[metaslider id="9331"]
baby

A Baby-botrány

Ha valaki Olaszországot említi, az emberek többségének a finom ételek, a gyönyörű tájak és a történelmi emlékhelyek jutnak eszükbe. Olaszország rendkívül gazdag kultúrával rendelkezik, hiszen a több évszázados Római Birodalom hagyatékai mind a mai napig meghatározóak, de emellett említhetjük a katolikus egyház, ezen belül a Vatikán fontos szerepét is. Azonban a felszíni csillogás alatt meglehetősen sok „szemetet” is lehet találni, amelyek közül most elhoztuk nektek a „Baby Squillo” botrányt.

2014-ben járta be az olasz sajtót az a hír, amely szerint két középiskolás lány Róma egyik gazdag kerületében, Parioliban pénzért árulta a testét idősebb férfiaknak, majd az így keresett pénzt luxustermékekre – ruhákra és elektronikus eszközökre – költötték. Az eset kapcsán az is kiderült, hogy rajtuk kívül még egy tucat lány vett részt a kiskorúak prostitúciójával foglalkozó körben, azonban a központi két szereplő – egyikőjük 14 éves, másikuk 16 éves – elmondta a nyomozóknak, hogy a Google kapcsán kerültek „játékba”, amikor is rákerestek arra, hogy hogyan tudnának könnyen pénzt keresni. Az interneten egy hirdetés folytán kapcsolatba léptek Nunzio Pizzacalla-val és Mirko Ieni-vel, akik felfigyeltek a két lányra és elkezdték őket futtatni. A rendőrségi jelentésekben álneveket használtak – Angela és Anges – annak érdekében, hogy a fiatalkorú lányok információit távol tartsák a kíváncsiskodó, ítélkező társadalom elől, ezáltal megőrizve nekik a lehetőséget, hogy a történéseket maguk mögött hagyva normális életet tudjanak élni. Angela elmondása szerint az egyetlen céljuk az volt, hogy minél több pénzt tudjanak keresni, ezáltal minden lehetséges dolgot megszerezhessék maguknak, nehogy bármiben is hiányt szenvedjenek.

babyA szülők szerepe

A történetet csak tovább színesíti a két édesanya szerepvállalása. Míg az idősebb lányt szimplán csak az anyagi előnyök érdekelték, addig a fiatalabbat a saját édesanyja buzdította, hogy folytassa. Agnes családi háttere ugyanis nem volt felhőtlen: édesapja elhagyta őket, ezzel összefüggésben szinte az összes vagyonukat elvesztették, ezért Agnes az általa megkeresett pénzt édesanyjának továbbította, hogy ő ki tudja fizetni a számlákat. A rendőrség nyomozása alatt lehallgatott egy telefonbeszélgetést közöttük, amely során a lány könyörgött az anyjának, hogy hadd maradjon ki a „munkából”, mert az iskolai tanulmányaira szeretne koncentrálni, valamint nem is érezte magát túl jól. Ennek ellenére az anyuka nyomására kénytelen volt folytatni, aki azt javasolta mindemellett neki, hogy tanuljon két-három órát munka előtt és után. A bírósági eljárás során Agnes anyukáját megfosztották minden szülői jogától és hat év letöltendő börtönbüntetésre ítélték.

A másik oldalon Angela édesanyjának feltűnt lányának hirtelen megnövekedett rejtélyes bevétele, majd miután felfedezte a prostitúciós kört, amelyben Angela is bent volt, feljelentést tett a rendőrségnél, ami által megindult a teljes kör felszámolása. Ezen a ponton a két lány jelentések szerint 500-600 euró között keresett egy nap, vagy 300 eurót kaptak egy alkalomra.

Miért kavart akkora port az ügy?

Olaszországban a prostitúció legális, azonban ez nem terjed ki a 18 év alattiakkal folytatott nemi kapcsolatra. Ieni-n és Pizzacalla-n kívül, akik kibéreltek egy két hálószobás lakást, hogy a lányok ott tudják fogadni a klienseket, a rendőrség egy 50 fős listát állított össze azokról a férfiakról, akik kapcsolatba kerültek a két fiatallal. Ieni beismerte, hogy ezek a férfiak tudták, hogy Agnes és Angela kiskorú, azonban pont a fiatalságuk volt az, ami vonzóvá tette őket és segített nekik minél több ügyfelet találni. Ieni-t a bíróság végül tízéves börtönbüntetésre ítélte, míg Pizzacalla, akinek a szerepe annyi volt, hogy felkereste azokat az érdeklődőket, akik fiatalkorúakkal akartak szexuális kapcsolatot létesíteni, hét év letöltendőt kapott. 2015 júniusában tizenegy ügyfelet tartóztattak le és ítéltek egy év börtönbüntetésre, akik közül az egyik legnagyobb befolyású kliensnek Mauro Floriani rendőrkapitány számított, akinek felesége az olasz Alessandra Mussolini szenátor volt.

A Netflix sorozat

A Netflix 2018-ban „Baby” címmel kiadott az olasz ügyre támaszkodó sorozatot, amely ugyan három évadot megélt, viszont nagyon erős ellenszenvet váltott ki a nézők egy részéből, ugyanis sokan úgy gondolták, hogy a sorozat „normalizálja a kiskorúak szexuális zaklatását és a fiatalok prostitúcióját”. A rendező Andrea De Sica elmondása szerint erről azonban szó sincsen, a műsor kapcsán csak próbálták a lehető legélethűebben átadni a történetet, a főszereplők vívódását, és hogy döntéseiknek milyen súlya is lehet a jövőjükre nézve. Megerősítette továbbá azt is, hogy a sorozat csupán ihletett merített a Baby Squillo esetből, a fő irányvonal azonban továbbra is a szerelem maradt, és nem a prostitúció.

baby

Véleményem szerint a rendezőnek igaza van abban, hogy a sorozat nem próbálja meg úgy beállítani a prostitúciót, mintha a lehető legjobb foglalkozás lenne, hanem pont ellenkezőleg: ugyan a műsor elején még minden jó, a lányok könnyen jutnak pénzhez, viszont ahogy halad előre az idő, az életük szinte minden területére kihat – családjukra, szerelmi életükre, magánéletükre – és egyre nehezebbé válik kiszakadni ebből a közegből. Talán az egyik legerősebb pillanat, ami megmutatja, hogy Ludovica mennyire nem akarta már ezt folytani, és rájött, hogy pontosan mit is tett eddig, amikor a harmadik évad utolsó epizódjában keresik az egyetlen embert, akinek a vallomása sorsdöntő lehet ügyük eldöntésében: egy épület keresése közben lehúzódnak, hogy az út mentén álló örömlányoktól kérjenek útbaigazítást. Miközben Nicco az egyikükkel beszél, addig a kamera Ludora fókuszál, aki csak nézi ezeket a lányokat, és majdnem elsírja magát. Véleményem szerint az eddigi összes évad összes része ebben a pár másodperces pillanatban fut össze, tökéletesen reprezentálva, hova is jutott a lány, hogyan fejlődött és változott meg a saját nézőpontja. 

 

Forrás: 1

Képek forrásai: 1, 23

EnglishGermanHungarian