Idén februárban az a szerencse ért, hogy egyike lehetek azoknak az embereknek, akik dr. Korsósné dr. Delacasse Krisztina docens asszony hatására felvették a „Nem ütik a jogászt agyon…” – A pécsi jogászképzés története és hagyományai elnevezésű tárgyat. Utólag kijelenthető: ez volt az egyik legjobb döntésem a szemeszter során. Egy olyan kurzusról van szó, amely a hagyományőrzésnek szenteli idejét. Címe a Jogászhimnusz első sorából ered és igazán figyelemfelkeltő szerepet játszik. Aki csak egy kicsit is kreatív és érdekli a múlt jogászélete, annak maximálisan ajánlom ezt a tárgyat.
A szeminárium keretein belül lehetőségünk nyílt betekinteni a múlt pécsi jogászainak hagyományaiba, az órákon pedig mi is megoszthattuk mai tradícióinkat tanárainkkal. A kurzus három oktatónk – dr. Korsósné dr. Delacasse Krisztina, dr. Niklai Dominika és dr. Puskás Tamás – történeteivel és hozzájárulásával szerveződött.
A tárgy maga 2 kredites, és a 2026-os tavaszi félévben indult, így mi lehettünk az elsők, akik részt vettek rajta. Szó, ami szó, az előadásokon és szemináriumokon az oktatók sikeresen felkeltették az érdeklődésünket. Érdekes és izgalmas lehetőséget ígértek, amit a megtapasztalt élmények be is igazoltak. Külön érdekesség, hogy a PTE hivatalos podcastjában is készült egy epizód a témához kapcsolódóan, amelyben például szó esett arról is, vajon hordjanak-e a jogászok újra szablyát és íjat magukkal önvédelmi célból. Spoiler: a mai világban ez már aligha lenne megvalósítható és jogszerű.
A félév során három, tömbösített alkalommal találkoztunk, amelyek során általában kiscsoportokban dolgoztunk. Ez valódi csapatszellemet kovácsolt közöttünk, és kapcsolatépítés szempontjából is hasznos volt. A gólyatáborhoz hasonlóan csapatzászlót készítettünk, ami kifejezetten kreatív programnak bizonyult, ami egyszerre hozta össze a társaságot és idézte meg a csapatszellemet. Minden csapat nagyon egységesen és jó hangulatban dolgozott az alkalmak alatt, ami megmutatja a képzés igazi sikerességét is.
Az órák során számos olyan hagyományt tisztáztunk, amelyek mellett nap mint nap elmegyünk. Vegyünk például az UV-kapu rejtélyét. Az „UV” rövidítés az utóvizsgát jelenti. A babona szerint, aki átsétál alatta, az biztos bukásra számíthat. Niklai tanárnő mesélt nekünk az eredeti kapuról, amely a Rákóczi úton, a mai Regio játékbolt és a zeneiskola között állt és valójában egy közlekedési tábla volt. Ma már csak egy csonk emlékeztet a kapu régi helyére, viszont a hallgatóság köreiből nehezen tűnnek el ezek a tradíciók, ezáltal az idők során természetesen lett egy új UV kapunk is. Ma már a Lánc utcai rendelőintézet előtti hirdetőtáblát tartják az új UV kapunak, ami alatt egy kis gyalogút fut, hátha egy balszerencsés jogász éppen arra jár. Ennek tudatában hallgatótársaimnak ajánlom, hogyha nem tudtak volna erről, most már ne menjenek át alatta!
Hasonlóan fontos elem az ún. Jogászhimnusz, amely a pécsi jogászság egyik „alappillére”. Régen elképzelhetetlen volt, hogy egy hallgató a gólyatábor végére ne fújja kívülről a szövegét, vagy hogy egy buliban éjfélkor el ne énekeljék a jelenlévő jogászok. Sajnos manapság ez a szokás kezd eltűnni. A kurzus rávilágított arra, hogy ez is egy olyan fontos hagyomány, amit nem kellene elhagynunk, mert összetart minket, és a jövőben, ha visszagondolunk rá, szép emlékeket fog felidézni az itt töltött éveinkről.
A majomketrec eredete még azokból az időkből ered, mikor még a Rákóczi út 80. alatti épületben voltak az orvostanhallgatók és bölcsészek is. Felmerülhet a kérdés, hogy honnan jöttek a majmok. Dr. Lissák Kálmán professzor kapta őket egy vietnámi látogatása során ajándékba és helyezte el őket a kampuszon. A majmokat ettől fogva kísérletezésre használták az orvostanhallgatók. Később az állatok drága eltartásuk miatt elkerültek az ÁJK és a KTK közös udvaráról, de a történetük megmaradt.
A második alkalommal meglátogattuk a lenyűgöző Klimo-könyvtárat. Itt a PTE Egyetemtörténeti Gyűjteményben egy interaktív kiállításon vettünk részt, ahol nemcsak könyveket néztünk, de kreatív feladatokat is megoldhattunk. A kurzus Instagram-oldalára kellett a rendelkezésünkre bocsátott források feldolgozásával tartalmat gyártanunk: posztokat, vicces videókat és esztétikus fotókat készítettünk. @nemutikajogasztagyon, ajánlom minden érdeklődőnek!
Az utolsó alkalom délelőttjén a 20. századi professzorokról és a diákhagyományokról esett szó; meglátogatott bennünket és joghallgatói élményeiről mesélt dr. Tímár Csaba ügyvéd úr, aki már 50 éve van a pályán. Rengeteg új és érdekes dolgot tudtunk meg a nap első felében, amiről másképpen sohasem hallhattunk volna. A délután egy hangulatos sétával kezdődött. Bejártuk a pécsi jogászi élet kultikus helyszíneit, majd a szintén emblematikusnak számító Pepita Kultúrtérben egy másik csapattal együttműködve rövid műsort adtunk elő. Itt mindenki megcsillogtathatta színészi vénáját és a karral kapcsolatos tudását.
Ez a kurzus bebizonyította, hogy a jogászképzés nemcsak paragrafusokból áll, hanem barátságokból, közös dalokból és egy olyan örökségből, amit büszkén vihetünk tovább a diploma megszerzése után is.
https://open.spotify.com/episode/2eYZDDM1w23wihSOu5MYgX?si=595f16fb3e624239
