[metaslider id="9331"]

50 éve szállt le a Holdon a Luna-17

A világűr egy rendkívül érdekes dolog. Felfedezése az utóbbi évtizedekben kezdődött el igazán, azonban még mindig nem tudunk róla sokat. Felfogásában összefonódnak a fizika törvényei, a racionalitás és a filozófiai eszmefuttatások is. Számos olyan tényezője van, amiről csak találgatni tudunk, és sokan el sem tudjuk képzelni őket.

Űrverseny

Az űrkutatás az ’50-es évek végén kezdett el felfutni, mikor is az akkoriban uralkodó hatalmak, a Szovjetunió és az USA folyamatos kutatásokat és fejlesztéseket hajtottak végre annak érdekében, hogy – nem utolsósorban a másikat megelőzve – minél több mindent tudjon kideríteni a Föld légkörén túli világról, ezzel egy sajátos jelenséget, az űrversenyt megteremtve. 1957-ben a Szputnyik-program keretében a szovjetek indították útjára az első űrbéli eszközt, a Szputnyik-1 műholdat, sőt, még ugyanebben az évben egy másikat is, a Szputnyik-2-t. Ezzel elkezdődött az űrkorszak, amelybe az összes világűrrel kapcsolatos tevékenységet beleértjük, vagyis ez egy máig szakadatlanul tartó folyamat, állandó új felfedezésekkel.

A Luna-17 és a Lunohod-1

Idén november 17-én 50 éve szállt le a Holdon a Luna-17 űrszonda, amelyet az akkor még szovjetek indítottak ugyanezen év november 10-én, tehát útja a Holdig éppen egy hetet vett igénybe. Valójában azonban nem csak az ez az eszköz fontos számunkra: a holdszonda segítségével először került a Hold felszínére automata űreszköz, a Lunohod-1 holdjáró. Ennek a szerkezetnek a küldetése az volt, hogy a Holdon uralkodó bizonyos külső körülményekről vizsgálatokat hajtson végre, többek között panorámafelvételek készítésével, a talaj fizikai és kémiai tulajdonságainak vagy a kozmikus sugárzásnak a megfigyelésével.

 

 

A Luna-program

A „Luna” szó számos nyelven, többek között oroszul is „Hold”-at jelent. Így kézenfekvő volt erről elnevezni egy olyan programot, amelynek célja az volt, hogy szovjet űrszondák jussanak el – elsőként – a Holdra. Szergej Koroljov vezette azt az „OKB-1” nevezetű tervezőirodát, amelynek segítségével létrejöttek az első holdkutató űreszközök. Fontos tényező volt az is, hogy a szovjet Hold-program előkészületeiben felfedezett új vívmányok az amerikai Hold-programot is erősen megihlették, így a már említett szoros űrverseny keretében a szovjetek igyekeztek minél jobban megsürgetni a saját kutatási programjukat, nehogy lekörözzék őket az amerikaiak. 1965-re az OKB-1 iroda olyan mennyiségű feladatot végzett már, hogy végül a Lavocskin tervezőiroda vette át a Luna szondákhoz kapcsolódó feladatokat. A Luna-9 így már az ő gondozásukban készült. 

A program keretében 1958-ban indítottak először holdszondát, innentől kezdve folyamatosan indultak egészen 1980-ig bezárólag. Ezen belül három nemzedéket különböztetünk meg ebben az űrkutatási folyamatban.

A nemzedékek

Az első nemzedékbe értelemszerűen a program kezdeti fázisának a szerkezetei tartoznak, így a Luna-1, a Luna-2 és a Luna-3. Ezeknek a tömege körülbelül 500 kilogramm volt, feladatuk pedig az volt, hogy elérjenek a Holdra, és a túlsó oldaláról fényképeket készítsenek. Ezeket a kezdeti űreszközöket szokás egyszerű holdszondáknak is nevezni. A második nemzedék holdszondái már az előzőének a másfélszeresét nyomták, körülbelül 1500 kilót. A számozásuk Luna-4-től Luna 14-ig terjed.

A harmadik nemzedékbe tartozó holdrobotok már lényegesen nagyobbak és nehezebbek voltak elődeiknél, mintegy 4 tonnát nyomtak. A működésük alapján három csoportba lehet ezeket sorolni. Az első típusú szerkezetek küldetése az volt, hogy a Hold talajából mintát vegyenek, és elhozzák azt a Földre azért, hogy itt később megvizsgálhassák azt. Erre a célra indították útnak a Luna-16-ot, a Luna-20-at és a Luna-24-et. A második típusú szerkezetek már Lunohodokat, azaz holdlaboratóriumokat juttattak a Hold felszínére, így ide sorolhatjuk a már említett Luna-17-et is, amely a Lunohod-1-et szállította oda, illetve a Luna-21-et, amely a Lunohod-2-t vitte. Ezek a Lunohodok már felvételeket készítve maguk végeztek talajvizsgálatot. A harmadik típusú holdszondák abban különböztek az előzőektől, hogy már nem a Hold felszínén, hanem a Hold körül egy pályán járva készítettek róla felvételeket és végeztek vizsgálatokat, és az adatokat elküldték a Földre.

Jelentősége

A Luna-program korántsem volt zökkenőmentes: számtalan sikertelen kísérlet előzte meg és övezte közben is a sikereseket. Alapvető jelentősége abban áll, hogy ekkor sikerült először ember alkotta szerkezetnek önállóan elérni a Holdunkat, és így bővebb információt kapni a hozzánk legközelebb álló égitestről. Természetesen azóta számos más esemény is alakította ezt a felfedezési folyamatot, és a Földünket körülvevő világról a mai napig nem kevés kérdés vár arra, hogy választ találjunk rájuk.

EnglishGermanHungarian