„A Cartier, mint valami varázsló, aranyfoglalatban hozza le nekünk a Holdat az égről”. Jean Cocteau. Ha lett volna akkoriban olyan cím, hogy Párizs legkelendőbb agglegénye, azt biztosan Louis Cartier kapta volna. Fiatal volt, gazdag, jóképű, sármos, neve pedig egyet jelentett a gyémántokkal és kiváltságokkal. A Cartier S.A. egy francia, elsősorban luxus ékszerekkel és karórákkal foglalkozó divatház. Cartier a mai napig köztudottan, ahogy büszkélkedve mondják is cégükről, a királyok ékszerésze, az ékszerészek királya. A Cartier házat Louis-Francois Cartier (1819-1904) alapította meg 1847-ben, amikor átvette a párizsi Rue Montorgueil 31. szám alatti ékszerműhely vezetését.
A Cartier márka hangsúlyosabb és meghatározó pillanatairól készült egy nagyon látványos, a márkára jellemző szimbólumokkal teletűzdelt kisfilm, Odysess címmel, amit ide kattintva megtekinthettek.
Panthère – A szerelem ihlette
„Eleinte csak a legbátrabb hölgyek viselték a párducot, azok, akiknek nem kellett bizonyítaniuk semmit – mondta Rainero. – Az 1940-es évek előtt elfogadhatatlan volt, ha egy nő egy állatot választ az önkifejezésre. Megtehette egy színésznő vagy egy olyan nő, mint Jeanne, aki nem beleszületett a magas rangú társaságba, de a párduc túl erős szimbóluma volt a függetlenségnek a házas nők számára” – magyarázta meg Rainero, miért kellett majd’ három évtizedet várni, hogy elfogadhatóvá váljon, ha egy nő párduc alakú ékszert visel. Még az 1940-es években is nagy merészség kellett hozzá. Ahogy egy újságíró akkoriban írta: „atombombát dobott le a Cartier.”
A frissen elvált Louis Cartier gyakori vendég volt a város legdivatosabb éttermében, a Maximban. Mondhatjuk, hogy a törzshelye volt az étterem 1914-ben, amikor találkozott a 27 éves Jeanne Toussaint-nal, Pierre de Quinsonas francia nemes korábbi szeretőjével. Toussaint vékony volt, porcelánszerű arcát barna haj keretezte. Roppant jól öltözött,, ami nem meglepő, hiszen Gabrielle Chanel barátnője volt, így hasonló körökben mozgott, mint a Cartier Paris vezetője. Toussaint kiemelkedett a többi nő közül intellektusa és stílusa miatt. Nem véletlenül kapta a La Panthère (párduc) becenevet: párducbundát viselt, és a lakberendezésben is imádta a vadmacska prémjét. Charleston-ruhában járt, fejét selyemturbánba tekerte, és a szőrmestóla nem hiányozhatott a válláról. De Quinsonas, akivel 1912-ben afrikai szafarira is elutazott, Pan-Pannak becézte. „Vad, független és elegáns – ez a három szó jellemezte legjobban Jeanne-t”.
Louis Cartier és Jeanne Toussaint találkozása a Maximban sorsszerű volt. Szerelem első látásra, amiről mindenki álmodik. Louis azonnal Jeanne hatása alá került, és az érzés kölcsönös volt. Ahogy sokan előtte, az ékszerész is feleségül akarta venni, ám a Cartier család ellenállásába ütközött. A család nem akarta, hogy a Cartier név a botrányos válás után egy kétes hírű nővel való szerelmi viszonnyal kapcsolódjon össze. A vonzalomnak azonban nem lehetett parancsolni.
1914-ben, nem sokkal megismerkedésük után Cartier megbízta George Bariber illusztrátort, hogy készítsen meghívókat egy ékszerkiállításra. A meghívó közepén egy porcelánbőrű, barna hajú nő volt gyöngysorral a nyakában, lába előtt egy párduccal. Még ugyanabban az évben, néhány hónappal később Cartier kinevezte Toussaint-t a bőr- és kiegészítőrészleg vezetőjének, azzal a küldetéssel, hogy találjon ki egy táska-tárca-neszesszer kollekciót az ékszerház arisztokrata ügyfeleinek. Ez a döntés olyan jól sikerült, hogy 1919-ben Louis Cartier újabb, befolyásosabb szerepet adott szeretőjének, ő lett a comité des créations nouvelles, azaz minden új Cartier kreáció készletéért Toussaint felelt, a különleges megrendelésekért is. A nővel az oldalán Louis Cartier tökéletesítette, amit ma Cartier Paris stílusnak nevezünk. Ezek közül is a leghíresebb a párduc, melyről azt tartják, hogy az a nő tervezte, akit Louis Cartier kis párducának, Petite Panthère-nek nevezett. Először 2D-ben tűnt fel a minta egy 1914-ben tervezett gyémántokkal és ónixszal díszített ékszerórán, majd az ékszerház szimbólumává vált párduc megjelent a cigarettatárcákon és más órákon is az 1920-as és 1930-as években, beleértve azt is, amit Louis Cartier a múzsájának ajándékozott 1919-ben. A párduc mára a Cartier összetéveszthetetlen szimbólumává vált, és a kollekció meghatározója lett az márka történetének.
