Földünk történelme során az élővilág számtalan állatfaja jelent meg, alkalmazkodott, majd halt ki olyan tényezők miatt, mint az éghajlati változások, természeti katasztrófák, illetve az elmúlt évszázadokban az emberi faj mértéktelen pusztítása. Az elmúlt 550 millió évben öt olyan nagy időszakról tudunk, ami a fajok tömeges kihalását okozta – évmillióként körülbelül 2-5 rendszertani család tűnt el a Föld felszínéről. Cikkemben 5, rendkívül érdekes ősi fajt szeretnék bemutatni, melyek saját korukban is a tápláléklánc csúcsán állhattak.
Heliocoprion
Ez a cápaszerű, porcos hal 280 millió éve jelent meg a Föld óceánjaiban, majd 55 millió év elteltével halt csupán ki; ma az egyik leghosszabban élő nemként tartjuk számon. Ez az élőlény a mai cápákhoz hasonlít: átlagosan 4,5 méter, maximálisan 7,5 méter hosszú lehetett, különlegessége azonban egyedi állkapcsa volt. Mivel csupán a fogai maradtak fenn, a tudósoknak ez volt az egyetlen kiindulási pontjuk: az állat fogai körfűrész szerűen helyezkedtek el. A fogak az alsó állkapcson ültek, a csigaszerű elhelyezkedés szerint az állkapocs tövénél a legújabb, közepén pedig a legrégebbi fogak találhatók, melyek így lassú mozgásban voltak. Még ma is találgatjuk, milyen módon tudta hasznosítani különleges felépítését ez a ragadozó: valószínűsíthetően mésztartalmú házak felnyitására, és így puhatestű állatok elfogyasztásában játszott szerepet.
Quetzalcoatlus
Legegyszerűbben „repülő zsiráfként” lehetne jellemezni ezt a 66 millió éve kihalt óriást: szárnyainak fesztávolsága elérhette akár a 11 métert is, hosszú nyaka pedig leginkább a mai zsiráfokra emlékeztet. Hatalmas mérete ellenére nem nyomott többet két mázsánál, így sokáig a levegőben tudott maradni, illetve hatalmas szárnyainak köszönhetően rendkívül nagy távolságokat tett meg egyhuzamban. Négy lábon is tudott járni, így a földön töltött idő sem jelentett neki akadályt. Érdekesség, hogy nem voltak fogai, életmódját pedig a mai keselyűkhöz hasonlíthatjuk.
Livyatan
A mai ámbráscet őse körülbelül 5 millió éve halt ki, létezésének időtartamát nagyjából 4-5 millió évre becsülik. Méretében hasonlított ma élő rokonára, hossza 13,5 és 17,5 méter közé tehető, ellentétben az ámbráscettel azonban a felső állkapcsán is voltak fogai. A valaha létezett egyik legnagyobb ragadozó, mégis, nem sokat tudunk róla; neme csupán egyetlen felfedezett képviselőjének maradványaira bukkantak rá eddig. Létezése idején a Megalodonnal, vagyis az óriáscápával együtt állt az óceáni tápláléklánc csúcsán.
Cygnus Falconeri
Ha visszatekintünk, rengeteg ma élő állatfaj óriási másával találkozhatunk a történelem során – ilyen volt a Cygnus Falconeri, vagyis az óriási hattyú is, ami feltehetőleg az elefántokkal is fel tudta venni a harcot. Feltehetően a mai Málta területén élt, fesztávja körülbelül 3 méter lehetett, súlya miatt azonban nemigen volt képes repülni. A pleisztocén megafauna tagja volt, így kihalása valamikor 40.000-10.000 évvel ezelőttre tehető. Oka számos, a korra jellemző lehet: éghajlati változás az akkor véget érő jégkorszak miatt, aszteroidák és betegségek (és ezek együttesen) is szerepet játszhattak ekkor a fajok nagyszámú kihalásában.
Megatherium americanum
Ez az óriási lajhár nagyjából 2 millió éve jelent meg, és az utolsó jégkorszak végével, körülbelül 8000 éve halt ki. A legfrissebb kutatások szerint nem a jégkorszak okozta éghajlati változás, hanem az első indiánok túlzott vadászata okozta kihalását. Könnyű préda volt, mivel hatalmas mérete miatt nem tudott elrejtőzni (súlya elérhette a 4 tonnát, hossza pedig a 6 métert), rendkívül lassan mozgott, és nem félt az emberektől sem. Növényevőként a fák leveleivel táplálkozott, és bár hatalmas karmokkal rendelkezett, békés, esetlen állatként tartják számon.
Az állat- és növényfajok kihalásának felgyorsulása napjainkban egyre égetőbb probléma. Immár beléptünk a hatodik olyan korba, amely a fajok tömeges kihalásával jár, minek oka az egyre fokozódó emberi pusztítás, mint például az illegális állatkereskedelem, klímaváltozás és a túlhalászat. Egy kutatás szerint 1970-2005 között a Földön élő állatfajok egynegyede halt ki, és ez a szám az elmúlt években nap mint nap nő. Ha nem teszünk valamit az élővilág megóvásáért, az természeti katasztrófához vezethet: akár több milliónyi faj is kihalhat a jövőben.
Sziasztok! Gáspár Zolna vagyok, a pécsi jogi kar hallgatója és a Media Iuris szerkesztője. Már gyerekkorom óta közel áll a szívemhez az írás, évek óta dolgozom a készülő könyvemen, de olykor rövidebb műfajban is tollat ragadok – így kerültem a Media Iurisba, ahol az egyetemi élet bemutatása mellett kultúra és életmód témában is szívesen írok, publikálok.
