem feltétlenül üti meg mindig a közlés ténye, a mögött megbújó szándék, és így gyakran a közösségi fellépés, a társadalmi kontroll is elmarad. Annak ellenére, hogy nem mindig cyberbullying-hoz kapcsolódó eseteket láthatunk, érdemes csak az egyes közösségi oldalakon elharapódzó, ingerültté váló kommentek áradatára gondolni – egyes felhasználók ma már ezért nem is olvassák az úgynevezett kommentszekciókat, amelyek sok esetben a feszültség levezetésének elektronikus környezetben való (egyébként problémás, nem egy esetben jogsértéseket megvalósító) mintapéldájává válnak.
Hogy mit lehet tenni ilyen esetben, érintettként? Az adekvát fellépésnek véleményem szerint mindig igazodnia kell az eset összes körülményéhez, az érintettek, áldozatok hozzáállásához, lehetőség szerinti kíméléséhez, hogy további sérelmet lehetőleg ne okozzon a helyzet orvoslása. Az előttem szólóhoz kapcsolódva, néhány gondolattal egészíteném ki az általa vázolt lehetőségek tárházát. Többségében, az on-line környezetben előforduló eseteknél, elegendőnek bizonyul az, hogyha mielőbb, a helyzet további eszkalációját megelőzve a felhasználja törli a problémás tartalmat, üzenetet, tiltja az adott platformon a küldő fél tartalmait.
Ha a fent említett megnyilvánulások, üzenetek olyan nyilvános platformra is kikerültek, amelyekről az érintett felhasználó egymaga nem képes eltávolítani a kifogásolt tartalmat, akkor érdemes azt mihamarabb bejelenteni az adott platformot üzemeltető szolgáltatónak. Az időtényező itt kiemelten fontos lehet, ugyanis az internet adottságai alapján a tartalmak idővel megtöbbszöröződhetnek, más oldalakra is kikerülhetnek, akár az elkövető és az érintett beavatkozása és tudta nélkül és ennek érdemes elejét venni.
Amennyiben ez a jelenség ismétlődik, fokozódik (tehát például egyre durvább hangvételű, fenyegetővé váló tartalmakkal, üzenetekkel találkozik a felhasználó), érdemes lehet hivatalos útra terelni a rendezés folyamatát – ez nem mindig jelent automatikusan feljelentést, előfordulhat, hogy speciális közegben más, köztes szervek is hathatós segítséget tudnak nyújtani. Gondoljunk csak – a cyberbullying szempontjából kiemelten fontos és vizsgált területként – az iskolai környezetre, ahol a tanárok, a tantestület, az intézmény vezetői, az ifjúságsegítőként eljáró kolléga, de akár a fegyelmi bizottság is tehet olyan intézkedéseket, amelyekkel potenciálisan kiküszöbölhető a további sérelmek felmerülése úgy, hogy a jellemzően szintén fiatal elkövető sem visel magán életre szóló stigmát az egyéb felelősségre vonási formák alkalmazása miatt.
Mint az internet tudatos használója, milyen lehetőségeket ismer az oldalaink védelmére, jelszavunk őrzésére, amiket nem ismer feltétlen egy átlagos felhasználó?
Dr. Hohmann Balázs: Már-már elcsépelt, de nagyon sok problémára megoldást jelentő gyakorlat lehet az, hogy következetesen és minden eszközt megragadva vigyázunk a személyes adatainkra, ebbe beleértve az általunk megosztott összes információt és tartalmat is – azokat is, amelyekről nem is feltétlenül tudjuk az adott pillanatban, hogy megosztjuk.
Ahogy a közismert mondás tartja, az internet nem felejt, s ennek figyelembevételével sok-sok további hátrányt és sérelmet figyelembe lehet venni. Ennek keretében érdemes kiemelten odafigyelni, hogy milyen adatainkat adjuk meg az egyes platformokon, és azokhoz ki és milyen módon férhet hozzá, milyen tartalmakat osztunk meg és pontosan kikkel. Éppen ezért pusztán az adatvédelmi, biztonsági beállítások helyes alkalmazásával, sőt egyes esetekben kritikusan szigorúra állításával a felhasználó máris komoly lépéseket tett saját maga védelme irányába.