A Cartier Tank – „Tankot hordok, mert ez az az óra, amit viselni kell” – Andy Warhol
A 20. század legelején az Európa-szerte híres pilóta Alberto Santos-Dumont egyik repülése után találkozott egy barátjával, Louis Cartier-vel, és megemlítette neki, hogy kifejezetten kényelmetlen, hogy nem tudja egyik kezét sem szabaddá tenni, hogy elővegye a zsebóráját repülés közben. Egy pilóta számára fontos, hogy lássa, mennyi az idő. Cartier rövid gondolkodás után rájött, hogy egy olyan órát kell készítsen, amit a pilóta a csuklóján tud viselni, ezáltal repülés közben bármikor rá tud pillantani. Aránylag rövid tervezés és egyeztetés után megszületett a Cartier Santos, az ős-pilótaóra. Annál jobb reklám a Cartier-nek és a karórának, mint hogy Alberto Santos-Dumont viseli, nem lehetett volna abban az időben. A repülés úttörőjeként tartották számon, akármerre járt, világszerte figyelték és csodálták. Soha el nem döntött például az, hogy ő, vagy a Wright fivérek emelkedtek először a levegőbe.
Louis Cartier csodálója volt a modern technológiának és a hadi iparnak, láthattuk, hogy a repülés első mérföldköveinél is jelen volt, nem volt ez másképp a harckocsik terén sem. Csodálattal töltötte el a Renault FT típusú tankja. Ennek a tanknak a formája volt az, ami megihlette őt, és létrehozta a Cartier Tank első modelljét. Nem sok olyan óra formatervet ismerhetünk, ami annyira kortalan, mint a Tank. A bemutatása óta eltelt 100 év alatt, bár több modellváltozat is létrejött, gyakorlatilag változatlan formában kapható. Ismert, népszerű modell.
… és még néhány különleges óra
Tank Cintrée
Louis Cartier értette és látta, hogy a teljesen szokatlan formájú, előremutató megoldásokat hordozó Tank sikerét meg kell lovagolni, és sorban találta ki a modellváltozatokat. Előnyére és kreativitása mellett szóljon az, hogy mindegyik maradandó és sikeres modell lett. Elsőként a Cintrée (magyarul: hajlított) jelent meg, 1921-ben. Az alapforma adott volt, viszont a tok sokkal hosszúkásabb és hajlított lett, így jobban rásimult a csuklóra.
Must de Cartier
Az 1970-es évekig változatlan kollekcióval, olykor minimálisan frissítve készültek a Tankok a Cartier-nél. 1976-ban viszont a cég kikerült a családi kézből, és a már oly’ sokszor emlegetett kvarcválság a Cartier óra-palettájára is negatívan hatott. Az új befektetők viszont meglátták a rést, és létrehozták a Must de Cartier Tankot. A Must de Cartier lényege, hogy nem aranyat vagy platinát használtak, hanem ezüstből készült a tok, és 20 mikron vastagon aranyozták. Ezt az eljárást vagy anyagot pedig elnevezték Vermeilnek. A Must de Cartier családban készült tankok az ősmodell formáját vitték tovább, piros, kék, fekete vagy különböző mintázatú (pl. fa) számlapokkal és kvarc szerkezettel.
Cartier Tank á Guichets
Az ékszerkészítő fantáziája nem nyugodott, látva a típus sikerét elkészítette a formabontóbb modelleket, elsőként 1928-ban a Tank a Guichets-t. Szokatlan megoldás volt az ugróóra, nem volt egy egész számlap, csak az órának és a perc-tárcsának a kivágása törte meg a tok egységét.
Cartier Tank Asymétrique
Az 1936-ban bemutatott Tank Asymétrique talán az egyik leglátványosabb darab a Tankok közül. Amellett, hogy kifejezetten feltűnő és modernnek hat, funkciója is van a 45 fokkal elforgatott számlapnak: Akár autó, akár repülőgép vezetése közben nem kell elengedjük a kormányt, és magunk felé emelni a csuklónkat, elég csak rápillantani az órára.
Cartier Tank Basculante – A pólósok órája?
1931-ben megjelent a Jaeger-Le Coultre Reverso, ami abban volt különleges – és élteti a típust mind a mai napig – hogy az óra tokját egy sínben csúsztatva meg lehet fordítani, így nem az üveg és a számlap látszik, hanem a tok polírozott hátoldala, így védve az órát a sérülésektől. Mivel ebben a korban egyre inkább elterjedt, hogy sportolás, így lovaspóló vagy cricket közben is viselje az ember az óráját, az eszközt védeni kellett, és a JLC mutatta meg a legjobb megoldást. Louis Cartier ezen felbátorodva ’32-ben létrehozta a Tank Basculante modellt, ami bár más elven, de ugyanúgy megfordítható volt, mint a Reverso. Az ötlete annyival volt biztonságosabb, hogy a koronát is védett helyre tette, 12 órához az óratok és a külső tok közé.
Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Sziasztok! Sebők Aida vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a 2021/22-es tanévtől a Media Iuris szerkesztője. Az írással és az irodalommal már általános iskolában elkezdtem foglalkozni és ez a szenvedélyem azóta is tart. Cikkeimben elsősorban a büntetőjog a fő csapásvonal, de nagyon élvezem az interjúk készítését is, így sok különleges emberrel és izgalmas témákkal igyekszem színesíteni a Media Iuris oldalát.