Elsőre nem is gondolná egy felhasználó, hogy a mobileszközébe vagy számítógépébe épített kamerafelvételek közzétételével, helymeghatározással ellátott posztjaival valójában hihetetlenül nagy betekintést enged privátszférájába, személyes környezetébe – s ami egy ártatlan posztnak tűnik a hálószobánkból, ébredésünk pillanatában, az ebédünkről és a napunk bármely részéről, valójában visszaélések tárgyát képezhetik a következő időpillanatban. Ma már ismertek olyan tudományos kutatások, amelyek megállapításai alapján egy átlagos európai vagy amerikai tinédzser, az általa megosztott, saját készítésű médiatartalmaival, olyan betekintést tud nyújtani életvitelében, hogy a visszaélésben érdekelt személyek konkrétan fel tudják térképezni lakásának elrendezését, az átlagos napi útvonalát (ezzel a várható tartózkodási helyét egy adott időpillanatban) és preferenciáit is, amelyek még végtelenebbé tehetik egy olyan visszaéléssel szemben, amely online adatgyűjtésen alapszik és végül offline cselekményekbe és következményekbe csap át. Mivel az esetek többségében némi keresőmunkával, szinte bárkiről elérhetőek lehetnek ezek az információk, ezért ma már nem feltétlenül kell komolyabb informatikai szaktudás ahhoz, hogy ezzel bárki visszaéljen.
Szoftveres megoldások terén szerencsére napjainkra számos megoldás áll rendelkezésre az adatok védelmére, a jelszavak őrzésére: jelszavak tekintetében például úgy, hogy mindenhol nagy hosszúságú és bonyolult jelszavakat alkalmazunk, amelyet egy mesterkulccsal (akár biometrikus azonosítással) ellátott adatbázisban tárolunk el és használjuk, amikor szükségünk van rá. Így megoldható a könnyű, kitalálható jelszavak kérdésköre, de egy valami itt is fontos lehet: annak az egy azonosítónak, jelszónak a kiemelt védelme, mert rendelkezésünk alóli kikerülésével egyszerre veszélyeztetjük saját hozzáférésünket és az online személyiségünk elleni összehangolt támadás létrejöttét is.
Mit gondol, a szülők, a tanárok mit tehetnek a fiatalokra leselkedő cyberbullying ellen?
Dr. Hohmann Balázs: Nagy szerepük van a megelőzésbe, és ha már megtörtént a baj, az eset feldolgozásában is. A megelőzés esetén talán a legfontosabb, amit ki lehet emelni, az az, hogy érdemes szülőként, tanárként nem elzárkózni, eltiltani a fiatalokat a modern kapcsolattartási formáktól, a fent említett platformok használatától. Sokkal inkább működőképes lehet az, hogyha ők biztos pontok maradnak a fiatalok életében, akik a háttérből azért figyelik az események alakulását (vigyázat: a szülő túlzott kontrollálási kényszere, a folyamatos on-line ellenőrzés hasonló problémákat okozhat, mint a cyberbullying-hoz tartozó cselekmények), lehetőség szerint átbeszélik és nem diktálják a szabályokat. Nyilván ez nem jelentheti azt, hogy semmilyen korláthoz ne kellene kötni az érintett fiatalokat, és ne lenne szerepe a határozott iránymutatásoknak a használat mértékére és módjára vonatkozóan, de nagyon fontos, hogy ebben erős partneri szerepet alakítsanak ki a fiatalokkal, mert ennek hiányában majd várhatóan titokban, rejtve történnek meg azok az események, ahol pont, hogy a szülők és a tanárok segítségére lenne szükség.
Tanári szempontból még egy vonatkozást emelnék ki: ők közösségben találkoznak a gyermekekkel, fiatalokkal – így jó kommunikációs stratégiával, a bizalmat elnyerve és azzal nem visszaélve fel tudják dolgozni ezt a témakört velük, hatékony prevenciót biztosítva a leginkább veszélyeztetett iskolás korosztály számára és adott esetben közösen értékelve a már megtapasztalt élményeket. Ez kemény dió, nagy felkészültséget és rengeteg időt igényel, de végül mégiscsak megvalósulhat az, ami a legfontosabb: (nagyobb) biztonságba tudhatjuk a fiatal generáció tagjait az on-line környezetben.
A Media Iuris nevében nagyon köszönöm az interjút!
